Szabad Földműves, 1950. július-december (1. évfolyam, 16-41. szám)
1950-11-05 / 34. szám
1930. november 5. A S3ZABÄD fÖLDMŰVES TANÁCSOT AB Mélyszántással tegyük a csapadék éléstárává a földet! Le kell szoknunk arról, hogy a gyenge termésért mindig az időjárást okoljuk A Szovjetunió hatalmas termésaredményei! elsősorban az őszi minőségi mélyszántásnak köszönheti Egységes Földműves Szövetkezeteink már befejezték, illetve e napokban fejezik be az őszi vetést. Több egyénileg gazdálkodó földművesünk is eleget tett kötelességének, noha az egyénileg gazdálkodóknál még mindég elég nagyarányú a lemaradás. Mezőgazdaságunk legégetőbb kérdése: az őszi vetés gyors és teljes befejezése. Az őszi vetési munkák befejezése után azonban gondolnunk kell a tavasszal elvetendő kalászos-, ipari- és kapásnövényeink sorsára is. Ezeknek a jövő évben várható termésére az őszi mélyszántás minőségi elvégzése van legdöntőbb hatással. Ezért tehát a tavasszal elvetésre kerülő területeken okvetlenül el kell vvégeznünk a mélyszántást! Tegyük fel rögtön a kérdést: miért kell ősszel felszántani a földjeinket? A feleletet legtömörebben így fogalmazhatjuk meg: azért, hogy a bőséges őszi és téli csapadékot az őszi mélyszántás segítségével a talajban összegyüjtsük és növényeink részére az aszályos, nyári hónapokra tartalékoljuk. Szeszélyes, szélsőséges éghajlati viszonyaink mellett 40 esztendőből mindössze 25 esztendő az, melynek évi csapadékeloszlása növénytermelési szempontból mindenben megfelelő. A többi esztendőben is esik azonban annyi csapadék, amelynek segítségével nagy terméseket tudunk elérni, ha a leesett csapadékkal jól gazdálkodunk. A csapadék nagy része leginkább őszszel és télen esik le, nyáron pedig sokszor hetekig hiába várakozunk egy jó eső után. Hiába van a talajban elegendő tápanyag, azt a növények víz hiányában felvenni nem tudják, szomjaznak, sínylődnek és gyenge termést adnak. Ezért kell ősszel — amikor az elpárolgás is kevesebb — mintegy éléskamrába begyűjteni a csapadékot és ezt a tartalékot vizet a növények tenyészideje alatt a legjobb agrotechnikai eljárásokkal állandóan féltve megőrizni és biztosítani a növények részére. A MÉLYEN SZÁNTOTT TALAJ OLYAN A MINT SZIVACS A legtöbb esztendőben a víz dönti el a termés sorsát. Ezt a vizet a tudományosan megalapozott agrotechnikai eljárásokkal biztosítani tudjuk. Le kell már szokni arról, hogy a gyenge termésért mindig az időjárást okoljuk. Az időjárás szélsőségeit a vízgazdálkodás helyes módszereivel, a talajművelés szakszerű elvégzésével nagy mértékben tudjuk csökkenteni. Az ősszel mélyen megszántott talaj az őszi és téli csapadékot szivacs módjára szívja magába. Az ősszel megszántott talaj sokkal több nedvességet képes magába szívni és elraktározni, mint a síma felületű, összetömődött tarló. Ezeknek felszínén a lehullott csapadék egyik része elhúzódik á mélyebb fekvések felé, ott eliszaposodást okoz, másik része pedig elpárolog. Ez év tavaszán is megállapítottuk, hogy az ősszel mélyen felszántott földeken a víz 120—140 cm mélységre szivárgott le, a fel nem szántott területeken pedig mindössze 50—60 cm-re. A nagyobb tartalék-vízmennyiség megmutatkozott nyáron a kukorica, burgonya és cukorrépa fejlődésénél. Ugyanabban a dűlőben, egyforma talajon és ugyanolyan csapadékviszonyok mellett