Szabad Földműves, 1950. július-december (1. évfolyam, 16-41. szám)
1950-10-22 / 32. szám
2 1950. október 22. Of éve kezdtük meg I az államosítást Öt évvel ezelőtt írták alá és adták I ki az első államosító dekrétumot. Dön- í tő fontosságú lépés volt ez a ssocializ- j mus felé vezető úton. A nehéz- és kulcs- I ipar államosításával teljesítettük tehát \ az egyik alapvető és szükséges félté- j telt, hogy a szocializmus útján egyál- \ talán megindulhassunk. Az 19j5-ös I forradalom népünknek ugyan sok olyan \ politikai jogt adott, amelyekről nem 1 volt kétséges, hogy a GsKP vezetésével \ helyesen felhasználjuk, de a liberális | tőkés rendszer gazdasági átformálása \ csak akkor kezdődött meg, amikor né- I pünknek lehetősége nyílott a gazdasá- | gi kérdésekről határozni, államunk gaz- \ daságát kormányozni, amikor kezébe \ kapta a nehéz- és kulcsipart. Sok harc- I ba került ez akkor és azután is, hogy \ az első jelentős lépés után megtegyük | a többit is. Az első államosítás után a I reakciónak még erős tőkés pozíciói vol- | tak és ezekből nyíltan és kendözötten, I nagy kitartással támadott. Csak 191f8 februárjában sikerült tel- j jes mértékben eltávolítani a reakciót \ minden gazdasági pozíciójából és a \ termelőeszközöket a dolgozók ke- { zébe átadni. Ezt a Kommunista Párt [ hatalmas politakai igyekezetének, ki- f tartásának, előrelátásának és celty- { datos vezetésének köszönhetjük. Győ- 1 zelmünket nagymértékben elősegítette I az államosítás első szakaszában álla- | mosított ipar is. Népünk, amelynek I 19j8 februárjában már kezében voltak j a legfontosabb és legjelentősebb gazda- \ sági állások, 191f8 februárjában az el- I szánt és megbízható munkáskáderekre 1 támaszkodva, keresztülvitte a további j államosítást. A nagy ipari üzemek üze- \ mi milíciái 19.’fi-ban mindent megtet- \ tek, amit tőlük, mint öntudatos kom- I munistáktól elvártak. !!(% az államosítás első szakaszát, \ mint a szocializmus felé vezetöő úton | az első határozott lépést tekintjük, meg } kell említenünk azokat a nehézségeket, | amelyeket magunkra vállaltunk az álla- | mosítással az ipari kérdésekben. Meg f kell említenünk mindazt a szervezési, I gazdasági és politikai igyekezetei, I mindazt a munkát, amelyet iparunk ér- { dekében kifejtettünk. Kijelenthetjük, f hogy nagyon szép eredményeket értünk | el. Nem valósult meg egy sem a hazai f és külföldi reakció által terjesztett bo- | rúlátó jóslatokból. Államosított ipa- I runk nem mondott csődöt, ahogy azt a f reakció feltételezte, de napról napra | erősödik, hatalmasodik, új gyökereket I ereszt ott, ahol azelőtt nem létezett, jól \ kihasznál minden korunkadta lehetősé- 1 get, a Szovjetúnió tapasztalatai alap- \ ján pedig annyit termel, amennyit so- | hasem termelt a tőkerendszer idején, \ amikor a tőkések vezető jelszava a ha- 1 szón utáni önző vágy volt. A kommunista munkaerők vezetése 1 alatt új feladatai vannak. A leghat- \ hatóbb eszköze lett annak, hogy a ter- 1 melés kiszélesítésével és olcsóbbításá- I val emelje dolgozóink életszínvonalát. \ Hogy iparunk feladatait teljesíthesse, I szükséges korszerűsítése és sok ágá- I ban átépítése. Azok a hiányok, melye- f két fejlődésében a kapitalista kizsák- 1 mányoló rendszer ' haszonhajhászása f idézett elő, gyakran nagyok és nem ke- 1 vésbbé nagy az eltávolításukra szűk- I séges munka, A régi, meg nem felelő I berendezésekt újjal helyettesítjük, az \ ipari üzemek meg nem felelő hálózatát \ új, gazdaságos és célszerű hálózattá f építjük át. Sokhelyütt emelni kell a ka- 1 pacitást, mert a múltban csak a kapi- i tálisták számára termelő ipar ma tel- \ jességgel nem elégíti ki a dolgozók min- \ den szükségletét. Néhány helyen ezért a kapacitást \ csökkentjük, hogy gazdaságosabban | termeljünk, másutt pedig némely ipa- | ri ágazatot alapjából átépítünk. A \ mondották érvényesek egész iparunkra, de neveztesen a jelen esetben az élelmezési iparra. Az iparban felbukkanó problémák annyival felelősségteljesebb és nonA-"""' "V.'