Szabad Földműves, 1950. július-december (1. évfolyam, 16-41. szám)
1950-11-05 / 34. szám
1950. november 5. SzcJfodföldmúm 7 Történelme során először nem csapták be A MAGYARORSZÁGI DOLGOZÓ PARASZTSÁGOT Megszűnt a mezőgazdasági munkanélküliség /. Hétszázezer dolgozó paraszt társadalombiztosítása Minden faluba eljut a villany, telefon és rádió A főiskolások 25 °|0-a paraszfszármazásu Az országgyűlés 30 °|u-a a dolgozó parasztság képviselője Lapunk múlt heti számában ismertetést adtunk a magyar népi demokrácia dolgozó parasztságának mai helyzetéről, követve azt az utat, amelyet a felszabadulás előtti idők agrárproletárjai bejártak eddigi felemelkedésük utján. Ismertettük a mezőgazdasági munkás és munkaadó közötti új viszonyt, melyet kollektív szerződés szabályoz. E kollektiv szerződés betartása felett a DÉFOSZ (Dolgozó Parasztok és Fölmunkások Országos Szövetsége) őrködik. A DÉFOSz Magyarország egyik legnagyobb és legjelentősebb tömegszervezete, melynek tagja — kivétel nélkül — minden mezőgazdasági munkás és kisparaszt. Ez a tömegszervezet őrködik a dolgozó parasztság érdekeinek megvédéséről és gondoskodik társadalmi felemelkedésének biztosításáról is. Az érdekképviseleti feladatok legfontosabbika a munkaközvetítés. A munkaközvetítő irodák tartják nyilván az elhelyezkedést kereső munkaerőt, az akár állandó jellegű, akár időszaki munkaalkalmakat, irányítják és szabályozzák a munkapiacot s közbejöttükkel történik minden munkaszerződés. A DÉFOSz irodái 1949-ben több, mint egymillió esetben végeztek ilyen közvetítő munkát. Évvégi összefoglaló jelentéseikből kiderült, hogy Magyarországon a mezőgazdasági munkanélküliség is teljesen megszűnt, az 1950-es évben eddig közzétett jelentések pedig már bizonyos mértékű munkaerőhiányról számoltak be. A dolgozó parasztságnak azt a részét, amelynek a földreform során nem jutott föld, munkához juttatták az állami gazdaságok, a gépállomások, a termelőszövetkezetek, az ötéves terv ipari munkaerőszükséglete. Amiről a múltban még álmodni sem mert a szegény magyar paraszt, ma minden mezőgazdasági munkás és 5 kát. holdnál (3 hektárnál) kisebb földbirtokkal rendelkező kisparaszt javára kötelező a társadalombiztosítás. A legutolsó statisztikai adatok szerint több, mint 700.000 dolgozó paraszt tagja az Országos Társadalombiztosító Intézetnek (OTI), amely pl. 1949-ben 66 millió forint összegű betegségi segélyt és egyéb természetbeni juttatást adott a biztosított mezőgazdasági munkásoknak. Egy-egy paraszt OTI-tagra átlag 330 forintot költött az Intézet, ebből 130 forint volt a kiszolgáltatott gyógyszerek értéke és a betegápolási költség, 200 forint pedig segély és táppénz. Ha valamely mezőgazdasági üzemben 50 munkásnál több dolgozik, üzemi konyhát kell felállítani részükre. Az állandóan foglalkoztatott munkások napi háromszori étkezésének költségeit az üzem viseli, az idénymunkások, sommások, hónapszámosok napi 4 forint térítést fizetnek. Ezekben az üzemekben (állami gazdaságok, gépállomások, mezőgazdasági ipari telepek, stb.) gondoskodnak a dolgozók szakmai és politikai neveléséről, kulturális igényeinek kielégítéséről, biztosítani kell a szakszervezeti élet zavartalan folyamatosságát. Ebből a célbői az üzem köteles megfelelő befogadóképességű, tiszta, jól világított és télen jól fűtött helyiséget az alkalmazottak rendelkezésére bocsátani. A nagyobb üzemek minden náluk foglalkoztatott munkás után havonta 8 