Szabad Földműves, 1950. július-december (1. évfolyam, 16-41. szám)

1950-11-12 / 35. szám

8 1950. november 12. amerikaiak versenye, a szükségtelen behozatal, a francia mezőgazdaság ha­lálos fojtogatása ellen. 1949-ben Fran­ciaországban 13 millió métermázsa me­zőgazdasági terméket vittek be. 1950 májusában és júniusában 30 milliárd frankkal nagyobb értékű élelmiszert vittek be, mint 'amennyit az országból kiszállítottak. 1950 augusztusában a kormány újabb szerződést kötött kb. 16.000 tonna olyan mezőgazdasági ter­mék behozatalára, amelyet a francia paraszt saját földjén is termeszt. A francia parasztok, különösen a do­hány- és cukorrépatermelők nem egy­szer szót emeltek e politika ellen. Ami­kor az Egyesült Államok kényszerítette Franciaországot az amerikai dohány vásárlására, aminek nyomán a francia kormány el­határozta, hogy 30 százalékkal csökken­ti a dohány beváltási árát, hogy ezzel kényszerítse a francia dohánytermelő­ket a termelés csökkentésére — a do­hánytermelők számos esetben síkra­­szálltak ez ellen. így például a Stras­­bourgban rendezett tüntetésen 10.000- en, Marmandeban 800-en vettek részt. Az ország 50 megyéjében a dohányter­melők általános sztrájkot rendeztek és teljesen beszüntették a dohányszállí­­tást. Párizsban 25 ezer cukorrépaterme­lő tüntetett a hazaárulás politikája el­len, amelyért nekik kell fizetniük.1,, 1950 júliusában Marseilleben a Föld­közi-tenger melléki megyék Általános Mezőgazdasági Szövetsége 8 szervezeté­nek kongresszusa tiltakozott a mezőgazdasági termékek behozatala és a francia olasz vámunió ellen, amely közvetlenül veszélyezteti a dél­­franciaországi megyék kertészetét. Ca­­vaillonban (Vaucluse megye) 2000 kony­hakertész hasonló tiltakozásának adott kifejezést. A Földközi-tenger melléki Alpes-Martimis megye Általános Mező­­gazdasági Szövetsége síkraszállt a há­borús kiadások és a parasztokat sajtó adók ellen. Egyetlen hét sem múlik el anélkül, hogy hasonló tiltakozások ne robbanának ki az ország minden részé­ben. Ezek a tiltakozások az Általános Mezőgazdasági Szövetség megyei szer­véréiből indulnak ki, és a parasztságnak egyre nagyobbszámú megmozdulásában jutnak kifejezésre. így például a szőlőgazdák körében erős nyugtalanság mélységes elégedet­lenség uralkodik afölött, hogy az idei gazdag termés következtében a bor fel­vásárlási árát nagymértékben csökken­tették (ami persze a legcsekélyebb mér­tékben sem csökkenti a piaci árakat). A széleskörű tömegmegmozdulások alkalmával, amelyeknek megszervezé­sére egyre több lehetőség kínálkozik, a mezőgazdasági munkások és dolgozó parasztok legjobb védelmezői és veze­tői a kommunisták. A kommunistáknak az egységes mezőgazdasági szervezeten, az Általános Mezőgazdasági Szövetségen belül, határozottan meg kell védeniük a dolgozó parasztok érdekeit és minden erejükkel arra kell töreke.dniök, hogy megakadályozzák a parasztgazdaságok felszámolását és megvédjék a francia mezőgazdaság függetlenségét és a bé­két. A felesek és bérlők körében dolgozó kommunisták arra törekszenek, hogy megszilárdítsák a bérlőknek és felesek­nek kantoni és megyei szervezeteit s azokat önálló szervezetekké alakítsák át. A kommunisták jelenleg széleskörű vívnak annak az alapszabálynak a vé­delmében, amely biztosítja az ezekbe a i kategóriákba taortzó parasztok jogait. A Kommunista Párt ezt az alapszabályt mindjárt a háború befejezése után el­fogadtatta. Ámde a kormány és a par­lamenti többség támogatásával a nagy­­birtokosok most az alapszabály