Szabad Földműves, 1950. július-december (1. évfolyam, 16-41. szám)

1950-11-12 / 35. szám

6

SmAúd fäkdumm

1950. november 12.

Az asszonyok szerepe a népi közigazgatásban

\

Dolgozó parasztságunk bekapcsolódik

a vadászatba

Vadásztársaságok és vállalati vadásskiubok alakítása

A Földművelésügyi Megbízotti Hivatal a VII/3-5612/202-1950. sz. körlevelével részletes felvilágosítást adott vadásztársaságok, valamint vállalati vadászklubok alakítására. A fontosabb határozatokat az alábbiakban ismertetjük:

A múltban, amikor a hatalom és az állami közigazgatás a kapitalisták, gyártulajdonosok, földbirtokosok és pénzmágnások kezében volt, az asszonyt házi munkára kényszerítették. Ilyen helyzetben az asszonynak nem is maradt érdekköre és nem vehetett részt a politikai-, gazdasági- és kultúréletben.

A nálunk is kialakuló szocialista társadalmi rendszer felemelte a nőt és a társadalom egyenrangú tagjává tette.

Az építő munkába bekapcsolódott nők bebizonyították, hogv ezt az egyenrangúságot kiérdemelték — munkájuk eredményeivel. Megállják helyüket a munka és építés minden szakaszán, sőt gyakran bizonyos téren messze túl haladják a férfiakat. így nőttek fel szemünk előtt üzemeinkben a példás élmunkásnők, falvainkban a szocializmus női úttörői, az Egységes Földműves Szövetkezeteink mintamunkásnői, de a munka azon terén is találkozunk fontos feladatokat végző asszonyainkkal, ahol eddig csak férfiakat láttunk.

Felsorolok néhány feladatot, melyek a népi közigazgatás terén közel állnak a nőkhöz és amelyeket — eddigi tapasztalataink alapján — a, legnagyobb sikerrel leginkább a nők oldhatnak meg:

1. Az ötéves terv teljesítésével kapcsolatban legnagyobb probléma az a munkaerőtartalékok mellett a nők képezik a leggazdagabb munkaerőtartalékot.

2. A Nemzeti Bizottságok legfőbb feladata a szocializmus építésével kapcsolatban az Egységes Földműves Szövetkezetek létesítése. A nők még itt-ott nem értik, hogy milyen nagyjelentőségük'van az Egységes Földműves Szövetkezeteknek falvainkban. Ezért a népi közigazgatás öntudatos női tisztségviselőinek feladata az Egységes Földműves Szövetkezet, a közös mezei munkák, az egységes vetési terv, a mezőgazdaság gépesítése előnyeiről meggyőzni a falu minden asszonyát és ezzel a falvakon előbbre vinni és meggyorsítani a szocializmust.

3. Munkánk egyik állandó programpontja a mezőgazdasági termékek beadásának kötelességszerű teljesítése. Beadási ketölezettségeink teljesítése biztosítja dolgozó népünk és gyermekeink élelmezését és ezzel boldogabb jövőjét. Az anyák tudják legjobban, hogy mit jelent az, ha a családban nincsen meg

minden a létfentartáshoz. Éppen a közélelmezés biztosítása terén nyílnak korlátlan lehetőségek asszonyaink számára.

4. A Nemzeti Bizottságok nőtagjai számára további széles munkakör nyílik a közegészségügyi és népjóléti politika terén. A nőknek e munkába való fokozott bekapcsolódása mellett mezőgazdasági és naközi otthonokat kell létesíteni, hegy az anyák gond nélkül teljesíthessék munkájukat és kötelességeiket mind az üzemekben, mind a mezőn. Elsősorban asszonyaink feladata, hogy az anyák és gyermekek részére egészségügyi tanácsadók álljanak rendelkezésre, hogy felvegyék a harcot a gyermekhalandóság és tüdőbaj ellen, hogy tiszta és egészséges iskolák és óvodák álljanak rendelkezésre és hogy ne lankadjon a küzdelem az alkoholizmus ellen sem.

