Szabad Földműves, 1950. július-december (1. évfolyam, 16-41. szám)
1950-10-15 / 31. szám
A Szabad Földműves tanácsot ad miiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiimimiimiiiiMiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiuiiiiu Mentsük meg a kukoricasiár tápértékét A takarmánytermésünket hátrányosan befolyásoló időjárás következtében kettőzötten fontos a kukoricaszár takarmány érték ének állattenyésztésünk számára való felhasználása Javában folyik a kukorica betakart tása, illetve beszolgáltatása. Ezzel kapcsolatban ismételten fel kell hívnunk dolgozó parasztságunk figyelmét a kukorica szárának értékesítésére. Sok helyen tüzelőnek használták fel a kukoricaszárat, mert bizonyára nem ismerték a kukoricaszár okszerű felhasználásának rendkívüli előnyeit. Minden évben fontos feladat a kukori'•ászár jelentőségének megfelelő megbecsülése és okszerű hasznosítása, de a takarmánytermésünket ebben az évben hátrányosan befolyósoló időjárás következtében most fokozottan fontos, hogy a kukoricaszárban rendelkezésre álló nagy takarmányértéket minél teljesebb mértékben kiaknázzuk állattenyésztésünk számára és ezen keresztül népgazdaságunk iaVára. A szárnak a törést követő mielőbbi levágása jelenti az okszerű hasznosítás első lépését. Ezt követniök kell azoknak a további lépéseknek, amelyek az idejében levágott szárban meglevő tápanyag megőrzését biztosítják, amely a közenos széna értékével vetekedik. Ha egy kis összehasonlítást végzünk a széna és a szár átlagos betakarítási gyakorlata közt, akkor vehetjük leginkább észre, hogy a kukoricaszár még mindig mennyire mostoha gyermeke a gazdának A szénát minden gazda igyekszik lekaszálás után mielőbb boglyát"1 rakni, hamarosan behordani, mielőtt eső éri és azután az udvarban vagy a szérűn gondosan kazalba rakni, végül szalmával alaposan betakarni. Minthogy a kukericaszár kellő kezelés mellett széna-értékű, tulajdonképpen ezzel is hasonló szeretettel és gondossággal kellene eljárni. A kukoricaszar helyes KEZELÉSE Ha valaki kérdezi, hogy mit csináljon a szárral, mi legyen a helyes kezelési módja a levágás után: röviden azt a feleletet adhatnánk, hogy ugyanúgy járjon el azzal is, mint a szénájával szokott. Tehát a levágás után azonnal kösse össze kévékbe és rakja össze a kévéket kisebb rakásokba — ami megfelel a széna boglyázásának, ezáltal védi az időjárás viszontagságai elől és megőrzi a tápanyagokban leggazdagabb leveleit. Azután mihelyt kissé megszikkadt, azonnal hordja be a földről, úgy, amint a szénával is teszi. Végül rakja össze ugyanolyan gondossággal kisebb kazlakba, vagy kisebb-nagyobb kúpokba (rakásokba), mint a szénával teszi, csak a szár eltérő természete és többé-kevésbbé nedves volta miatt az összerakás módja és formája lesz más. Sőt célszerű még ugyanígy szalmával is betakarni, mint a szénakazlat és ha a rakást a szél megbolygatja, éppen úgy helyre igazítani, mint a? a szénakazalnál egészen magától értetődő. A KUKORICA BUROKLEVÉLZETE MARADJON A SZÁRON A kukoricaszár áttelelésére vonatkozólag már pontos vizsgálatokat végeztek és azt állapították meg, hogy a jól öszszerakott kúpokban a törés után azonnal behordott szár késő tavaszig érdemleges veszteség nélkül megőrzi tápanyagait és ízletességét. Persze ez csak a rakás belsejében levő kévékre vonatkozik mert a szélen és a felül levő kévékben korhadás és romlás következik be, így ezek táptartalomban és ízletességben egyaránt sok veszteséget szenved nek. Ezért ajánlatos a szárkúpokat a lehetőség szerint nagyobbra méretezni, hogy a belerakott tömeghez képest ne legyen túl nagy a külső felület. A