Szabad Földműves, 1950. július-december (1. évfolyam, 16-41. szám)
1950-10-29 / 33. szám
2 1950. október 29. Felbérelt boxeres banda támadása Kiskáináról hívtak hírhedt verekedőket Garamszentgyörgyre a kulákok, hogy megakadályozzák Furinda Rezső előadását és a szövetkezeti mozgalom terjedését | A reakció elleni harc egy pillanatra sem szűnhet meg, sőt az éberséget egyre fokozni kell! — ezt hirdeti ál- | ? landóan a Párt és a kormányzat minden felelős tényezője. Hogy ez a felhívás mennyire jogosult, azt az osztályharc | | kiéleződése is igazolja. Az ipari munkásság féltő gonddal vigyáz a munkásosztály minden bástyájára, a dolgozó pa- | | vasztságnál az éberség azonban nem nagyon általánosítható. Ügy látszik a parasztságba heveit szolgalelküseget so | 1 bel ven nem tudták még levetkőztetni és így nem tudnak még eléggé élni kis- és középparasztjaink a nekik juttatott | 1 szabadságukkal. A szabad ember kell, hogy megvédje a szabadságát, minden nap őrt kell állnia, hogy a támadó fel- = | |.>r,«sét letörje. Kis- és középparasztságunk mellett ott áll a Párt, a népi közigazgatás minden szerve, de a támadók | I föllépésénél ott kell. hogy legyen a dolgozó parasztság egész tömege. A kulá'tok és bérenceik ravaszul es mindenre | | elszántan támadnak ugyan, de nincsenek tömegeik, ezért a szervezett kis- és középparasztság oldalán van a nagyobb | 1 fizikai erő is. Ügy látszik azonban, hogy a falu népe nem mindenütt elég öntudatos és politikailag érett, mert ha ez | 1 nem ígv lenne akkor a reakció megmozdulását csirájában fojthatná el, ébersége nagyobb lenne és erélyesebben véde- | I né meg a saját és a társadalmunk érdekeit. Ha az így lenne, nem fordulhatnának elő olyan esetek, mint a múlt heten | I* ’elentett Kamocsrv-eset, ahol a Helyi Nemzeti Bizottság alelnöke fordult szembe a szövetkezettel, vagy az alábbi | 1 oset amikor a reakció nyilt, véres támadást provokált. kinti...nimm........................................................nini.....................1...inni........Hinni......1.............ni......1....nn.nnn...............................*......................................................... Garamszentgyörgvön márciusban 50 taggal alakult meg a szövetkezet. A szövetkezet azonnal birtokába vette az úrbéri legelőket. A legelők kihasználására azonban a zsíros gazdák — az illetékes hivatal éberségmulasztása miatt — szerezték meg a szükséges végzéseket, az EFSz tagjai pedig „megelégedtek“ a zúgolódással. Amikor a garamszentgyörgyi szövetkezetesek taggyűlésre gyűltek össze, melynek tárgysorozatán a harmadik típusra való áttérés is szerepelt, szóvátették az úrbéri legelőkön történteket. A reakció azonban olyan erős volt, hogy sikerült megbontania a szövetkezet eddigi egységét és 32 tag kivonult az ülésről, otthagyva a szövetkezetei. Az 50 tag közül tehát csak 18 maradt a harmadik típusú szövetkezetben, de ezek közül sem fejtett ki mindegyik komoly munkát. A garamszentgyörgyi helyzeten igyekezett segíteni a CSEMADOK központja, amikor felkérte Furinda Rezsőt, a nagytőrei EFSz országoshirű vezetőjét, hogy tartson előadást Garamszentgyörgyön a Szovjetunióban szerzett tapasztalatairól és világosítsa meg a kis- és középparasztság előtt a szervezett közös munka előnyeit. Vasárnap este 6 órára tűzték ki Furinda előadását, melyen a falu dolgozói — a módosabb gazdákon kívül —“nagyszámban jelentek meg. Furinda tekintélyétől, a kis- és középparasztság iránta érzett ragaszkodásától joggal fél