5. A Nemzeti Bizottságok női tagjai jelentékenyen hozzájárulhatnak az ötmilliárdos terv sikerének biztosításához: ennek keretén belül lehet a falvakban és a városokban gyermekjátszótereket, utcákat, halastavakat, stb. létesíteni.

6. A Nemzeti Bizottságok munkájának feljavítása nagyrészben attól függ, hogy sikerül-e a széles tömegeket bekapcsolni a népi közigazgatása és a népi közigazgatás iránt felkelteni azok érdeklődését. Mindezeket igyekezzünk elérni „Nyílt beszélgetés a néppel“ jelszóval folyó akciókkal.

7. A múlt év közepétől kezdtük meg közérdekű vállalataink létesítését, E vállalatok látják el a helyi közlekedést, javító szolgálatot, vendéglátó és építőipart. Tisztaság iránti fogékonyságuknál fogva a nők kiépíthetnek és fentarthatnak minta vendéglátó üzemeket a városokban és falvakban egyaránt.

8. Sok háziasszony saját háztartásában valóságos pénzügyminiszter, takarékossági biztos. Apró eszközökkel nagy dolgokat képesek alkotni a nők. A gazdasági élet iránti fogékonyságuk révén hasznos szolgálatokat végezhetnek a Nemzeti Bizottságok munkájában a gazdálkodás és takarékosság terén is.

9. Nem hangsúlyozhatom eléggé, hogy asszonyaink — a munka minden szakaszán — milyen eredményesen képesek megtenni minden lehetőt a világbéke fentartása érdekében.

(Részlet Bortel Lajos, a besztercebányai Kerületi Nemzeti Bizottság elnökének a kerületi nőkonferencián mondott beszédéből).

A vadásztársaság a polgári törvény szerinti társaság, melyre a 225/1947. sz. vadászati törvény rendelkezései, valamint az idevonatkozó végrehajtó rendelkezések is vonatkoznak.

Vadásztársaság (vállalati vadászklub) tagja csak vadászjegy birtokosa lehet. Felvehető tagnak olyan egyén is, aki nek még nincs vadászjegye, de csak azon feltétellel, hogy a felvételtől számított 6 hónapon belül köteles vadászjegyét megszerezni. Ha ezt előmutatni nem tudná, tagsága megszűnik.

A vadásztársaság köteles egyik tagját — mint vadászmestert — az illetékes Járási Nemzeti Bizottságnál bejelenteni. Vadászmester csak olyan vadász lehet, akinek a Csehszlovák Köztársaság fennállása óta — ha nem is egymásutáni sorrendben — legalább 3 éven át volt már vadászjegye.

A vadásztársaság tagjai — mint szerződő felek — a bérleti szerződés feltételei szerint egyenként és közösen felelősek.

Az alapszabályokat a 620/1948 sz. körlevél alapján kidolgozott nyomtatványon kell beadni. (Kapható minden vadászati védegyletnél).

A vadásztársaság elismeréséhez elsősorban vadászterület kell, vagy legalább Ígéret, hogy a vadászterületet a vadásztársaság kapja bérbe. Ezért vagy gazdátlan területről lehet csak szó, vagy olyanról, melynek bérlete rövid időn belül lejár.

A TAGOK SZÄMA

A tagok száma a bérelt vadászterület kiterjedésétől függ. Egy tagra mezei területeken 100—150 hektár, erdei területeken (ahol csülkös vad van) 250 hektár számítható. A taglétszámot az illetékes Járási Nemzeti Bizottság állapítja meg. A helyi viszonyokhoz képest lehetővé kell tenni, hogy a vadászatot minél többen gyakorolhassák s ne forduljon elő olyan eset, hogy nem vesznek fel tagokat, noha arra lenne mód,

A vadásztársaságok működése háromfélekép történhet:

1. T' sulati avagy egyesített társulati va „erület bérelése s az ezen való vadászat.

2. Az állami erdők, illetve birtokok valamely vadászterületének bérelése s az azon való vadászat.

3. Magánterületek (önálló területek)

például városi, szövetkezeti, stb. területek bérlete, illetve az azokon való vadászat.