-yté-’éot követelnek meg amennyivel termékeik érzékenyebbek és romlékonyabbak más iparágak terméke ivei összehasonlítva. Az élelmezési ipar különösen ebben LEVELESLÁDA Mikor kap gutaütést a barackfa Kajszitermesztésünket komoly veszedelemmel fenyegető betegség: a gutaütés. Ennek kiküszöbölésére már sok kísérletet folytattak, de nagyobb részt eredménytelenül. Pedig a megoldás — úgy látszik — nagyon is kézenfekvő. Nem kell egyebet tengnünk, mint a régi kertekbe kimennünk, ahol sok régi kajszifát találunk (sok esetben közel 100 éveseket), amelyek rendszeresen és igen bőven teremnek és gutaütés elkerülte őket mind ez ideig. Ilyen idősebb kajszibarackost láttam, amely igazolta néhány szakember véleniényét. Hivatalos utón jártam a Csallóközben. Ahogy az egyik EFSz-ből gyalog mentem át egy másik községbe, utam egy szőlővel beültetett kert mellett vitt el. A szőlőtőkék között kajszifák voltak kiültetve. Hatalmas, egészséges fejlődésü koronájuk volt és lehettek kb. 25— 30 évesek. A legjobban az tűnt fel, hogy a fák egyöntetűek és az egész telepítés komplett volt, nem hiányzott belőle egy sem. Bementem a kertbe és ott láttam, hogy a fák magasan a törzsbe és nem gyökérnyakba voltak szemezve, illetve oltva. Ennél a gyümölcsösnél is beigazolódott tehát az a feltevés, hogy a gutaütések oka egyrész az alanyban, másrészt pedig élettani okokban keresendő. Ezért tehát az első teendőnk a kajszi alanyának a helyes megválasztása után a megfelelő alanyba' félmagas törzsbe való oltás és szaporítás és nem utolsó sorban a kajszi helyes metszése. A faiskolások sokszor annak az aggályuknak adnak kifejezést, hogy ilyen módszerrel egy egész évet veszítünk a faiskolában, a csemete későn lesz piacképes, ami a termelést megdrágítaná. Ez azonban nem egészen fedi a valóságot, mert az' így szaporított csemetéket egy évvel hamarább tudjuk koronában metszeni, mint a régi módszerrel nevelteket, tehát amit vesztettünk a félmagas törzs kinevelésénél, ugyanannyit nyerünk a koronametszésnél. Az általános tapasztalat az, hogy a kajszifák legtöbb betegségének az okozója a gyökémyakba oltott, ill. szemzett és régi módszerrel kinevelt nemes törzs. A törzsbeoltással ezeket a betegségeket igen nagy százalékban kiküszöbölhetjük. Pár évvel ezelőtt egyik gyümölcsösben végrehajtott, kísérleteinknél azt igyekeztünk megállapítani, hogy mikor kap gutaütést a fa nagyobb mértékben? Azt tapasztaltuk, hogy 5—6 éves korában, gyümölcskötés után, mikor a fiatal a fák erőteljes fejlődésükkel komoly termést hozhatnának. Egyik napról a másikra az egyébként életerős fa levelei elfonnyadnak, a termés és a fa elszárad. Ennek az okát a helytelen metszésben kell keresnünk, de természetesen az alany kérdése is igen nagy szerepet játszik. A fiatal fákat rendszerint csak 2—3 éves korig részesítjük alakító metszésben; aztán magára hagyjuk, legfeljebb a korona ritkítását végeztük el a későbbiekben. Ez nem más, mint igen nagyfokú türelmetlenség a fával szemben, mert mindjárt azt akarjuk, hogy igen nagy termést adjon a fiatal fa. Ez a türelmetlenségünk a későbbiekben nagyon is megboszulja magát, mert a fiatal és erőteljesen fejlődő fa egyéves vesszőin nagyon gazdag virágzást követően gazdag termés mutatkozik, de a fiatal szervezet ilyen erőpróbára Sincsen felkészülve, aminek a természetes