méretek persze függnek a szár állapotától, főleg nedvesség-tartalmától, mert jó száraz szárból — amilven általában az idei — szélesebb rakást lehet a penészedés kockázata nélkül készíteni. Ugyancsak a külső kévéknek a veszteségektől történő mentesítése érdekében előnyös a szárrakásokat szalmával be is takarni, főleg a tetejükön. Sokan ezt azért nem teszik, mert félnek a benti penészedéstől. Ezzel szemben a végzett vizsgálatok azt állapították meg, hogy a szalmával történő megfelelő betakarás nem rontja, hanem javítja az elraktározott szár minőségét. Különösen kívánatos a szalmás betakarás, ha nem kúpokba hanem kazlakba rakjuk össze a szárat mert ezekbe az eső még inkább be tud folyni a laza kévék közé, míg a hegyes kúpok oldalán könnyebben lefolyik. A kukoricanövénynek egyik tápanyagokban leggazdagabb része a csőburok-levélzet, az ú. n. „csuhé“. Ezt többnyire nem szokták kellőképpen megbecsülni, részben annak következtében, hogy a csővel együtt letörik, — tehát nem marad rajta a száron — és azután a fosztás után gyakran a trágyába kerül, vagy egyébként elkallódik. Ha a törésnek a régi módját követjük, akkor legyen gondunk arra, hogy a csuhé fosztás után még frissen, tiszta állapotban a jászolba jusson. De a felhasználást megkönnyíti és az eltett szár értékét jelentősen növeli, ha a csövet már a száron kitörjük a buroklevélzetből és ez teljes egészében rajta marad a száron. SILÖZÁSSAL ŐRIZZÜK MEG A TELJES TAK ARMANYÉRTÉKET Bármily gondossággal is történjék azonban a kukoricaszár betakarítása és télire elraktározása, mindig be fog következni több-kevesebb veszteség. Ezért nagy jelentőségű a szárnak erjesztés utján való elraktározása, amit újabban silózásnak neveznek. Ez a megjelölés annyiból nem egészen megfelelő, mert nemcsak silókban, hanem A burgonyát legkisebb veszteséggel földfeletti prizmában lehet eltartani. Pincében, földalatti veremben csak a házi szükségletet tároljuk. Prizmázás előtt mégegyszer válogassuk át a burgonyát, hogy sérült gumó ne maradjon közte. A prizma helyét ott válasszuk ki, ahol eső vagy hóié nem gyűlhet össze. A prizma alja gaz és dudv&mentes legyen, hosszant észak-déli irányban feküdjön. Szélessége legfeljebb 120 cm lehet.» Mikor a gumót behordjuk, nem szabad mindjárt leföldeni. mert párát és hőt fejleszt s ha ezt a prizmába befojtjuk, a burgonya megromlik. Leghelyesebb, ha a prizmát hordás után 30 cm vastagon leszalmázzuk. hogy a teteje éles legyen és az esőt levezesse. Ha a burgonya így is izzad, napfényes időben a szalmát vegyük le és jól levegőztessük át, esetleg többször is. Vigyázzunk, hogy a napfény ne ha tolhasson át a szalmán, mert a burgonya megzöldül és akkor étkezésre már nem alkalmas. Ha az idő hűvösebbre fordul, a prizmát először 12—20 cm vastagon földeljük be. A tetejét azonban végig hagyjuk nyitva és csak szalmával takarjuk be úgy, hogy a szalma a földtakaró fölé érjen. Ha a betaksrásra használt szakramás megoldással is lehet a takarmányt erjesztés által konzerválni. Azért nem jó a „silózás“ megjelölés, mert ez alatt többnyire épített betonsilót értenek és sokan azt hiszik, hogy csak ilyenekben lehet a kukoricaszárat, vagy más nedves takarmányt szárítási lehetőség hiányában konzerválni. Pedig a hangsúly nem a tömeget befogadó tartály anyagán vagy alakján, hanem a végrehajtás szakszerű módján van. Az újabb kísérletek szerint a kukoricaszárat egyedül is sikeresen el lehet erjeszteni, ami biztosan jól sikerül, ha a szár még nedves, tehát nemcsak a víztartalma, hanem még a cukortartalma is kedvezőbb. De sikerül a már többé-kevésbbé száraz szárnak kielégítő eredményű