mesgyeszomszédok termésében is nagy különbségek voltak aszerint, hogy a termelt növények alá a talajt mikor és hogyan szántották fel. Az elmúlt ősszel mélyen megszántott talajban kapásnövényeink ellenálltak a szárazságnak, ennek következtében a termés is kielégítő volt. A tavasszal felszántott földeken nagy volt a vízhiány, már a nyár közepén elfogyott a talaj vízkészlete. kényszerérést kaptak a növények és gyenge lett a termés. a mélyszántás költsége MEGTÉRÜL A TALAJ GAZDAGODÁSBAN Az őszi mélyszántással növeljük a talaj tápanvagkészletét. Ez a tápanyaggyarapodás a talajban kétféleképpen töfténik. Ősszel, lehetőleg még október hó végén felszántott talajokban a levegő, a nedvesség és a még elegendő meleg hatására intenzív talajélet indul meg. A talajbaktériumok nagymértékben elszaporodnak, számuk 1 gramm talajban többszázmillióra emelkedett. Ezeknek az apró élőlényeknek egy része leköti a levegő nitrogénjét, más része pedig saját testének elhalásával gazdagítja a talaj tápanyagkészletét. Ennek a tápanyag-gazdagodásnak gyenge termőerejü talajainknál óriási jelentősége van. Az őszi mélyszántás teljes munkaköltsége megtérül a talajgazdagodásban, ha a szántást korán végezzük el. A tápanyag-gyarapodás az őszi mélyszántásban feltárolódási folyamatok következtében is fokozódik. Télen a fagy és a levegő mállasztó hatására a talaj ásványi anyagaiban is olyan kémiai folyamatok mennek végbe, amelyeknek során a vízben oldhatatlan anyagok olthatókká és ezáltal a növények részére felvehetőkké válnak. Ezért kell minden ősszel az eddig sekélyen művelt talajon 2—3 cm-rel mélyebben szántani az előző évinél, mert a felszinre került alsó kis „vadföld“réteg a mállászi folyamatok segítségével termőréteggé alakul át. A CUKORRÉPAFÖLDET KORÁN SZÁNTSUK FEL Fokozódik az őszi mélyszántásban a talaj tápanyagkészlete azáltal is, hogy a tarló- és gyökérmaradványok még az ősz folyamán elenyésznek és növényeink részére kedvező humusz és kész tápanyagok keletkeznek. Ugyanez a folyamat megy végbe az őszi trágyázásnál is abban az esetben, ha a trágyázás még október hónap végén vagy november hó elején történik. Ekkor még a talaj-élet, a baktériumok szaporodása intenzív és ennek következtében a korhadási folyamatok is erőteljesek. Egyes igényes növényeinknek termésátlaga, pl. a cukorrépáé akkor lesz feltétlenül erősen emelhető, ha a cukorrépatermelésre alkalmas talajainkat megválogatva, azokat trágyázással egybekötve kora ősszel szántjuk fel. A télele ji szántásnak tápanyag-gazdagítás szempontjából már nincs olyan kedvező hatása. A talajba bevitt trágyaanyagoknak még az ősz folyamán el kell enyészni, hogy kora tavasszal, különösen az igényes ipari növényeink fejlődése tápanyagokban bővelkedő talajban azonnal megindulhasson. AZ ŐSZI MÉLYSZÁNTÁS MORZSALÉKOSSA TESZI A TALAJT Az őszi mélyszántással javul a talaj fizikai szerkezete. Erre Viljamsz, a nagy szovjet tudós mutatott rá, aki az általa kidolgozott, talajművelési rendHOZZUK RENDBE A LEGELŐKET, hogy jószágunknak jövőre kellő mennyiségű nyári takarmánya legyen ........................... ötéves tervünk egyik legfőbb feladata a mezőgazdaságban, hogy jelentő- I ] sen szaporítsuk jószágaink számát és javítsuk az állomány minőségét. Eh- j | hez természetesen elegendő takarmányróí is kell gondoskodni. Legelőink