Ezen esetekre ideiglenesen az alábbi határozatok érvényesek:

A kezdeményezés és maga a megalakítás az EFSz joga (ahol nincs szövetkezet, ott a Helyi Nemzeti Bizottság a kezdeményező). Az alakuló ülésen részt vesz a Járási Nemzeti Bizottság képviselője is, aki ügyel az előírások és a Járási Nemzeti Bizottság által kiadott rendeletek, illetve irányelvek betartására-.

A vadásztársaságot nyilvános gyűlésen kell megalakítani, hogy minden érdeklődő, de esősorban a helyi lakosság számára a vadásztársaságba való belépést lehetővé tegyék.

Az alakuló közgyűlés pontos helyéről és idejéről előre, a szokott módon kell értesíteni a lakosságot (közhírré kell tenni) s erről külön értesíteni kell az illetékes Járási Nemzeti Bizottságot a földművesszövetséget, JSSR, a forradalmi szakszervezet (ROH) és a vadászati védegyletet (POS). A társaság alapszabályait az illetékes Járási Nemzeti Bizottság hagyja jóvá.

A TÁRSASÁG ÖSSZETÉTELE

Az egyes vadászterületeken az osztályok szerinti taglétszám arányát és a megengedett taglétszámot az illetékes Járási Nemzeti Bizottság határozza meg az EFSz, a RQH és vadászati védegylet véleményezése alapján.

A vadásztársaság tagjai lehetnek dolgozó földművesek, munkások, s egyéb dolgozók az illető vidék munkaviszonyai szerint. Előjoguk van:

a) azon személyeknek, akik a gazdasági terv végrehajtásánál különösen fontos érdemeket szereztek,

b) akik a népi demokratikus köztársaság felszabadításánál, illetve annak megvédésénél különös érdemeket szereztek,

c) azon földműveseknek, akik tagjt az Egységes Földműves Szövetkezetnek.

Ehhez megjegyezzük, hogy a kis- és közénparasztságot semmi szín alatt nem szabad mellőzni.

Ezen irányelvek az önálló vadászterületek bérlésénél mérvadók, valamint a már létesült vadásztársaságok tagváltoztatásánál is.

(További részletek lapunk jövőheti számában).

lllllilllllilHIIIIIilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllIllllllllllllllilllllllilllllllllíljlllllllilllllllllMIIIIIIIH^

A CIPŐ

Hajnalodott. A falu olyan csendesen feküdt a völgyben, az akácok között megbúvó házaival, mintha teremtett lélek sem lakná. A kutyák sem ugattak, csend aludt a sötétségben. A folyó felett, a réten fehéren, mint odavetett fátyol, hajnali köd terjengett.

Gergelyéknél élesen csikordult'a némaságban a pitvarajtó. Szemét dőrzsölgetve, borzas ember állt azon az egy lépcsőn, amely az udvar és a tornác szintjét elválasztotta. A gazda, Gergely Sándor, álmosan, bőrén még a dunyha melegét érezve nézett körül az udvarban. A szürkeségből már kezdtek alakot ölteni a disznóól, az istálló épületei, amelyek eddig csak valami szétfolyó fehérségnek látszottak. Az égen egyre J sápadtabban hunyorogtak a csillagok.

— Mariska, keljetek fel! — szólt be a konyhaajtón. — Mindjárt négy óra!

Bentről ágyrecsegés, ásítás hallatszott, majd nagyobbat recsent az ágy deszkája és hallani lehetett, amint az asszony megveregeti a dunyhát. Sándor elindult a fészer felé, hogy elő tolja a koczit. Papucsai tompán csattogtak a sarkán. A falu még aludt. Ha néha egyegy álmos kuvasz ugatása meg nem töri a csendet, bízvást gondolhatta volna,

hogy egyedül van a községben. Nyikorogva nyílott a fészerajtó. A sarkok még sötéten ásítottak, de már előderengett a nagy, erős kocsi saroglyája. Az ember káromkodva csetlétt-botlott befelé a kosarak között, amelyekből a felháborodott kotlósok éles vijjogása hallatszott fület bántóan.