fokoza­tos felszámolására törekszenek. A francia dolgozó parasztok minden szenvedése, az őket fenyegető minden veszély tehát a háborút előkészítő po­litikai következménye. (Részlet a „Tartós békéért, népi de­mokráciáért“ c. hetilap beszámolójából). CSAVAROS SÓGOR:---------­■£h meg a szeréng c-Julis No, ezt hallgassák meg, ha van ide­jük. Én nem kertelek tovább, most meg­mondom: van énnekem egy négyeszten­dős kisfiam. Eddig nem beszéltem róla, mert még azt hitték volna, hogy dicsek­szem. De ebben a históriában benne van az én kisfiam, Csavaros Janika, muszáj róla írni. Éppen négy esztendős Janika, de olyan erős, mintha tízéves volna, olyan okos, mintha húszéves vol­na és olyan szép mintha harmincéves volna. Nem azért mondom, mert az én gyerekem — ismerhetnek. Janikának legjobb ismerőse Perkedi­­né, aki itt lakik a szomszédunkban, tud­ják, Janika átmegy hozzá, felborítgatja a székeit, rálép a macskája farkára, összetöri a bögréjét, mire Perkediné ha­­zaküldi Janikát. Hanem egy óra múlva megint átjön érte: No, ne szomorkodj, Janika, gyere át, vettem már új bögrét. Mire Janika átmegy és összetöri azt is. Erről a Perkedinéről is szólni kell egy pár szót. Csak úgy híjják őtet a falu­ban: a szerény Julis. Olyan szerény, mint egy szál ibolya, a hangja meg olyan halk, hogy a légyzümmögés or­dítás ahhoz képest. Mesélik, hogy ami­kor Perkedi Pista megkérte a kézit, azt mondta Julis, lesütött szemmel: Mit ta­lál énrajtam? Nem vagyok én se szép, se okos, se fiatal! Mire Perkedi Pista azt mondta (nagyon tudott mindig ud­varolni ez a Pista): Nekem nem kell se szép, es okos, se jó, nekem te kellesz, Julis. Nem zavarta volna meg semmi Jani­ka meg Julis barátságát, ha egyszer Kati, aki békebizottsági tag minálunk, át nem megy Perkediékhez, oszt azt nem mondja neki: — Gyere el holnap a békegyülésre, Julis. — Minek? — susogta Perkediné, mint a tavaszi szellő. Ez már egymagában nem volt jó, ez a minek. Mert minek kérdezi Julcsa, hogy minek, amikor a békérül van szó? Hát a béke az neki „minek?“ Hanem Kati lenyelte a bosszúságot — Perke­diné nem volt az ura, mért legyen hát türelmetlen vele, nem igaz? — s azt mondta: — Ott lesz az egész falu. A békéért küzdünk. — Mit tehetek én a békéért? — le­helte Perkediné, hogy alig lehetett hal­lani. — Én csak egy gyenge asszony vagyok. — Sokan vagyunk asszonyok, meg férifak — próbálta megvilágosítani a fejit Kati. — Együtt erősek vagyunk. — Hiába is mennék el — susogta Perkediné. — Nem tudok én beszélni. Meghalnék az ijedelemtül, ha beszélnem kéne annyi ember előtt. Meg se halla­nák a hangomat, tudod milyen csende­sen beszélek. — Hát akkor hallgatod, amit a töb­biek mondanak. Sokat okosodnál belőle. — Elmenjek, amikor olyan sár van az utcán? -— zümmögte Julis. — Tu­dod, milyen gyenge vagyok. — Tudod-e, hogy Észak-Kínában sok helyen a pásztorok három napig lova­goltak, hogy aláírhassák a békeívet? — Lehet — susogta Julis. — De én nem tudok lovagolni. Mit tehetek én a békéért? Én csak egyszerű asszony va­gyok ... — Egyszerű, egyszerű ... Azok a kí­nai parasztasszonyok, akik nem tudtak írni, az ujjlenyomatukat tették rá a bé­keívre! — Meg is kell főzni a vacsorát... — rebegte Julis. Kati nem bírta tovább, elment. Másnap este az egész falu ott volt a békegjjűlésen. A Békekongresszusról beszélgettek az emberek, várták, hogy megkezdődjék a gyűlés. Egyszerre csak eszébe jutott az én Katimnak, hogy ott­honhagyta a felszólalását. Már azt az árkus papírt, amire a felszólalását