nagy- í ] része elhanyagolt állapotban volt, félannyi takarmányt sem adott, mint I | amennyit megfelelő gondozással adhat. Éppen ezért gondoskodni kell a legelők f | állandó javításáról és most, amikor a legeltetésnek már vége, a jószág beszo- I I rul az Istállóba, mindenütt késlekedés nélkül hozzá kell látni az ősszel esedé- | | kés legelőjavítási és karbantartási munkák elvégzéséhez. A legelső tennivaló a gyomok letakarítása. Minél jobban elhatalmasodik 1 I a gyom, annál kisebbértékfl takarmányt ad a legelő s a gyom annál inkább I | elnyomja a gyepet. Gondosan, alaposan irtsuk a gyomot! Ha a legelő elmohá- í | sodott, vagy a jószág erős«» megtiporta a gyep talaját, élesfogú, terhelt fo- ! | gassal fogasdjuk meg a legelőt Nagyon fontos az is, hogy a lejtős legelőkön ! I elejét vegyük az őszi esőzések s a hóolvadás okozta vízmosások pusztításé- j [ nak. A vízmosásokat mindenütt kössük meg gátakkal, s ahol már vannak gá- ! | tak, gondoskodjunk ezek kijavításáról, renbehozósáról. | Itt az ideje a legelők trágyázásának Is. A legelőn a karámokban, az Istái- I í lóknál összegyűlt érett trágyát és trágyalét hordjuk ki, s egyenletesen szór- | | juk, illetve öntözzük széjjel. Természetesen a természetes trágyázás mellett I I szükséges a megfelelő műtrágyázás is, hogy legelőinken jövőre bőséges takar- I I mánytermést biztosi thassunk. 1 A gyomtalanítás, fogasolás, trágyázás mellett nem szabad elhanyagolni a } 1 kutak és vályúk környékének rendbehozását sem. A kútvedreket, fa- és vas- i I vályúkat, vakarófákat, a zuhatagkutak felvonőszerkezetét idejében szereljük | | le és szállítsuk fedett helyre; ott pedig, ahol a legelőkön betonvályuk vannak, j I ezeket a vályúkat tömjük be. A legelők karbantartásához hozzátartozik a begyepesedett vakondtúrások, j { hangyabolyok és a kitaposott, zsombékosodó részek elegyengetése is. Emellett I | gondot kell fordítani arra, hogy a legelőkön tervbevett fásítási munkákat I I mindenütt végrehajtsák. A legelők megfelelő fásítása nemcsak azt jelenti, hogy [ | nyáron át árnyékos helye van a jószágnak s a fák növekedésével szerszámfá- j | hoz és tűzifához iuthatunk: hanem azt is, hogy a fák javítják a legelői? tala- } I iának vízgazdálkodását s ezen keresztül a terméshozamot is. Azokon a legelő- í | kön, ahol túlsürű a faállomány, el kell végezni a gyérítést, az elöregedett, vi- j I harvert, beteg fák kitermelését: természetesen a kitermelt fák tuskóját is ki [ | kell szedni, a helyükön támadt gödröket pedig el kell egyengetni. Végül fontos ! | tennivaló a vízlevezető- és határárkok kitakarítása, s a tervbevett új árkok I | elkészítése. i Legelőink rendbehozása és karbantartása egész állattenyésztésünk fejlesz- j | íése szempontjából igen fontos feladat, éppen ezért nyomban lássunk hozzá a j i tennivalók megszervezéséhez, hiszen dolgozó parasztságunk saját ügyéről, fon- | ! tos érdekéről lévén szó. szerben beigazolta, hogy az őszi mélyszántással morzsalékosabbá válik a talaj. Viljamsz rámutatott arra, hogy a talaj legfelsőbb 10 cm-es rétegében a csapadék, a szántóföldi művelés hatására a talajmorzsák nagyrésze elrombolódott. Á 10 cm-es felső réteg alatt viszont megmaradt a talaj morzsalékos szerkezete. Az őszi mélyszántással a felső réteg lefordul a barázda aljára, a morzsalékos alsó réteg