Mire befogott, a konyha felől már ínycsiklandaón szállt a hűvös hajnali levegőben a friss rántásszag. A gyerekek között valami háborúság üthetett ki, mert hirtelen meghallotta a Pisti keserves sírását.

—- Na mi az, miért törött el a mécses? — kérdezte, amint odaült a gőzölgő rántottleves elé. A pöttömnyi, 4 éves Pista odafutott hozzá, a lámpafényben csillogott az arca az elkent könnycseppektől.

— A Kajcsi aszongya, édesapám, neki vesz ustort, meg cukrot nem is nekem! — mondta felháborodottan a gyerek.

— Kaptok mind, valamennyien, csak békességben legyetek, mert... — azzal hatalmasan fújni kezdte a forró levest.

A „mert‘‘-re csend lett az aprónép között. A három gyerek jól ismerte az apját. Ha azt mondja: „mert“, akkor

csendnek kell lenni, mert utána nyakleves jön. Az egész izgalomnak ez a vásárlási út volt az oka. Mert a városba készült Gergely Sándor. Vásárolni. A szövetkezet félévi járandóságát fizette ki a tagoknak. A vadonatúj bankók ott lapultak a kopott bőrtárcában, a szive felett. Most hát felültek a kocsira valamennyien, az asszony, a férfi, meg a három gyerek. A kocsit erre az alkalomra kérték kölcsön.

Az éjjel valami kis eső esett. Nem sok, de a szél friss, tiszta illatot hordozott, a portól megszabadult fák lélekzésének illatát, A kerekek alig zörögtek, a felázott porban puhán gurult a kocsi. Keleten a domSok mögül már felbukkant a nap. Vörös tányérja lassan baktatott felfele, az ég kék boltozatán. A fényben vörösbamán csillogtak a felázott, frissen szántott földek. A távolból halkan egy traktor dörgése zümmögött. —- „Ez nálunk szánt!“ — gondolta Sándor. — Az utólja fogy. Ha jól megy, két nap múlva fájront. A szántást-vetést befejeztük. — A kocsi most felkapaszkodott egy dombra. A lovak fújtak a kapaszkodónak, mire felértek. Innen messze el lehetett látni. Le a völgybe, ahol már ébredt a falu.

— Ni, édesapám, ott a szövetkezet földje! — rikkantott vidáman a fiatalabb Gergely Sanyi, amint a hajnali széltől kipirult arcát a falu felé fordította.

— Igen! — az apja csak ennyit felelt.

De a szeme melyen simogatta a

távolból ideködlő nagydarab földet. Ez az Ő szövetkezete. Ez az a föld, mellyel csodákat műveltek. Amely olyan hálás azért a munkáért, mellyel a tagok kezelik. Ez adta neki a pénzt amely most ott húzódik meg a kabátzsebben, hogy pár óra múltán ruhává, cipővé változzék. Ismerte ő már ezt a földet azelőtt is. Ott volt béres, dolgozott rajt akkor is. De milyen más a mostani munkája!

Vidáman csördített a lovak közé, a kocsi zörögve, a göbbenőkben nagyokat ugorva futott a város messziről, a dombok aljáról ideintegető tornyai, gyárkéményei felé. Két órát tartott az út. Alig kellett várni, mert mihelyt beértek, a kocsit, meg a lovakat beállították egy vendéglő udvarára, az ember alig, hogy lenyelte azt a féldecit, amit gyomorerösítés céljából engedői .tt magának, már nyitott is az Állami Áruház.

— Na, gyerünk. Előre hívek! — azzal elsőnek lépett be az ajtón.

És kezdetét vette az embernek olyan kedves ténykedése, a vásárlás szertatása. A férfit elsősorban a cipők érdekelték. Bakancsa már volt, most valami takaros, ünnepi cipőt akart venni. A se géd egész sor dobozt tett eléje, sűrűn mászott fel a létrán a magasba s újabb