fel­jegyezte. — Ugorjon csak haza érte — mondta nekem. — Akkorát nem tudok ugrani — mondtam szomorúan. Mert másfél kilométerre volt onnan a mi házunk. Hanem azért csak nekiindultam. Is­merik az én Katimat, úgy-e? Nohát, én is ismerem, azért indultam neki. Ahogy közeledik a házunkhoz, látom, hogy totyog ám Janika kifelé. — No ezt megnézzük — gondoltam magamba. Hát ment Janika egyenesen Perke­diékhez. Az én báránybőrsüvegem volt a fejin, de olyan nagy volt neki, hogy az egész fejin volt, meg még egy kicsit a vállán is. Nem is látott tőle, de azért megtalálta a Perkediék ajtaját. Addig rugdalta az ajtót, amíg kijött Julis. — Mi van, bogaram? — susogta. Janika nem hallotta a báránybőrsü­vegtől, azért ő is kérdezett: — Mija? Julis néném, itthon van? Hát Julis néném nem szereti a békét? — Dehogynem szeretem, te bogár! már hogyne szeretném! Hát akkor mért nem ment el a béke­gyűlésre? — csapott le rá diadalmasan Janika, aki evvel is megmutatta, hogy az én fiam. — Mér... Mér... — rebegte. Hát mán te is rajtam köszörülöd a nyelved, te gyerek? Mit tudod te, mi az a béke, meg mi az a háború? — Az a háború, hogy a rossz embe­rek le akarják rombolni a házunkat. Meg le akarják tiporni a vetésünket! Meg bennünket is — nézett Janika ke­ményen a Julis szeme közé. Julis néném tágranyílt szemmel néz­te a gyereket. Tovább már nem is hallgattam, gon­doltam, majd eligazítják ők egymással. Félóra múlva értem vissza a gyűlés színhelyére. Éppen akkor kezdődött a békegyűlés. Még negyedórája se folyt a gyűlés, egyszer csak megrántja valaki a Kati szoknyáját. — Janika! — sikkantotta ijedten Ka­ti. — Hát te, hogy kerülsz ide? — Jöttem — magyarázta meg becsü­letesen Janika. — Egyedül? — hült meg Katiban a vér. — Dehogy egyedül — nyugtatta meg Janika. — Julis nénémmel. — Julis nénéddel? — álmélkodott Kati. — Hát ő hol van? — Ott fenn a dobogón — mutatta Janika. — Beszélni fog. Még fel se ocsúdtunk, amikor a do­­bogórul felhangzott a halkszavú Perke­diné hangja. Szépen, tisztán, erősen, még az udvarban is hallani lehetett: — Csak egy pár szót akarok szólni! — Ha még volnának maguk között, akik nem tudják, hogy mit jelent ne­künk a béke, majd én megmagyará­zom! A béke az élet, építeni, boldogan élni csak békében lehet! És rámutatott a mi Janikánkra: ' — Ezekre a kis ártatlanokra törnek az imperialisták! De mi megvédjük a gyerekeinket... Percekig tapsoltak az emberek a Julis beszéde után. Amikor a gyűlésnek vége volt, Kati odament hozzá: — Jól beszéltél, Julis! Csudálatos voltál! De hogy mertél mégis így egye­dül kiállni? — Észnél légy, — Kati — nézett rá Julis. — Egyedül? Én, egyedül? Nyolc­­százmillióan vagyunk!... A NAGY VILÁG ★ KIS TŰKKÉ Kóma Az amerikai hadsereg súijfos veresegei A koreai hadiesemények immár harmadik for­dulópontjához érkeztünk. Az északi hadsereg — miután visszaverte a provokált támadást — győzelemről győzelemre haladt előre és Délkorea délkeleti csücskére szorította he az imperialista csapatokat és a délkoreai hadsereget. A másodil: fordulatot az amerikaiak partraszállása jelentet te. A koreai néphadsereg lendülete megtört és a túlerővel szemben visszavonulni 'lolt kénytelen. Az amerikaiak előretörése olyan nagyarányú volt, hogy már terminusokat tűztek ki a kínai határ elérésére. Ekkor következett el a harma­dik fordulat: a néphadsereg feltartóztatta az amerikaiak előnyomulását és egyre — másra súlyos csapásokat mérve az ellenségre megkezd­te az előnyomulást. Még az amerikaiak is kényte­lenek beismerni, hogy a front