pedig a felszínre kerül. Télen át a lefordított és elrombolódott talajréteg is megjavul, morzsalékos szerkezetűvé válik. Viljamsz ennek á rváltozásnak tökéletesebbé való tételére az őszi mélyszántásnak új módszerét vezette be, az előhántós ekével való „kultúrszántást“, mely még jobban elősegíti a talaj szerkezetének megjavítását. Az őszi mélyszántással növekszik a termőréteg vastagsága. Terjedelem helyett függőleges irányban növeljük termőterületünket. Termeseredményeink hozamánál nemcsak a föld területe számit, hanem nagymértékben a talaj termőrétegének a vastagsága is. A mélyebb termőréteg teszi lehetővé növényeink gyökérzetének erőteljes kifejlődését és megerősödését, ami a növények növekedését és nagyobb terméshozamát idézi elő. HELYTELEN ELLENVETÉSEK Az őszi mélyszántással az elhullott gyom-magvak mélyre kerülnek és elpusztulnak. Sokszor felhozzák az őszi mélyszántás ellen azt az „érvet“, hogy a talaj már ősszel vagy koratavasszal kigyomosodik és vetés előtt újból fel kell szántani. Ezek az érvelők nem veszik figyelembe, hogy a kigyomosodást legtöbbször az okozza, hogy az őszi szántást sekélyen végzik el, az elhullott gyom-magvak vetési mélységre kerülnek és gyorsan kicsíráznak. Arra is hivatkoznak, hogy a talaj télen összetömődik és emiatt kell tavaszszal, különösen a későbbi kukoricák alá újból szántani. Azt is felhozzák, hogy a tavaszi szántásban szebben fejlődik a kukorica. A hiba itt sem az őszi mélyszántásban van, hanem ott, hogy koratavasszal az őszi szántást nem simítózzák el, a talaj felszíne a tavaszi szelek meleg hatására kiszárad. Az elmaradt tavaszi talajápolási munka miatt erősen csökken az őszi mélyszántás kedvező hatása. A tavaszi szántásban a kukorica kezdeti jó fejlődése után rohamos visszaesés következik be. Az őszi mélyszántás után a tavaszi vetés könnyen, gyorsan és korán elvégezhető. Amikor koratavasszal a talajvíz miatt szántani még nem lehet, az ősszel felszántott talaj felszíne igen gyorsan megpirkad és a korai vetésekhez simítóval, boronával előkészíthető. Őszi mélyszántás után sohasem késünk el a tavaszi vetésekkel, ami döntő hatással van növényeink terméshozamára. Ebben az évben is bebizonyosodott, hogy azok a növények szenvedtek legtöbbet a koranyári hőségtől, amelyeket későn vetettek és amelyek a nagy meleg megérkezésekor fejlődésük első szakaszában voltak. A Szovjetunió hatalmas terméseredményeit a jól elvégzett technikai munkának, ezek között elsősorban az őszi mélyszántás elvégzésének köszönheti. A Szovjetúnióban, nálunk csapadékszegényebb vidékeken is, burgonyából hektáronként 250—300 mázsát, cukorrépából 450—500 mázsát termelnek. Az élenjáró szovjet agrártudomány a gyakorlati tapasztalatokkal együtt valósítja meg azokat az eljárásokat, amelyeknek segítségével a terméseredmények szinte korlátlanul fokozhatok és ezen hatalmas terméseredmények mellett a talajok tápereje nemhogy romlik, hanem inkább gyarapszik. Növénytermelés fejlesztési tervünk a jövő évre magasabb terméshozamokat tűzött ki célul. Ennek a célnak az elérésére egyik legfőbb eszköz a tálajművelési munkáknak minőségi elvégzése. Az őszi mélyszántás legfontosabb agrotechnikai munkánk, melynek sikeres befejezése érdekében a vetési munkák versenyszellemében mozgósítanunk kell egész dolgozó parasztságunkat V. I. % ___8_