erjesztése is, de ha szeletet, leveles répafejet vagy más nedves anyagot nem tudunk hozzákeverni, akkor berakás közben állandóan bőségesen kell rétegenkint vízzel locsolni és pedig sokkal több vizet kell rálocsolni, mint ezt a szakkönyvek ' általában ajánlani szokták. A valóban száraz szárra 400 kg-ként 40—50 liter vizet is rá kell önteni, sőt volt olyan kísérlet is, amelyben a szár súlyát meghaladta a rálocsolt víz mennyisége. Ezenkívül a siló falait is kiadósán meg kell öntözni, kivált, ha földgödörben történik az elrakás. ALAPOS TAPOSÁS ÉS VASTAG FÖLDRÉTEG A sikernek egy további fontos feltétele az aprítás és az alapos összenyomás. a berakás folyamán történő állandó gondos taposás és a bőséges leföldelés által. Szártépűgéppel való felaprítással és nedves, dohos, vagy penészes, a földelés előtt cseréljük fel friss szalmával. A prizmát így kell hagyni amig az erősebb fagyok be nem állnak. A második földelés 30—40 cm vastag legyen. Átfagy ás ellen jó védelmet nyújt, ha az első és második földelés között 10—15 cm vastag szalma takarót alkalmazunk. Ha igen erős és tartós fagy van, a prizmát takarjuk be trágyával, vagy kukoricaszárral. Télen figyeljük a prizmát és ha valahol horpadást veszünk észre, a déli órákban nyissuk fel és válogassuk át sürgősen. A takarmányrépa eltartása egyszerűbb mint a burgonyáé. A prizma szélessége itt 150 cm legyen. Előnyös, ha a prizma oldalát kirakjuk úgy. hogy a répafej kifelé állion. A prizmát először takarjuk le szalmával és így szellőztessük ki. Földelés előtt a szalmatakarót távolítsuk el és csak földdel takarjuk A takarmányrépaprizmát sem szabad egyszerre téli földtakaróval ellátni, hanem először 15—20 cm vastagon földeljük és a tetején hagyjuk végig nyitva. A nyílást takarjuk be a kukoricaszárral A fagyok beállta előtt adjuk a második, vastagabb földelést 30—40 cm vastagon. Erős, tartós fagy esetén a takarmányrépa prizmát, is trágya vagy kukoricaszártakaróval védjük felszecskázással egyaránt lehet jő minőségű erjesztett takarmányt készíteni, mert mindegyik esetben lehetővé válik a felaprított anyag erős összetiprása, belőle a levegő kiszorítása. A taposás — azt lehet mondani — sohasem lehet elég alapos, elég kiadós és erélyes, mert a szár az rugalmas, nehezen nyomható össze. Éppen e miatt a leföldelésnek is a nedves anyagok elrakásánál alkalmazott mértéknél jóval vastagabbnak kell lenni, nem elég az egyébként ajánlani szokott 40—50 cm, hanem egy méter vastag földréteg is kell ahhoz, hogy a gondos taposás után is még meglehetősen lazán maradó szárat kellően lenyomja és a levegőt kiszorítsa. Természetesen a siló falai mentén szintén bekövetkezik bizonyos romlási veszteség. Ezért nem célszerű túlságosan kis silókban elrakni a szárat, vagy akár más takarmányt, mert akkor a belerakott tömeghez képest viszonylag nagy lesz a szél melletti felület. A jól betakarított és gondosan elraktározott kukoricaszárat természetesen gazdaságosan és okszerűen is kell majd felhasználni, amiről majd máskor fogunk szólani. Most egyelőre a megtermett tápértékek megmentése és megőrzése a sürgős feladati Szövetkezeti felhívás a Helyi Nemzeti Bizottsághoz A Helyi Nemzeti Bizottságoknak, amelyek az államhatalom valóságos tényezői lettek falvainkban, rá kell jönniük arra, hogy az általuk vezetett község csak úgy érhet el jobb és szebb eredményeket az építő munkában és pedig a község kiépítésében, villanyáram bevezetésével, kultúrházak építésével, gazdasági épületek javításával, építésével és sok más szociális irányban, ha községükben jól dolgozó magasabb típusú Egységes Földműves Szövetkezet lesz. Sok referens, a