a kulákság, amely előadását igyekezett felhasználni arra, hogy garamszentgyörgyi munkáját megakadályozza. Erre a célra segítségül hívták az egész környék verekedőit, a kiskálnai Bogár-fiúkat, akik már a koradélutáni órákban megérkeztek a faluba és a vöröshajú Hámomyik társaságában a kocsmában töltötték el az előadás előtti idejüket. Az este 6 órára hirdetett előadáson pontosan megjelentek és amikor Furinda előadására sor került, hangosan kiabálni kezdtek: Le vele! A hírhedt verekedőkhöz közel állt Szabó Géza, a garamszentgyörgyi szövetkezet egyik leglelkesebb dolgozója, aki felszólította a Bogár-fiúkat, hogy ne zavarják az előadást. Ügy látszik, hogy csak erre vártak a hirhedt verekedők, mert egyikük boxerral támadt Szabóra. Hániornyik pedig beleszúrt. Óriási tumultus támadt; a nép — főleg az asszonyok — a kijárat felé menekültek. Furinda azonnal a. verekedőkhöz ment és felkérte Való Árpád kisgazdát, ho?v teremtsen rendet, vessen véget a verekedésnek Való Árpád közbelépésének lehet köszönni, hogy a Bogár csemeték további támadására nem került sor és a teremből eltávoztak. A megtámadott Szabó Gézán több szúrástól eredő seb volt es ha a zsebében lévő könyv nem csökkenti az egvik szúrás erejét, könnyen holtan maradhatott volna a helyszínen. A boxerütéstől száia is erősen felhasadt. Szabót euv közeli há^ba szállították és az aratás’ mimkM"tok idején beszerzett kötszerrel vették ápolás alá. A. Bogár-banda tagjai kerékpáron vo"ultak ki a faluból, de útközben folytatták a verekedést és bántalmazták a tanítónőt és egy 75 éves öregembert is. Mivel a falu megbolygatott méhkashoz volt hasonló, Furinda a falu utcájára ment, amerre a Bogár-banda is elvonult. Noha a banda elsősorban Furinda ellen szövetkezett, menekülését okosabbnak vélte és megelégedett azzal, hogy Furinda felé egy karót hajítson, amely azonban nem találta el. További támadásra azonban már nem merészkedett. A nagysárosi rendőrség azonnal megindította a nyomozást, a Bogár-banda cinkosait a szurkoló Hámornyikkal együtt letartóztatta és átvitte a bíróság fogházába. Megérdemelik-e a jelsőciek, hogy munkájukat komolyabban értékeljék a losonci járásban? Azt hiszem igen, hiszen földjeik fekvése és minősége nem a legjobb: hegyes, igen nehezen megmunkálható, a földek megmunkálása gyenge igákkal rossz időben szinte lehetetlen. A munka azelőtt hónapokig húzódott és a termésük is rendszerint silány volt. A falu lakosságának nagy része igen mostoha viszonyok között élt a múltban, aminek sajnálatos nyomait még ma is megláthatja az ember, ha végig megy a községen. Azonban a jelsőciek — kivéve a falusi zsírosokat — igen komoly politikai érettségről tesznek tanulságot. Csupa régi munkás, kis- és közpparaszt, akiknek a múlt csak igavonást, a hajnaltól estig tartó görnyedő és verejtékes munkát jelentette. Ezek a kisemberek a felszabadulás után másként látják az életet, de helyzetük csak a februári győzelem után változott meg. K o n c z elvtárs, régi pártemberük, szívvel, kommunista kötelességérzettel fogott a szervezéshez. Ez a kicsi, de lelkes csoport ma már igen szépen dolgozik. Már többször megmutatták, hogy a szövetkezeten belüli munká jukkal kiérdemlik az elismerést, ezzel szemben úgy a járásnál, mint a járás többi EFSz-ében sem méltányolják eléggé a jelsőciek törekvéseit. Még az őszi munkálatok megkezdésekor voltam kint a jelsőci határban, a járási magyar párttitkárral. Mind a ket-A reakció az eset után igyekszik mindent elkövetni, hogy