Szabad Földműves, 1950. július-december (1. évfolyam, 16-41. szám)

1950-11-05 / 34. szám

A fogyasztási szövetkezetek es az MlSz-ek

tökéletes együttműködése nélkül nincs egészséges szövetkezeti mozgalom

A fogyasztási szövetkezeteknek még a tél beállta előtt kell gondoskodtok

alkalmazottaik kellő kiképzéséről

S 1 á n s k y Rudolf, a Csehszlovák Kommunista Párt főtitkára, a IX. pártkongresszuson — a tŐmegszervezetek munkájáról szólva — a fogyasztási szövetkezetek címére a következő nagyfontosságú megállapításodat tette:

— A szocializmus épitésében fontos szerepet töltenek be a szövetkezeti szervezetek. Feladatuknak azonban csak akkor tehetnek eleget, ha állandó összeköttetést tartanak fenn a tagok tömegeivel s azok kezdeményezései alapján építik fel munkájukat. Ezért pl. a fogyasztási . szövetkezeteknek — amelyek az elosztó hálózat kiépítése terén hatalmas kezdeményező munkát végeztek ’ S ezzel általában kielégítő módon működő elárusítási hálózatot építettek ki — tagok körében a tömegmunkát még jobban ki kell építeniök és a dolgozó nép legszélesebb köreibe kell behatolniok, különösen a falvakon. Hiányuk az, hogy igen kevés alkalommal hívják össze a fogyasztási szövetkezetek taggyűléseit. Komoly hiánv azonban az is, hogy a mezőgazdasági szövetkezeti elárusító hálózat — különösen a kisebb községekben — mindezideig nagyon gyér. A fogyasztási szövetkezet céljául kell kitűzni, hogy eljusson a legkisebb falvakba is, tagokul nyerje meg a földműveseket és ezek között öntudatos ító politikai munkát végezzen. Ezt a feladatot, a városok és falvak egybekapcsolását a fogyasztási szövetkezetek — mint tömegszervezetek — Sokkal tökéletesebben teljesíthetik, mint az állami üzletek, éppen ezért ezt a feladatukat a legnagyobb következetességgel kell teljesíteniük“.

Slánsky Rudolf főtitkár szavaiból kitűnik, hogy a fogyasztási szövetkezetek feladatai közé tartozik az öntudatosító politikai munka végzése is. Az utóbbi években — de különösen a haladó erők 1948 februárjában kivívott dicső győzelme után — a fogyasztási szövetkezetek rendkívül fejlődést mutathatnak fel. A fogyasztási szövetkezetek újjászervezése, különösen pedig a járási fogyasztási szövetkezetek megszerzése révén lehetővé vált a falusi elárusítóhelyek gyorsütemű kiépítése is s ma már elmondhatjuk, hogy

Szlovákia területén csak kevés olyan község van, amelyben valamely fogyasztási szövetkezetnek ne lenne elárusítóhelye.

Ügy látszik azonban, hogy a fogyasztási szövetkezetek — a gyors fejlődés eme időszakában — figyelmüket elsősorban újabb fiókok megnyitására és a gazdasági vonatkozásokra fordítják s emellett gyakran csaknem teljesen megfeledkeznek a legfőbb feladatukról: a tagság szervezéséről, az öntudatosító politikai munkáról, az alkalmazottak, tagok és fogyasztók öntudatosító és felvilágosító neveléséről.

Hatalmas tévedés volna, ha a szövetkezet vezetősége azt hinné, hogy jól végezte munkáját, mert néhány hónap leforgása alatt néhány tucat új elárusítóhelyet létesített, de viszont nem gondoskodott arról, hogy a szövetkezetnek minden elárusító helyen megfelelő kádere, felügyelőbizottsága és női bizottága is legyen. Sok szövetkezet még arról sem gondoskodott, hogy azokat az alkalmazottak, akik nincsenek tisztában a szövetkezet jelentőségével és feladatával, kellőképpen felvilágosítsa küldetésükkel járó kötelességeikről. A fogyasztási szövetkezetek alkalmazottainak túlnyomó része gépiesen elvégzi az elárusítás munkáját, a többivel nem törődik, figyelmet se szentel pl. a tagszerzésnek, a politikai önnevelésnek, tagsági összejövetelek szervezésének, a szövetkezeti eszme hirdetésének, vagy az Egységes Földműves Szövetkezettel való együttműködésnek. Ez az állapot a

fogyasztási szövetkezet életében egészségtelen, éppen ezért nem kívánatos, úgyhogy a szövetkezetek vezetőségének gondoskodniuk kell a baj kiküszöböléséről.

Közeledik a téli évszak, amikor elsősorban a falvakban fejthető ki behatóbb egyesületi működés, mivel — a nyári és őszi munkálatok befejezése után — a falvak embere több időt szentelhet kulturális és művelődési célokra. Ez annyit jelent, hogy a fogyasztási szövetkezeteknek ezekben a hónapokban kell gondoskodniok alkalmazottaik kellő kiképzéséről, hogy ezek a téli időszakban jól fel legyenek készülve arra az öntudatosító politikai nevelömunkára, ami működésük körzetében vár reájuk; hogy képesek legyenek megszervezni minden elárusítóhely k ereiében a szükséges tagsági kádert, képesek legyenek megszervezni a szövetkezeti taggyűléseket, kultúrestéket és vitaösszejöveteleket.

Természetesen az elárusítóhely vezetője vagy a szövetkezet más alkalmazottja nem teljesítheti egyedül ezt a munkát, ha nem áll rendelkezésére alkalmas segítő erő. A segítő erőt és szervet a helybeli felügyelőbizottság, illetve az elárusítóhelyek mellett műküdö női bizottság jelenti. Szükséges tehát, hogy minden szövetkezet vezetősége az alkalmazottak kiképzésével párhuzamosan gondoskodjék a helyi felügyelő bizottság és a női bizottság felállításáról minden elárusítóhely keretében. Ezek létesítése után gondoskodni kell e szöketkezeti szervek kellő politikai kiképzéséről is, mert csak a rendesen kiképzett politikailag öntudatos bizottsági tagok végezhetik el felelősségteljes feladatukat. A szövetkezeti alkalmazottak és szervek nevelésével kapcsolatos munka nehéz és felelősségteljes. Tudjuk, hogy a szövetkezeteknek erre a rrumká-I 1950. november j A Szabad Földműves havi melléklete Második szám