Helyi Nemzeti Bizottság tagjai és néhány esetben még az elnök is meg nem értő magatartást tanúsít az EFSz-szel szemben. Ezek az elvtársak nem gondolnak arra, hogy dolgozó népünk, kis- és középföldműveseink, akik őket a község oly fontos vezető szerepével bízták meg, elvárják tőlük, hogy községüknek boldogabb jövőt vívjanak ki. Hogy a Helyi Nemzeti Bizottságok, jobb munkát fejthessenek ki a szocializmus építésében falvainkban, szükséges, hogy minden tanácstag az Egységes Földműves Szövetkezet terjesztője, sőt példás tagja legyen. A bizottság ülésem és minden más gyűlésen elsősorban az EFSz ügyeit kell megvitatni. A Helyi Nemzeti Bizottság — a kis- és középparasztokkal együtt — minden figyelmét árrá irányitsa, hogy a község vezesse be az egységes vetési terv alapján az egységes vetésforgót. Tudniok kell, hogy éppen a jelen napok azok, amelyekben a régi gazdálkodási mód eltávolításával megalapoziiatják a fold hozamának emelését. Ha nem akarunk keskenv nadrágszíjszerű parcellákon dolgozni, ha nem akarunk többé fárasztó testi munkát végezni a szántásnál, vetésnél és aratásnál, ha a kaszát önkötözővel akarjuk helyettesíteni s a tehénszántást traktorral, ha könnyíteni akarjuk a mezei munkát és ezt örömtelivé akarjuk tenni, szükséges. hogy bevezessük az egységes vetésforgót. Tanácstagok, referensek, kis- és középparasztok! A falutok szebb életéhez vezető kulcs kezetekben van! Ma sorsotok felett nem nagybirtokosok, banktulajdonosok és gyárosok döntenek, ma nincsenek kizsákmányolok, kivéve azt a pár zsírosparasztot, amelynek kizsákmányoló világa a végét járja, azért lássátok munkához, mert ma egyedül ti aevtok saját és polgártársa1 te1 szerencséjének kovácsai. Azért ne legyen egy tanácstag sem, aki ne lenne az EFSz tagja, Közös munkával előre a magasabb hozam- eléréséhez, jobb és szebb kizsákmányolás mentes holnapért előre a szocializmushoz! (Részlet a Nagvkaposon megjelevő „Mesgye nélkül“ c. sokszorosított szövetkezeti hetilapból Eddig 526 EFSz vesz részt az őszi muiakaversenyben A nyitral kerületben és azon belül a lévai járásban legerősebb a mozgalom Az őszi munkák megkezdése előtt a Szlovákiai Földművesek Egységes Szövetsége (JSSR) versenyt írt ki az Egységes Földműves Szövetkezetek részére. Szeptember 30-ig 526 EFSz jelentette be a versenyben való részvételét. A legtöbb EFSz a nyitrai kerületből jelentkezett, számszerűit 175. A bratislavai kerületből kerek 100, az eperjesi kerületből 79, a kassai kerületből 66 a besztercebányai kerületkből 65, a zsolnai kerületből pedig 41 EFSz jelentette be a versenyben való részvételét. Noha a versenyben résztvevő EFSz-ek száma elég tekintélyes, még sem lehet azt mondani, hagy kielégítő. Feltétlenül szükséges, hogy a versenyben résztvegyen valamennyi magasabbfokú EFSz, már pedig mind a hat kerületben számos olyan magasabbfokú EFSz van, amely az őszi raunkaversenyre eddig még nem jelentkezett. A bratislavai kerületből pl. a magasabbfokú EFSz-eknek csak a fele vesz részt a versenyben. A nyitrai kerületben, ahol számszerint a legtöbb EFSz versenyez, különösen a lévai, nyitrai és verebélyí járások vonultattak fel nagyszámú EFSz-t az őszi versenyre. A lévai járásból 20, a nyitraíból 17, a verebélyiből pedig 15 EFSz jelentette be a versenyen való részvételét. Néhány járásból már befutottak az első versenyeredmények is. A besztercebányai kerület jelentése szerint a zólyomi járásban Vefká Lúka, a losonci járásban Tocnica, a rimaszombati járásban Vrbovce, a hnústai járásban Rima vské Brezovo vezet az eddigi munkateljesítmények szeirnt. A burgonya és a takarmányrépa téli eltartása