megvédje bűntársait. A szövetkezet egyik ellensége tanúvallomásában úgy igyekezett beállítani a dolgot, hogy nem a felbérelt Bogár-banda, hanem a véresre szurkált Szabó Géza kezdte a verekedést, aki részeg volt. Ez a „tanú“ — többek közt — „megfeledkezett“ arról, hogy a falu dolgozói nemzetiségre való tekintet nélkül szorgalmas munkásnak ismerik Szabó Gézát és még senki sem látta őt ittas állapotban. E példátlan és felháborító eset tehát újabb bizonyságul szolgál, hogy a reakció a legelvetemültebb akcióra is képes. Kis- és középparasztságunk felé legyen ez intő példa a szorosabb összefogásra, a nagyobb éberségre és az osztályellenségek elleni következetes harcra! tőnket meglepett a tagok szorgalma s a kérdéseinkre adott öntudatos válaszok. Ezt mondták: megmutatjuk, hogy itt, ahol eddig a 15 q hektárhozam jó eredménynek számított, kitermelünk 30 q hektárátlagot; műtrágyát adunk minden darab földre és minden földmunkát az agronómok szaktanácsai szerint végzünk el. Tudjuk — mondották —, hogy munkánk eredménye mindenek előtt nekünk biztosít jobb életet, de egyben hozzájárulunk az 5 éves terv sikeres befejezéséhez és béketáborunk megerősítéséhez. Ezért dolgoztunk eddig is fokozott erővel és ezért végezzük el az őszi vetésünket is a lehető legsürgősebben. Öntudatos munkájuknak meg is volt az eredménye; őszi vetésüket (32 ha búza, 7.6 ha rozs, 5 ha bíborhere) október 12-ig elvégezték. Az őszi vetésnél több mint 150 q műtrágyát szórtak el, tavasszal pedig fejtrágyát adnak a vetésre. Az őszi mélyszántást is csaknem befejezték. Tudják, hogy ezzel biztosítani fogják a magasabb terméshozamot. Legjobban kitűntek az őszi munkáknál Simka György kisparaszt és D o - b o s Imre bírtoktalan EFSz-tagok. Üzenjük a jelsőci EFSz-tagoknak, hogy az esetleges meg nem értés miatt ne csüggedjenek el, hanem további fokozott munkával haladjanak előre a szocialista szövetkezeti gazdálkodás reményteljes utján a gazdag, békés jövő felé. s. B. MIÉRT NEM NYUGSZIK A REAKCIÓ? Amikor dolgozó népünk elindult igazi útján és bátran nekifogott, hogy jövőjét felépítse, a reakció makacs ellenállásával találkozott. A reakció mindenütt igyekezett szabotálni, sőt lehetetlenné tenni a haladást. Az idei aratási munkálatokat már a legtöbb EFSz-ben szervezetten, terv szerint végezték el. Kis- és középföldműveseink azzal a gondolattal, hogy nem engedik magukat tovább kizsákmányolni a legrégibb és legveszélyesebb ellenségüktől — a kulákoktól —, munkájukhoz segítségül vették legjobb barátjukat: a gépet. Az idei aratási munkák folyamán kis-» és középföldműveseink meggyőződtek a szervezett és gépesített munka előnyeiről és a szerzett tapasztalatokkal felvértezve fogtak szövetkezeteink az őszi munkákba. A nép ellensége — a reakció — ebbe nem tud belenyugodni. Nem bírja elviselni, hogy kis- és középföldműveseink tőlük teljesen eltávolodnak, kiszakítják magukat a befolyásuk alól és nem szorulnak többé az ő segítségükre, amely rászorultságot olyan szépen ki lehetett használni. Minden erejükkel most azon vannak, hogy a fejlődést meggátolják. Munkánk fejlesztésében és a reakció elleni harcban azonban nagy segítségünkre vannak a Szovjétúnióban szerzett tapasztalatok, és azok az ismeretek, melyeket gazdagon tárnak elénk a szovjet emberek, írók és tudósok. A reakció tudja, hogy a tapasztalatból szerzett tanulságok számukra nagyon veszélyesek. Ezért minden erejével azon van, hogy eme hasznos tanulságok elterjedését meggátolja, mint