forintot fizetnek be az üzemi kultúr- és sportalapba. A hajdan emberszámba sem vett cseléd a megváltozott új világban naponta látja, érzi és tapasztalja, hogy a legfőbb érték ő: az ember. Munkáját megkönnyítették: 360 mezőgazdasági gépállomáson a traktorok, arató- és cséplőgépek, takarmányvágógépek ezrei végzik el helyette a földművelés legnehezebb, legfárasztóbb részét. Faluját, otthonát szebbé, tisztábbá és kényelmesebbé varázsolta a népi demokrácia; míg azelőtt elnyelte a sár meg a por és talán csak minden harmadik községben volt villany, a tervgazdálkodás 15.000 új lakóházat, 3.500 kilométer új utat épít számára és minden faluba elvezeti a kultúra idegszálait: a villamos világítást, telefont, rádiót. Évszázadokon keresztül még írni és olvasni is csak nagy üggyel-bajjal tudott megtanulni. Most nemcsak a föld az övé, hanem az iskola is. Az ország legkisebb tanyáját is magában foglaló népművelési hálózat, az állami általános és középiskolák mellett, a mezőgazdasági szakiskolák, erdészeti, szőllőművelési és gyümölcstermesztési, állattenyésztési, növénynemesítési, kertészeti és mezőgazdasági-ipari iskolák, tanfolyamok nevelik gyermekeit. Az egyetemek és főiskolák hallgatóinak több, mint 25 százaléka, az állami kollégiumok ingyenes ellátásban és ösztöndíjban részesülő növendékeinek több, mint 40 százaléka parasztszármazású. Eddig csak a munka terhét érezte, most megismerte a pihenés örömét is. A hajdan kiváltságos nagy urak számára fenntartott üdülőkben, fürdőkben és gyógyhelyeken: a Balaton mellett, a lillafüredi Palota-szállóban, a Galyatetőn és Kékesen, Hévizén és a budai gyógyfürdőkben, az elmúlt évben nagyszámú dolgozó paraszt töltötte szabadságát, vagy lábbadozó idejét. Ebben a társadalmi és gazdasági helyzetben, ennyire megváltozott életviszonyok között, meg kellett változnia a dolgozó parasztság természetének, életszemléletének is. És valóban, aki ma végigjárja a magyar falvakat és tanyákat, nem ismer rá az 5—6 évvel ezelőtti magyar parasztságra. Közömbössége eltűnt, már érdekli a munka, kedvvel és szívesen dolgozik s a hajdan csökönyösen maradinak tartott földműves meglepő fogékonyságot tanúsít a mezőgazdaság újításai, az agrártudományok felfedezései, a termelés új perspektívái iránt. Felébredt kultúrszomját, tanulási vágyát alig győzi kielégíteni. A mezőgazdasági nagyüzemekben, állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben egymás után alakulnak a népi tánc- és színjátszó csoportok, olvasó- és tanulókörök, sportbizottságok. Az egykori cseléd mozibaszinházba jár, rádiót hallgat, ujságotkönyvet olvas, igényei vannak, vitatkozik, művelődik, fejlődik. A társadalmi kiközösitettség, a magárahagyottság érzése megszűnt benne. Tudja, hogy szövetségese és fegyvertársa az orszgáot építő és vezető ipari munkásságnak. Nem fél a politikától, hanem részt vész benne; kitünően állj# meg helyét a mezőgazdasági üzemi bizottságokban, DÉFOSzszervezetekben, a falusi, járási és megyei tanácsokban, népi bíróságokban. A történelem folyamán először tapasztalta, hogy nem csapták be. Szegényparasztokból, földmunkásokból lett községi jegyzők, főispánok, katonatisztek, tábornokok és miniszterek, a közigazgatásban és államvezetésben fontos pozíciókba került mezőgazdasági proletárok, az országgyyülés 30 százalékát kitévő dolgozó parasztképviselők bizonyítják, hogy előtte is megnyílt a felemelkedés útja. Ültessenek gyümölcsfákat a szövetkezetek