Szabad Földműves, 1950. július-december (1. évfolyam, 16-41. szám)
1950-10-22 / 32. szám
6 smHtdíiMmmm 1950. október Ü Egyre több kolhoz tér át a villamos energia használatára Még ősszel kell elvégeznünk a mélyszántást Egységes Földműves Szövetkezetek! Adjatok jó példát a kis- és középföldműveseknek! Készítsétek elő a talajt a tavaszi munkákhoz még ősszel! Az őszi munkák tervezésénél ne feledkezzetek meg a mélyszántásról! A mélyszántás lényegesen befolyásolja a jövő évi terméshozamot. A mélyszántással biztosítjuk az őszi csapadék és téli nedvesség hatását, kedvező feltételeket teremtünk a növények fejlődéséhez, megkönnyítjük a tavaszi munkák gyors és jobb elvégzését. A mélyszántást tehát még az ősz folyamán kell elvégezni. A mélyszántással egyidöben szántsátok be az istállótrágyát. Az, istállótrágyát még ősszel kell kihordani és beszántani. Az istállótrágyát még aznap kell szétszórni és beszántani. Az istállótrágyát nem szabad rakásokban vagy szétszórva hagyni. Egy nap alatt értékének 6 százaléka elvész. Az ősszel beszántott istállótrágya a nagyobb termés biztosítéka. A talaj nedvességét megőrzi és a tápanyagok ezáltal arányosan jutnak a növények gyökereihez. Az istállótrágya tavaszi beszántása nagy vesztességet jelent és gyakran káros. Az EFSz-ek sürgős teendője tehát, hogy idejében kihordják, szétszórják és a mélyszántáskor beszántsák az istállótrágyát. *■ MAGYAR FÖLDMŰVES! / Értőd dolgozik lapunk, neked írja minden sorát. Egy hét minden mezőgazdasággal összefüggő hírét megtalálod lapunkban Kiváló szakemberek adnak minden héten aktuális tanácsokat t Évi 100’— koronáért minden héten bekopogtat hozzád a sikálnád tfáidtnűvci Megrendelhető ezen a címem BRATISLAVA, $TUROVA 6. A villamosság alkalmazása egyre nagyobb helyet foglal el a szovjet kolhozok és állami gazdaságok életében. Villamos energia segítségével öntözik a vetéseket, csépelik a gabonát, tisztítják és szárítják a magvakat. Villanyáram hajtja a takarmányfeldolgozó gépeket és biztosítja a vízellátást. A kolhozok és állami gazdaságok dolgozói a munkaegységek ezreit takarítják meg azzal, hogy egyre újabb munkálatoknál alkalmazzák a villanyáramot. A kitünően villamosított termelőszövetkezetek közé tartozik a harkovi „Lenin útja“ nevű kolhoz, amelyben 266 család gazdálkodik. 1 A cséplés villamosítása lehetővé tette, hogy a kolhoz már az első évben nagymennyiségű hajtó- és kenőanyagot, a kolhozparasztok pedig többszáz munkanapot takaríthattak meg. A következő lépés a villamos szárítóberendezések építése volt. A korszerű s készülékek segítségével naponta 150 mázsa gabonát tudnak megszárítani. A villanymotor alkalmazása felére csökkentette a szénabegyüjtés ék a kazgirakás idejét. Télen az üvegházakban hatalmas villamoskészülékek melegítik a levegőt. Széles körben alkalmazzák a villamos energiát az állattenyésztésben is. A kolhoz állattenyésztő telepein villamosított takarmánykonyhát rendeztek be. Ez nagymértékben javítja az állattartás és takarmányozás körülményeit. Minden munka irányítása a villamos energia felhasználásával történik, A kolhozelnök szobájában mikrofon áll, amely összeköttetést tart a földeken dolgozó brigádokkal, valamint az állattenyésztő telep dolgozóival. A kolhoznak saját rádióközpontja van. A „Lenin útja“ kolhozban ezideig 32 termelő munkafolyamatot villamosítottak. Háromhónapos mezőgazdasági tanfolyam 'Az EFSz-ek sikeres fejlődése arról tanúskodik, hogy kis- és középparasztságunk megértette a szövetkezeti gondolatot és a szocializmus építésének jelentőségét falvainkban. Hogy EFSzeink továbbra is szépen fejlődhessenek, hogy megfelelő szakemberek legyenek. Ezért a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal háromhónapos tanfolyamot rendez. Felhívjuk kis- és középföldmüvtr' seinket, — a szövetkezeti tagokat, hogy használják ki a közeledő