Szabad Földműves, 1950. július-december (1. évfolyam, 16-41. szám)
1950-11-19 / 36. szám
4 SuJfod tSSÜ. november f§. A Szabad Földműves tanácsot ad Hogyan neveljünk egészséges tenyészállatokat? A felnevelésre alkalmas leválasztott bika- és Uszéborjak téli tartása — Takarmányozási és egyéb hasznos tanácsadó Itt az ősz. rövidesen beköszönt a tél és az állatok az istállóba szorulnak. A leválasztott borjak is bekerülnek a téli szállásra. Téli tartásuk és nevelésük szakszerű és gondos végrehajtása nem kis gondot okoz tenyésztőinknek. Szarvasmarhaállományunk minél gyorsabb ütemű növekedése érdekében szükséges, hogy a felnevelésre alkalmas leválasztott borjak valamennyien életben maradjanak és egészséges állattá fejlődjenek. Nézzük röviden, melyek azok a szempontok, amelyeknek betartásával erőteljes, egészséges tenyészállatokat nevelhetünk fel. A BIKABORJAK takarmányozásának alkalmazkodni kell a növekedési képességhez, ezért választásuk után is bőségesen takarmányozzuk. A bőséges, de nem hizlaló takarmányozás az, amely kihasználva a növekedési erélyt, biztosítja a szép formákat és fejlett méreteket. Takarmányunk álljon jóminőségű szénából és fehérjedús abrakból. A jóminőségű széna a bikanevelés egyik legfontosabb tényezője. Az abrakfélék közül elsősorban a zab jön tekintetbe, amelyet zúzva ajánlatos etetni. Ha kevés zabbal rendelkezünk, annak pótlására elsősorban árpát használunk, majd a bika növekedésével árpa, kukorica, korpa és olajpogácsa abrakkeverék is adagolható a zab helyettesítésére. Ezenkívül fehérjedús lenmagpogácsát adjunk a bikaborjaknak. Az ivóvízfogyasztás napi 20—30 liter fölé ne emelkedjék. Vödörből itassuk a bikákat, így ellenőrizhető a vízfogyasztás. Ha sok vizet iszik a borjú, akkor megnő a hasa, ennek következtében meghajlik a háta, meglazul a válla, fűzött lesz a mellkasa. Az ilyen állat tenyésztésre nem alkalmas. A fejlődés gyors üteme, a bőséges abrakolás megkívánja, hogy az ásványi anyagok biztosítására fokozott mértékben fordítsunk gondot. Konyhasóból napi 20—30 gramot, szénsavasmészből az abraktakarmány 1 százalékát adjuk. Szénszavasmész kiegészítés pillangós szénák etetésekor felesleges. Télén 3— 5 kg murokrépa előnyös, mert vitaminokat visz a szervezetbe és kedvező étrendi hatást biztosít. A bikanevelés sikere a takarmányozás mellett a kiadós mozgatáson alapszik. A bőséges takarmányozás, a szervezet elpuhulásának ellensúlyozására nagyon fontos, hogy a növéndékbikáknak elegendő alkalmuk legyen a mozgásra. A pányvázás, vagy szabad legeltetés nem megfelelő. Járatni kell a növendékbikákat. Csak egész kivételes rossz idő esetén hanyagolható el a napi két órai jártatás, különben egész télen keresztül gondoskodni kell a növendékbikák mozgatásáról. Természetesen a bőrápolás, a körömápolás és a szarvak helyes irányban történő növekedésének irányítása ugyancsak hozzátartozik a helyes bikaneveléshez. AZ ÜSZÖBORJAK takarmányozása is a jómipőségü széna és fehérjedús abrak etetésére támaszkodik. A leválasztás után ugyanazokat a takarmányokat adjuk, amelyekre rászoktattuk már az elválasztás előtt a borjakat, mert így azokat a takarmányokat kanja, amelyeket már megismert és kedvel. A tejelvonást ilyen módon kevésbbé érzi meg. A rendelkezésünkre álló takarmányféleségekből úgy állítsuk össze a takarmányozást, 1. hogy természetes ellátásban részesüljön, tehát táplálékul finom szénát és kevés gyök-gumós takarmányt kapjon, 2. hogy kerüljük a termési takarmányok nagyobb adagolását ebben a korban, mert az állat formáját rontják, 3. hogy csak jó étrendi hatású, egészséges, tiszta takarmányokat etessünk. 