Komoly hátrányt jelent a délszlovákiai falvak és utak fátlansága A gyümölcsösök telepítésének aktuális kérdései Ha végigmegyünk Szlovákián, azt a sajnálatos tényt kell megállapítanunk, hogy mezőgazdaságunk egyik fontos tényezője, a gyümölcstermesztés, nagyon is gyerekcipőben jár. Ennek részben az az oka, hogy nem tekintünk úgy a gyümölcsre, mint komoly jövedelmet biztosító termelési ágra, hanem mint olyanra, amivel „bajlódjék az asszony“. így aztán nagyon sok esetben a házigyümölcsösök telepítése úgy történt, hogy milyen kedve volt a gazdaasszonynak, vagy milyen rábeszélőképessége volt a gyümölcsfaügynöknek. Ez magyarázza meg, hogy miért került nagyon sok értéktelen gyümölcsfa a kiskertjeinkbe. Elégendőnek tartották, hogy befizessék a Gyümölcsészeti Egyesületbe az évi tagsági dijat. Ezért kapták a havi folyóiratot, de annyi fáradságot már nem vettek, hogy azt el is olvassák. Ezek a rideg tények és ha önkritikával nézünk a dolgok mélyére, azt is meg kell állapítanunk, hogy gyümölcstermesztésünk ilyen állapotának bizony mi magunk vagyunk az oka. Szomorúan kell látnunk, hogy a délszlovákiai falvak határában alig látunk fát, pedig, de ez a fátlanság nagyon sokban hozzájárul a sok aszályos esztendő kialakulásához is. Szeretném felhívni az Egységes Földműves Szövetkezetek figyelmét, hogy amikor gazdasági terveiket készítik, ne feledkezzenek el a legelők, a határmenti utak befásitásáról és az egyes táblákat elválasztó fasorokról sem. A gyümölcsfa éppen olyan jól használható útsormenti fának, vagy pedig legelőink beárnyékolására, mint akármelyik más lombhullató erdei fánk. E helyen akarok rámutatni a gyümölcsösök létesítésére, illetve, hogy milyen fákat ültessünk. Gyümölcsöseinket. feloszthatjuk házi-, jövedelemi- és mezőgazdasági gyümölcsösökre. Különösebb baj nem volna a házikertekkel, ha eltekintünk attól, hogy azok jövedelmezők is legyenek, és csak az a fontos, hogy háztartásunkat friss gyümölccsel lássák el. Ilyen helyre való az alacsonytörzsü és törpe fa. A másik típus volna a jövedelmi szempontból telepített gyümölcsös. Itt már nagyobb elővigyázatosságra van szükség és nem nélkülözhető a szakember tanácsa. Az ilyen gyümölcsösöknek igen nagy a jelentősége az EFSz-eknél. Felhívjuk ezért a szövetkezetek tagjait, hogy létesítsenek minél nagyobb területen gyümölcsöst, de forduljanak mindig az illetékes szakintézményhez tanácsért. (Járási gyümölcsészeti szakelőadó, Gyümölcsészeti és Kertészeti Kísérleti Intézet Bratislava, Matusková 97.) Ne menjenek tehát saját fejük után, hiszen ezek az intézmények azért vannak, hogy a népet, a nép érdekeit szglgálják, hogy Mik a teendőink háziállataink beteleltetésével? A háziállatok lassan teljesen beszorulnak az istállóba és hosszú hónapokon keresztül az istálló lesz éjjeli-nappali tartózkodási helyük. Mielőtt az állatok végleg beszorulnak, gondoskodjunk az istállók redbehozataláról. Csak kitakarított, rendbehozott istálló biztosít egészséges tartózkodási helyet az állatoknak s ezzel elejét vehetjük sok olyan megbetegedésnek, amely az elhanyagolt, egészségtelen istállóban fenyegeti a tejelő jószágot. Első teendő az istállóablalcok beüvegezése. Még nyitva tarthatjuk az ablakokat ha jobb az idő, de a zordabb, hidegebb éjszakák beálltával ablakra szükség lesz. Ne szalmacsomóvaí dugdossuk be az ablakszemek helyét. Az istállózott állatnak éppen olyan szüksége van a világosságra és fényre, mint