például a szenei járásbeli Réce községben. Itt, hogy meg ne tarthassák a kitűzött előadást kiszedték a villanybiztosítékokat és összetörték. Ugyanakkor a külföldi reakció is minden eszközt megragadva igyekszik fejlődésünket megakadályozni. Megpróbál mindent, rágalmaz, hogy elijessze kis- és középparasztságunkat a szövetkezettől. Azt hangoztatják, hogy aki belép a szövetkezetbe, önként lemond a vagyonáról és mindezt úgy hangoztatják, mintha ők sajnálnák legjobban a mi parasztságunkat. Pedig mindez a legaljasabb hazugság! Nemhogy elvesztik földműveseink a vagyonukat, hanem csak most lesz igazán birtokosa minden földműves a földjének. Bezzeg nem kiabáltak a most „sajnálkozó“ urak az 1930- as években, amikor a teljesen leszegényített kis- és középparasztok házait és földjeit naponta árverezték. Akkor nem sajnálkoztak, mert a haszon az ő zsebeikbe ment. De most se attól félnek, hogy a mi kis- és középparasztságunk elveszti a földjeit, hanem az fáj nekik, hogy ők már nem zsákmányolhatják ki a dolgozó parasztságot. Nem fog a falusi gazdagnak a kisparaszt 30 napot dolgozni, azt azért, mert a kisparaszt vékony földjén fogattal végezte a munkát. Ezért suttognak annyit a szövetkezet ellen és ezért iparkodnak minden munkát szabotálni és előadásokat megakadályozni. De a reakció minden makacs ellenállásának és agresszív viselkedésének ellenére megmutatják kis- és középföldműveseink, hogy nem félnek már a reakciótól! Megmutatják erejüket és bátorságukat abban, hogy az ilyen előadások után csoportosan lépnek be a szövetkezetbe. Ilyen eseteket fel is tudunk mutatni; _A galgóci járás Horné Zelcmce községében egy tagtoborzó gyűlés után tizenkettőn léptek be az EFSz-be. De van ennél nagyobb eredmény is. A surányi járás Komját községében a felvilágosító előadásnak — melynek tárgya a szovjet kolhozok és szovhozok élete volt — az lett az eredménye, hogy a szövetkezeti tagok száma 60-ról 450- re emelkedett. Legyen ez példa a kiscs középföldműveseinknek, hogy nem kell félni, hanem így kell válaszolni a reakció ijesztgetésére. Hadd tanulják meg, hogy élöskc.dtek már a mi bőriinkön eleget, hogy mi már ismerjük az ő „sajnálatukat“, amit azonban tartsanak meg maguknak, mert úgy is van mit sajnalniok. Capárik 2853 EFSz áll versenyben Csehországban jelentősen emelkedett, Szlovákiában kissé csökkent a versenyző szövetkezőnek száma A szövetkezeti mozgalom egyre nagyobbarányu terjedését újabb számadatok bizonyítják. Az aratási munkaversenyben 2544 EFSz vett részt az egész köztársaság területéről. A most folyó őszi munkaversenybe 2853 EFSz kapcsolódott bele, köztük sok fiatal szövetkezet is. Háromszázkilenc EFSz-szel versenyez most több, mint nyáron. Csehországban az aratási versenyen 1872 EFSz vett részt, most 2237 szövetkezet van versenyben. Ezzel szemben Szlovákiában 672 volt az aratási versenyben résztvevő Egységes Földműves Szövetkezetek száma, most pedig az őszi munkák versenyére csak 616 szövetkezet jelentkezett. Feltűnő, hogy amig Csehországban több száz új EFSz kapcsolódott be a küzdelembe, addig nálunk, Szlovákiában csökkent a versenyző szövetkezetek száma. A legtöbb új szövetkezetei tudta versenybe hívni a prágai kerület, ahol kb. 50#/o-kal több EFSz versenyez most, mint az aratási verseny idején. A versenyző EFSz-ek számát kb. egyharmaddal növelte Karlové Vary, Gottwaldov és Jihlava székhelyű kerület. Jelsőcön már a hónap első felében elvégezték az őszi vetést és befejezés előtt áll a mélyszántás