4. hogy többféle abrakot nyújtsunk, mert ez biztosítja a növendékállatoknál a fehérje kihasználását. Szálastakarmányul legjobb a lehetőleg korán kaszált finom, ízletes, nem ázott és nem penészes rétiszéna. Rétiszéna hiányában jóminőségü levéldús lucerna, zabosbükköny és baltacim-széná is megfelelő. A sok széna megnöveli a hasat és meghajítja a hátat, ezért az az általános vélemény alakult ki, hogy 150—200 kg súlyú borjúnak 3 kg-nál tqbbet ne adjunk. A gyakorlatban, — ha elegendő széna áll rendelkezésre — a választott borjak szánaadagját kimérni nem szokták, hanem abból annyit etetnek, amennyit a borjú megeszik. Répából, murokból 2—4 kg-ot adhatunk felszeletelve. Az abraktakarmányok közül legjobban beváltak a zúzott zab, árpadara, kukoricadara, továbbá az olajpogácsák, hüvelyes magvak és végül a korpa. A fentemlített okokból a borjakkal ne egyféle, hanem többféle abrakot, azaz abrakkeveréket etessünk. Ha szénából és répából a fenti adagokat adjuk, akkor az abrakkeverékből négyhónapos korban 1.5 kg, a következő hónapban 2 kg, hathónapos korban 2.5 kg lesz szükséges a kellő tápanyag biztosítására. Az ásványi anyagok biztosítására a konyhasóból 5—Í0 grammot keverünk az abrak közé naponta, mig a szénsavas takarmánymészből az abrak 1 százalékát adagoljuk. A Szovjetúnióban járt parasztkülségünk nem egy növénynemesítő intézetben találkozott egy különös növénynyel. Ügy szemre kisebb korában a mi sásos rizsáinkra hasonlít leginkább, — amikor már a kalászát kihányta, akkor meg már egyik minálunk ismert növényre sem hasonlít. Csumiz a neve ennek a növénynek. Szovjet tudósok nemrég honosították meg Ukrajnában. Ázsiában már ősidők óta termesztik. Krim a csumiz igazi hazája, de a Szovjetunió távolkeleti vidékén, Grúziában, Koreában is megterem. Ma már szinte mindegyik kolhozban termelik. Nagyon „sokat tud“ ez az igénytelennek látszó növény, amelyik jól alkalmazkodik hideghez, meleghez és a gyengébb talajokon is felnő. A magját úgy lehet használni, mint a köleskását. Körülbelül olyan az íze is. A meghonosított fajták 80—100 mázsa magot is adnak hektáronként. Nagy, dús dús kalásza van, nem ritka a 20—30 centis sem, de vannak 40 cm hosszú kalászok is. A csumizmag kiváló tápértékü: 15—17 százalék fehérje, 5—6 százalék zsiradék, 60—65 százalék keményitőtartalmú. Krímben azt tartják, hogy különleges élettani hatása is van. Ezért különösen Minthogy a választott borjú gyomra kis befogadóképességű, ezért naponta négyszer etessük. Az itatás ugyancsak naponta négyszer történjék. Az etetési rend betartása fontos az emésztési zavarook elkerülése és a takarmány kellő kihasználása végett. Az egyes etetések alkalmával először a szénaadag nagyobb részét adjuk, azután az abrakot és végül a széna megmaradt részét. Ha gyök- és gumóstakarmányt is etetünk, célszerű ehhez egy kevés szénaszecskát és abrakot keverni és ezt adni először és utána szénát. Minden etetés után itassunk és gondoskodjunk arról, hogy az állatok tiszta, jól szellőzött, bőségesen almozott istállóban nyugodhassanak. Nemcsak a bikáknál, de az üszőknél is fontos a téli tartás közben a mozgatásról gondoskodni. A borjak a déli órákban naponta 1—2 órát mozogjanak. A szabadban való mozgás az állatokat edzettekké, a betegségekkel szemben ellenállókká teszi és a külső testalakulásra, különösen a lábállásra igen előnyös hatású. Erre a célra az istálló közelében, annak déli oldalán létesített, kaviccsal meghordott, szilárd talajú kifutó alkalmas. A bőrápolás a választott borjúnál is fontos. Az állatok tisztántartására és körmeinek ápolására ugyancsak helyezzünk több gondot. —ez— ajánlják gyerekeknek, betegeknek, terhes anyáknak. Valóban, tudományosan megállapított tapasztalat az, hogy gyorsabban gyógyulnak meg azok a betegek, akik csumizból készült táplálékot is kapnak. A tudományos vizsgálat megállapította, hogy ennek a növénynek a magja különösen sok B, E és C vitamint tartalmaz. Lisztjéből ízletes tésztákat is készítenek. Zölden 3—400 mázsát is ad hektáronként. Szénának is jó, silózásra is alkalmas. Ha magra termelik, akkor így a kicsépelt szalmáját is jól lehet használni takarmányozásra. _ Kevés ilyen magos növény van a világon: egy hektáron 8—10 kiló vetőmag kell és egyetlen kalász 6—8—10 ezer szemet ad. A Csumiz elterjedése újabb sikere a szovjet tudomány és a szovjet kolhozparasztok együttműködésének. A mezőgazdasági tudomány dolgozói óriási segítséget nyújtanak a kolhozparasztoknak. A gyakorlati élet számára dolgoznak és tudományos kísérletek minden egyes eredménye egyben azt is jelenti, hogy növekszik a kolhozparasztok