az embernek. Az állatok beteleltetése előtt takarítsuk ki, pókhálózzuk le és a falakat, mennyezetet is alaposan meszeljük ki. Legolcsóbb és legcéb .arübb fertőtlenítőszer a frissen oltott mész. Ne csak a mennyezetet és a falakat meszeljük ki, hanem az istálló földjét is locsoljuk le mésszel. Abból se származik kár, ha a farészeket is jól bemeszeljük, mert a mész a fát is tartósabbá teszi. Csak egy dologra kell ügyelnünk, délelőttökön meszeljünk, hogy estig a meszelés megszáradhasson. A beteleltetés egyúttal változást jelent la takarmányozásban is. Mindaddig, míg az állatok kijártak, az őszi pótlegelőn több-kevesebb zöldtakarmányhoz jutottak. A beteleltetés azonban már áttérést jelent a szárazabb téli takarmányozásra. A jó silótakarmány pótolja az elmaradt zöldtakarmányt. Ahol kevés a silótakarmány, vagy hiányzik, gondosan kell ügyelni az átmenetre. A hirtelen változás emésztési zavart idézhet elő, ami teheneknél a tejtermelés erős csökkenését, a növendékeknél pedig fejlődési zavart okozhat. Minden takarmányváltozásnál gondoljunk erre és ügyeljünk, hogy az átmenet az egyik takarmányról a másikra mindig fokozatos legyen. tudományos kutatásaik eredményeit a köznek adják át és ezeket minél szélesebb keretek között a gyakorlatban is megvalósítsák. Ne feledkezzenek el arról dolgozó parasztjaink, hogyha a gabonavetésnél követnek el hibákat, esetleg egy esztendő termése nem sikerül úgy, ahogy azt elképzelték, viszont az elrontott gyümölcsösnél több évi munkánk eredménye vész kárba, tekintve, hogy a hibák csak a telepítés után 6—7 év múlva mutatkoznak. A haszongyümölcsös legjobb faalakjának a középmagastörzsü gyümölcsfát tartom. Megvannak az előnyéi a magastörzsü fával szemben. Nem kerül annyi pénzbe a fakoronák kezelése (tisztítás, permetezés, gyümölcsszedés), mindenféle fertőzés megjelenése azonnal szembetűnő és így azonnal kezelhető, ezenkitül a fának nem kell az inproduktiv magas törzset feleslegesen táplálnia. Figyeljük meg, hogy az alacsonytörzsü fák gyümölcse mennyivel jobb zamatu, izletesebb és tetszetősebb. A mezőgazdasággal kapcsolatos gyümölcstermesztés kérdésére — helyszűke miatt — egy más alkalommal térek ki. Szeretnék azonban még egy pár szót szólni az utak fásításáról, mint igen fontos problémáról. Nagyon sok esetben látunk utak mellett közép vagy éppen alacsonytörzsü fákat, amelyek az amugyis keskeny utak mindkét oldalán vannak, akadályozva a közlekedést és terjedelmes, árnyékot adó lombjukkal meggátolják az utak kiszáradását. Az ilyen telepítés nem megfelelő és a problémát inkább hátráltatja. Szlovákia egyes vidékein láthatunk ugyan néhány szép gyümölcsfasort, de délén vagy egyáltalán nincs vagy pedig nagyon helytelenül telepített a gyümölcsfasor. Itt van a helye a magastörzsü fának, itt alkalmazhatunk ú. n. gazdasági fajtákat, amik magasra nőhetnek. Elsősorban azonban olyan fajtákra kell gondolnunk, melyek a betegségeknek nagymértékben ellentállnak, hogy ne legyen sok bajunk az utsormenti fákkal. A délszlovákiai szövetkezeti tagoknak fontos feladatot jelentsen a gyümölcstermelés. Kitartó, szívós munkával új útra kelljerelni a szlovákiai gyümölcstermesztést, el kell vetni azt a régi felfogást, hogy ami nekem .jó, az biztosan jó a köznek is, vagy esetleg azzal nem is törődöm. Ne feledkezzünk el arról, hogy szocializmust építünk és olyan lesz a jövendő életünk, ahogyan most kezdetben az alapokat lerakjuk. Ing. Könözsy í.