vonalai meinog­­tak Unszan és Onjung szakaszában. Ezen a vo­nalon kénytelen volt visszavonulni az amerikai imperialista hadsereg. Ugyanakkor megélénkült a délkoreai partizán tevékenység is. A partizá­nok sok __ egymástól messzefekvő területen folytatják tevékenységüket. Tízezrekre becsülik a délkoreai partizánok számát. Egyasüíf Nemzfítfik Működik az imperialisták szavazógépe Az Egyesült Nemzetek Szervezete egyre job. ban az imperialisták befolyása alatt cselekszik. Az elmúlt hét eseményei is ezt bizonyítják. A közgyűlés — amerikai javaslata — az alap. okmány durva megsértésével meghosszabította Trygve Lie főtitkári megbízatását. Az alapok­mány előírja, hogy a közgyűlésnek csak a Biz­tonsági Tanács javaslata alapján lett volna joga megvizsgálni a főtitkár kinevezésének kérdését a Biztonsági Tanács viszont nem jutott egyhan gú határozatra, mert az USA konokul ragaszko­dott ahhoz, hogy továbbra is a jelenlegi főtitkárt jelöljék. A közgyűlés 46 l 5 szavazatarányban __heten tartózkodtak a szavazástól ___elfogad­ta azt az amerikai javaslatod hogy Trygre Lie meghatalmazását három évre meghosszabítsák. A Szovjetunió, Szovjet-Ukrajna, Bjeloruszia és Csehszlovákia megbízottai kijelentették, hogy Trygve Lie főtitkárságát nem ismerik el. Az imperialisták szavazógépe — félmilliárd ember határozott követelésével szemben — az Egyesült Nemzetek Szervezetének politikai bi­zottságában elutasította a Szovjetunió békeja­vaslataid melyek az atomfegyver betiltását, a fegyverzet egyharmaddal váló csökkentését, a háborús propaganda elitélését és a nagyhatalmak békeegyezményét követelték. További „szavazó-eredmény1’: a különleges po­litikai bizottság 37 : 10 arányban érvénytelení­tette azt az 1946-os határozatot, amely felhívta a tagállamokat, hogy hívjáJk vissza követeiket Madridból és Franco Spanyolországát fosszák meg attól a jogtól hogy résztvehessen az Egye­sült Nemzetek Szervezete munkájában. Szóval Fancot be akarják csempészni az ENSz-be. Egyasiilt Államok Merénylet-kísérlet Truman ellen Múlt hét szerdáján két géppisztolyos ember kísérletet tett arra, hogy behatoljon Truman elnök palotájába. A két támadó tüzet nyitott az elnök személyes biztosága fölött őrködő detek. tívekre és pillanatok alatt szabályos tűzharc fej­lődött ki . A támadók egyike a helyszínen meg­halt, a másik súlyosan megsebesült. A dedek tívek közül hárman sebesültek meg és az egyi­kük a kórházban meghalt^. Az életben maradt merénylő kihallgatása során elmondotta hogy egy portoricói nacionalista szervezet tagja c: tet­tét azért követte el, mert Truman__Ígérete eile nére — semmit se tett Fortorico függetlenségé­nek elismerésére. A Trmnan — elleni merénylet _ kísérletre hivatkozva most fokozott hajszát követel a ha­ladó elemek ellen az amerikai reakció. Egy köz­társaságpárti szenátor sajtónyilatkozatban kö­vetelte, hogy Truman adjon ki parancsot a ha­ladó elemek letartóztatására és az állami hivatal­ból való haladéktalan eltávolításra. Szabad Földműves a Szlovákiai Egységes Földműves Szövetség és a Szlovákiai Szövetkezeti Tanács hetilapja — Szerkesztőség, kiadóhivatal é3 expedíció: Bratislava Stúrova 6— telefon: m 03 — Felelős szerkesztő Kugler dános — Kiadja az „Orác” lap és könyvkiadó vállalat. Nyomja: Concordia nyomda Bratislava, Nár. povstania 41. _ rrányít( postahivatal Bratislava 2. — Előfizetés egy évre 100 — Kés. félévre 50 —Kés. — A lap felmondható minden év végén okt. elsejéig. Eng. sz.1750 OPű.Ba 24950/Sí.

Next

/
Thumbnails
Contents