terméseredménye, könnyebbé válik munkájuk: növekszik életszínvonaluk. A Mezőgazdasági Termékekkel Gazdálkodó Szövetkezet, Bratislava kerületi üzemeivel, 90 járási Földműves Raktárszövetkezetével, a tejcsarnokok és tojásgyüjtök sűrű hálózatával a dolgozók szolgálatában áll és biztosítja a nép közellátását azzal, hogy felvásárolja a mezőgazdasági szükségleteket. Mezőgazdasági szükségleti osztályaink a műtrágyák, vetőmagvak és ültetvények mintaszerű elosztásával biztosítják a föld nagyobb termelékenységét a elsősorban az EFSz-ek érdekeit szolgálják. Bemutatjuk a »csumiz« nevű csodálatos növényt ÁLLATTENYÉSZTÉSI TEENDŐK SZARVASMARHATENYÉSZTÉS Vizsgáljuk meg a tehenészetben a hágatási jegyzéket. A január első felében ellésre kerülő tehén elapasztása már most esedékes. Az elapasztás, szárazraállítás, fokozatosan történjék. A szárazraállítás után kezdjük meg a tehenek előkészítését, egy-két kg. abrakpótlék adagolásával. A vemhes teheneknek igyekezzünk jóminőségü szénát biztosítani. » A növendék állatok legeltetését fejezzük be és térjünk át a téli tartásra. Mérlegeljük le állatainkat, hogy nyári súlygyarapodásukat megállapíthassuk és a téli takarmányozás értékesülését tavaszi mérlegeléssel ellenőrizhessük. Meszeljük ki az istállókat, üvegezzük be a törött ablakokat és igazítsuk ki a jászlakat. Hozzuk rendbe a kifutókat és karámokat, hogy az állatok mozgatásáról az elkövetkezendő téli időszakban is gondoskodhassunk. LÓTENYÉSZTÉS Az őszi fedeztetéseket fejezzük be. A kései tavaszi csikók leválasztása most esedékes. A csikó leválasztása után ne fukarkodjunk a takarmánnyal. Ha a kanca tőgye a leválasztás után is megtelne, úgy fejjük ki a tőgygyulladás megakadályozására. Az őszi nehéz munkák alatt igáslovainknak egy-két kg abrakpótlással kedvezzünk és inkább a téli pihenés alatt takarékoskodjunk a takarmánnyal. Sáros, nedves időben a lovak csü’djeit kifogás után gondosan tisztítsuk meg. SERTÉSTENYÉSZTÉS A november-decemberi malacozáshoz készüljünk elő. A vemhes kocák fokozottabb takarmányozásáról már most gondoskodjunk. A fiaztató ketreceket gondosan fertőtlenítsük ki és az előző ellés után ottmaradt földet vigyük el a ketrecből. A kocákat szoktassuk a fiaztató ketrecekbe. A tavaszi malacozáshoz novemberben a bugatást el kell végezni. A bugatásra kerülő kocákat jártassuk, mozgassuk répa- és kukoricaföldeken. Ha malacos kocánk van és azok megáztak, szárítsuk meg őket, tőgyüket a sártól tisztítsuk le és csak azután engedjük a malacokhoz. Felázott legelőre ne hajtsuk ki a sertéseket, mert túrásukkal a legelőn kárt okoznak. JUHTENYÉSZTÉS Dérharmatos legelőkre ne engedjük ki a juhokat, mert könnyen felfúvódnak. Á decemberi bárányozásokra az anyák fokozottabb abrakolásával készüljünk elő. A juh-hodályok berendezését hozzuk rendbe, meszeljünk, fertőtlenítsünk. Az esőzések következtében gyakori betegség a büdös-sántaság. Legjobban a baj megelőzésével védekezhetünk ellene. Igyekezzünk az állatok alá száraz almot biztosítani, hogy a nap folyamán a legelőn átázott szarúanyag, köröm legalább éjszaka fetszáradhasson. így a lábvégek kipállása elkerülhető. Vizsgáljuk naponta az állatokat és ha mégis sántát találunk, azt rézgáliccal vagy égetett tinisóval kezeljük. Esőben ne hajtsuk ki juhainkat, mert bundájuk átázik. TAKARMÁNYOZÁS Vegyük számba a téli takarmánykészletet. Ha még nem készült volna el a téli takarmányozási előirányzat, azt sürgősen csináljuk meg. Egy számos állatra legalább 8—12 kg szálas takarmányról (széna, szalma, pelyva, tengeriszár) gondoskodjunk, hogy az állatoknál a jóllakottság érzését és ezzel együtt a rendes emésztést biztosítsuk. Esős időben felszedett leveles répafejet gondosan mossuk meg. A vermelt takarmányok (répa, siló) fokozatos adagokban történő etetését megkezdhetjük. Az eddig fel nem etetett tengeriszár lesilózása leveles répafejjel még mindig elősegíti a takarmánybázis megnövelését. Ha állataink leveles répafej etetése következtében — vagy harmatos legelőn való járás után — hasmenést kapnak, akkor napi takarmányukba faszenet adjunk, hogy a hasmenést megszüntessük.