téli hónapokat és küldjék el gazdáikat ezekre a tanfolyamokra. A föld hektáronkénti hozamának emelése és a termelési terv teljesítése — főleg a növényi termelésben — lehetetlen képzett szakerő munkája nélkül. Kis- és középföldműveseink, akik a múltban kis parcellákon, elmaradott munkamódszerekkel gazdálkodtak, nem vehettek részt szakiskolákon, mert a kapitalistáknak nem volt szükségük művelt földművesekre. Népi demokratikus rendszerünk ezzel szemben lehetővé teszi falusi dolgozóinknak a szakművelődést. A tanfolyamokon különösen az EFSz tagok részesülnek előnyben. A szaktanfolyamokra való jelentkezéssel és felvétellel kapcsolatos felvilágosításokat a Szlovákiai Földművesek Egységes Szövetsége és a! Járási Nemzeti Bizottságok mezőgazdasági os2tálya adnak. Azok az EFSz-ek, amelyekben még nem dolgozik agronomiailag iskolázott gazda és azt akarják, hogy az ő földjeiken is jobb termés legyen, idejében küldjék el egy tagúkat az EFSzek agronómjai számára rendezett tanfolyamokra. A tanfolyamon résztvevőkről és családjaik ellátásáról gondoskodás történik. Mind a nőtlen, mind a nős résztvevők havi 500 Kcs zsebpénzt kapnak. A résztvevők feleségei abban az esetben, ha nincsenek alkalmazva, havonta 2500 koronát kapnak, ha pedig az illető aszszony állásban van, akkor 1250 korona segélyben részesül. Ezenkívül minden ellátatlan gyerek számára 500 koronát utalnak ki. — 500.000 koronát nyert a 62. csehszlovák osztálysorsjáték október 12-i V. húzásánál a 19126 sz. sorsjegy, melyet a bratislavai „Okresná sporitelna a pokladnica“ sorsjegyárusító osztályánál rendeltek meg. A Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke és Lukacovic megbízott az elmúlt napokban meglátogatták az Ifjúság Faluját, ahol a brigádosok szívélyesen fogadták őket. A brigádok vezetője Zat'ko elvtárs, beszámolt az Ifjúság Falujának felépítéséről és a mezőgazdasági termelés eredményeiről■ A rizstermés hektáronként átlag 60 q volt. Az Ifjúság Falujának gabonatermése is meszsze túlszárnyalta a szlovákiai átlagot, annak ellenére, hogy elhanyagolt, gazzal benőtt földeket műveltek meg. Juhász György szövetkezeti tag kifejezte örömét, hogy az ez évi haszonrészesedés igen szép lesz, mivel a tiszta haszon több millió koronát tesz ki. Az Ifjúság Falujának legrégibb lakói közé tartozik Juhász György, aki az Ifjúság Falujában nősült meg. Képünk Juhász Györgyöt, a lelkes szövetkezeti vezetőjét mutatja be az Ifjúság falujában született gyermekével. Korán mentél el édesapám, túlkorán roppantál össze a rettentő súly alatt, amit már gyerekkorodban rakott váltadra a sorsod. Korán mentél el édesapám, így új világunk születése rajtad már nem segíthetett. A nyárvégi ég kékségében a te mély enülő szemed acélos tekintetét látom, ahogy mosolytalan arcodból ránkvilágított, amíg éltél. Az utcán gyerekcsoportok jönnek, is kolaszagú a levegő, a szél is ... Behunyt szemmel magam elé idézlek és úpy látlak téged, mint utoljára azon a sárgafényű szeptemberi reggelen, amikor a tanítónk értem jött, hogy elvigyen a városba diáknak. Kis batyumat a kezemben szorongattam, egyetlen ruhám rajtam volt, a lábamon meg a Pista bátyám nagy cipője. Ott álltatok mind a kocsi mellett, édesanyám köténye sarkával törülgette a szemét, a kis Anna is sírt, csak te pipáztál nyugodtan és nem szóltál egy szót sem. Már kocsin ültem, amikor hozzám léptél és azt mondtad: — Nagy útra mész fiam. Te már nem leszel mások cselédje. Becsüld meg magad és sohase felejtsd el, hogy béres volt az apád. — Isten veled! — nyújtottad nekem a kezed. Kezet fogtál velem, édesapám, kezet fogtál velem, tizenkétéves fiaddal,. mint férfi a férfival. Ó, hogy szerettelek akkor, édesapám, szerettem volna kesedíe borulni és összecsókolni, de túláradó szeretetem fuldokló zokogásban tört ki. Még visszanéztem, amikor a kocsi kifordult a köves útra. Ott