következménye a fa időelőtti elöregedése, illetve korai elhalása. Itt kell beleszólnunk a természet irányításába, mint azt a nagy orosz tanítóink teszik. Nem szabad engedni, hogy a fa idő előtt nagy termést adjon, hanem a vezér- és mellékhajtásit felére, vagy kétharmadára vissza kell metszeni- Ezzel elérjük, hogy a fa újabb és erős hajtásokat nevel, amivel természetszerűleg együtt jár az erős lombfejlődés, amely a terméshez szükséges asszimiláták előállítását végzi. Ezek az asszimiláták nemcsak elegendő mennyiségben lesznek az így kezelt fáknál, amivel együtt jár, hogy a fa nem termi túl magát, a korai elöregedés esete nem áll élő. A gutaütést inkább korai elhalásnak nevezném, mert ez a kifejezés fedi azt a folyamatot, ami a növény belsejében végbemegy. Hiszen nem hirtelen beálló pusztulásról keil beszélnünk, hanem a helytelen gyümölcsfaápolás következtében a növény belsejében végbemenő elváltozások következményéről. Ez a folyamat eltarthat pár évig is, anélkül, hogy a fán külsőleg valamint észrevennénk, legfeljebb csak annyit, hogy a termés apróbb, az egyéves hajtások rö videbbek lesznek. Könözsi A jó életet ingyen nem adják Az ország különböző részéből érkező hírek azt mutatják, hogy szövetkezeti mozgalmunk egyre erősödik, szélesedik. Napról napra szaporodik azoknak a dolgozó parasztoknak a száma, akik a kis parcellagazdaságok bizonytalanságát, elmaradottságát a magasabbfokú gazdálkodással cserélik fel. A magasabbfokú szövetkezet túlnyomó többsége világosan látja, hogy belépésüktől kezdve az ő egyéni jólétük a szövetkezet közös gazdaságának a fejlettségétől, erősségétől függ. Ez a felismerés vezette azokat az új belépőket, akik igásállataikat, haszonállataikat és gazdasági felszerelésüket is mindjárt a belépés után bevitték a szövetkezetbe, így cselekedtek, mert tudták, hogy ezzei új életük alapját, a szövetkezetei erősítik. A negyedik típusú szövetkezet megkívánja, hogy a szövetkezet tagjai a közös termelésben összes igavonó állataikkal, valamint a háztáji gazdálkodást meghaladó haszonállataikkal vesznek részt. Ennek a rendelkezésnek megvan a maga igen célszerű, komoly oka. Szövetkezeteinknek először is nagy szükségük van — a traktorok munkája mellet is — az igásállatokra. A lovak munkája feltétlenül szükséges az egyes mezőgazdasági munkák végzésénél, a betakarításnál, a különböző szállításoknál. Nagyon fontos az is, hogy az új belépők minél több haszonállatot • v' yenek be a szövetkezetbe. Haszonállatok nélkül a szövetkezetek nem jutnak megfelelő mennyiségű istáílótrágyához, ami komoly mértékben veszélyer'.etheti a szakszerű trágyázást, a tervszerű belterjes gazdálkodást. Helyes és sz" éges a haszonállatok bevitele azért is, mert minél fejlettebb lesz a szövetkezet állattenésztése, annál nagy ob lesz a közös jövedelem, annál jobb, biztosítót - tab lesz a tagok élete is. Télen az állatok etetése, gondozása állandó munkaalkalmat jelent és megoldja a tagok egy részének téli foglalkoztatását. A szövetkezet alapszabályzata nagy figyelmet fordít a közös és a tagok egyéni érdekeinek helyes összeegygesztetésére. Kimondja a szabályzat, hogy a tag saját és családtagjai háztartási szükségletére mennyi állatot tarthat meg. Az egyéni gazdálkodók sem cselekedhetnek a közösség érdeke ellen Október elején mindég volt szép zöld vetésünk a királyhelmeci járásban, most azt tapasztaljuk, hogy lemaradtunk áz őszi szántással, főleg a magángazdaságokban. Igaz, hogy több EFS'-ben szép eredményeket értek el és már vannak olyan EFSz-ek is, amelyek elvégezték az őszi vetés 60—70%-át, de ez még nem kielégítő. A szövetkezeti gazdáknak még jobban igyekezniök kell, hogy bebizonyítsák