álltái anyám mellett födetlen fővel, fehér homlokod furcsán elütött naptól, széltől barnára cserzett arcodtól... Aztán városi diák lett belőlem. Tanulni vittek s hamar megtanultam, hol van az én helyem abban az iskolában Sohase tudtam neked elmondani, menynyi megaláztatás ért az első évek alatt. Szégyeltem magam kopott ruhám miatt, falusi beszédem miatt, az evésem miatt. Osztálytársaim nagy része szép ruhában, jó cipőben járt és mellém se akartak ülni. Többet tudtam náluk és mégse lehettem sehol az első. Ó apám, te tudod, mennyire szerettem a verset — hiszen a tanyai iskolában is erre figyeltek fel — de a gimnázium iskolai ünnepélyén sohase szaval hattam, mert nem volt ruhám. Nem volt, aki mellémálljon, nem volt, aki átsegítsen első nehézségeimen. Aki lett volna, a tanító, a tanyán maradt. Mondta, hogy írjak neki, hogy forduljak hozzá minden bajommal, de a magunkfajta béresgyerekek szíve nehezen tárulkozott. így a leveleim a leggyötrőbb napok, kínzó problémák után is csak ennyiből álltak: „Jól vagyok, egészséges vagyok, tisztelem a tanító urat“. Nem tudtam még akkor, hogy a toll és a papír is vigasztaló ba’ ’' n^m tudta^, hpgy, hatunkból .'.pírra vetünk, annak súlya nem nyomja már úgy a lelkünket. Hányszor kimentem az országúira, hogy hazamegyek gyalog. Itthagyom örökre ezt az idegen, kegyetlen, ellenséges világot, de visszahívtak a könyvek. Tanulni szerettem és akartam. És összeszorított foggal, befelé folyó könynyekkel, mindig éhesen, tanultam. Te mindezt nem tudtad édesapám, csak arra gondoltál, hogy négv gyermeked közül egy kiszabadult a zsellérsors igájából. Semmit sem tudtál meg az én nélkü- - lözézes csalódással teli diákéveimből, mert még csak az első osztály vége felé jártunk, amikor egy reggel levelet hozott a tejeskocsis. Pista bátyám írta egy kitépett irkalapra: — Édesapánk meghalt. Gyere haza. Először fel se tudtam fogni, mit jelent, hogy nem vagy többé. De mikor ott álltunk mind együtt a homokdomb mellett, akkor éles késsel szívembe hasított a fájdalom, hogy már az első bizonyítványomat se láthatod. Nem tudtam neked már ezt az örömet megszerezni. _____ Nem hallottuk többé fojtó köhögésedet, romló tüdőd iszonyú hangjait. Anyánk vette magára itthagyott terheid. Meg a gyerekek. Fejlődj! életük ifjú erejét más földjén tékozolták ... Aztán egyszer csak történt valami. Mintha a föld rázkódott volna egyet, hogy leszórja hátáról a sok élősködőt. Milliónyi zárkózott szív egyszerre dobbant, milliók visszafojtott szabadságvágya feltört, utat talált és megáradó folyóként hömpölygött végig országon, országokon. Ó, édesapám, látnod kellett volna, hogy tárultak ki a földes szobák ajtajai, hogy egyenesedtek ki meggörnyedt cselédek, milyen mosoly szépítette meg az asszonyok arcát. Minden ember egyforma jogú emberré lett. És a föld, a véres verejtékkel megmunkált föld, most már nekünk terem. Azért kellett ezt neked elmondanom, a két kisebbik gyermeked most városi iskolába megy. Te már nem állhatsz mellettük, őket nem kíséri a te elbocsátó szavad, de nézz rájuk, édesapám, és örüljön a lelked, rájuk már egy egész ország vigyáz. Ők nem fognak éhezve, fázva, sírva tanulni. Mert ma fényes út a tehetségesek és szorgalmasok útja. Pista fiad is elengedte már a lovak gyeplőjét. Katona lett, a Néphadsereg katonája. És szelíd, jó édesanyánk se cselédasszony már. öntudatos tagja a szövetkezetnek. így élünk édesapám. ...Úgy érzem most, mintha az alkonyuk! égből fölém hajolnál, óriásira nőve és olvasnád a levelem. A feltámadó szélben rég elhangzott hangodra ismerek. És az égbolt alján megvillanó piros sugár amit élő arcodon sohse láttam — talán a te megelégedett mosolyod. Ujfalusi Mária .......................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................mi.............................. TE MÁR NEM LATH A TOD...