a magángazdálkodóknak, hogy a szövetkezeti gazdálkodás minden tekintetben fölötte áll a magángazdálkodásnak. Ugyanakkor azonban népi szerveinknek oda kell hatniok, hogy az egyéni gazdálkodók is azonnal kezdjék meg az őszi szántást és vetést az egységes vetési terv alapján! Aki ezt elmulasztja, tekintsék szabotálónak és súlyosan büntetessék meg. Ha bekövetkezik az esős idő, nagyon megnehezül a munka, ezért tegye magáévá minden gazda az egységes vetési tervet és fogjon azonnal hozzá a szántáshoz, vetéshez és ne spekuláljon, mert azzal csak elsősorban magának árt. Vegyék már egyszer és mindenkor tudomásul, hogy az ami volt, az elmúlt és soha többé vissza nem tér. Mi egy iij világot akarunk kiépíteni, amely mindnyájunk jobb és boldogabb életét hozza meg. Ne nézegessen hát senki sem hátra, mint a makrancos ló, ne hallgassunk e levitézlett reakciósqkra, akik milliók vérén szeretnék visszakapni azt a társadalmi formát, amely egy maroknyi reakciós csoportnak gondtalan életet biztosított, de millióknak nem volt meg a mindennapi kenyere. Kapcsolódjanak be az egyéni gazdálkodók is a szocializmus építésébe, a falu szocializálásába; építsük ki közös erővel az EFSz-eket, melyek mindnyájunk számára könnyebb és jobb életet biztosítanak. Szántsunk, vessünk becsülettel és akkor az eredmény biztosan nem fog elmaradni. Mátyás István iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii»iiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiíiiiiiiiiniiiiiiiuiiíiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiíiiiiiiiiiiuiiiiiniinHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii»iiiiHiiiiiininiinniiiiii az időszakban nagyobb nehézségekkel kénytelen megbirkózni. Az ötéves tervfolyamán a nehéziparra helyezzük a főhangsúlyt és a befektetéseknek az élelmezési iparban gyakran érezhető elégtelenségét fokozott igyekezettel, nagyobb szervezési képességek és magas murjcgerkplccsel kell helyettesítenünk. Feladatunk minél többet, minél jobban és olcsóbban termelni, egyszóval fokozni a munka termelékenységét, mert a munka termelékenysége az, amivel az új gazdasági rend győzhet a régi fölött. (Részlet Jankovcová közellátásiigyi miniszter beszédéből). A baj a legtöbb esetben nem is abból származik, hogy az új belépők az előírtnál több állatot akarnak visszatartani a háztáji gazdálkodásban, hanem abból, hogy egyesek a belépés előtt eladják „felesleges“ állataikat. Sok helyen meg úgy gondolkoznak, mint az egyik újbelépő. Kijelentette, hogy belép ünnepélyesen a szövetkezetbe, de semmiféle állatot nem akart bevinni. Úgy gondolta, hogy eladja lovát, tehenét és az árán „bútort, ruhát vásáról“ magának. A csoport közös érdekével viszont annál kevsebbett törődött. Meg kell mondanunk, az ilyen srondolkzás az ellenség hangja; űzérködő hajlamra, kulák befolyásra vall! A kulákság malmára hajtja a vizet és szövetkezeti mozgalmunk zavartalan fejlődését komolyan veszélyezteti az állatok bevitelével kapcsolatos olyan híresztelések, hogy „a szövetkezetnek úgyis ad az állam“, vagy az, hogy „aki nem vis? semmit, azt is felveszik“. A- kik így gondolkoznak, azok nincsenek tisztában a magasabbfokú szövetkezeti gazdálkodás lényegével. Tudni kell mindenkinek azt, hogy azokat önkéntes elhatározással dolgozó parasztok alakítják azért, hogy a szövetkezés útján biztosítsák a maguk számára a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit. Ezek az előnyök azonban semmivé lesznek a szövetkezetekbe tömörült dolgozó parasztok törődése, akarata, munkája nélkül. Soha ne felejtsük el Sztálin Hy'A—• munkás kolhozparasztok első kongreszszusán mondott szavait, hogy a „ió életet nem adják“. Sz. F.
