Szabad Földműves, 1950. március-június (1. évfolyam, 1-15. szám)

1950-06-04 / 12. szám

A kukorica — cső- és szártermésével — aránylag nagy száraz­anyagtömeget állít elő, eközben sok vizet használ, párologtat el, ezért fejlődéséhez, növekedéséhez különösen nagy vízmennyiséget igényel. Megközelítőleg annyit, amennyi 400 mm csapadékkal kerül a talajba. Ha tudjuk, hogy szárazságra hajló éghajlatunk alatt nagy átlagban évi 600 mm csapadékot kapunk és ennek egy része elfo­lyik, vagy szabadon elpárolog: nyilvánvaló, hogy a kukorica részére szükséges — 400 mm csapadéknak megfelelő — vízmennyiséget csak a leggondosabb talajműveléssel, ápolással lehet megőrizni termesztett növényeink számára. A sokat vitatott kérdést, hogy a kukoricát hányszor kell kapál­ni, mereven eldönteni nem lehet. Amikor a talaj ülepedés, zápor­­eső, vagy bármilyen okból kifolyólag összetömődött, felülete nem porhanyó, amikor az elgyomosodás veszélye fenyeget: kapálni kell, hogy állandóan gyommentes, porhanyított talajfelületet biztosítsunk. Ne töltögessünk! Minden kapálást úgy kell végezni, hogy a talaj felülete laza és simán elművelt legyen, lehetőség szerint még lábnyomok se maradja­nak rajta. Simán műveljük, mert a kukorica töltögetése súlyos káro­kat okoz, anélkül, hogy valami előnye lenne. A töltögetésnek egyedüli, hangoztatott célja a megdőlés elleni védelem, ezt azonban a tövek erős járulékos gyökerei sokkal célsze­rűbben elvégzik. Ha nagy viharban a gyökerek nem képesek meg­akadályozni a kukorica megdőlését, az aránylag alacsony, laza töltés a közel kétméteres, súlyos növénytömeget sem tudja állva tartani. Vízveszteség ezzel szemben biztosan bekövetkezik. Töltögetésnél a talaj porhanyó felső rétege kerül a tövek mellé. Kiszárad a tövek körüli laza töltés, ezenkívül a visszahagyott alsóbb talajréteg is szá­­badon párologtat, nedvességet veszít. Töltögetéssel a talaj párolgási felülete csaknem másfélszeresre nagyobbodik, a felső gyökerek nem tudnak vízszintesen terjeszkedni. A síma művelést fogasolással kezdjük. Kikelés utáni jó fogasolás porhanyítja a talaj felszínéi és gyomot irt, mert a kikelőfélben levő gyompalántákat kitépi, elpusztítja. A kukoricában nem ;esz kárt, annak gyökerei már elég mélvre hatoltak, ha a fogas egy-egy levél­részt le is tép a növénykéről, az. hamar kiheveri a sérülést Nyolc-tíz nap múlva simán kapálunk. Lapos élű kapával, sara­­bolóval, célszerűbben tolókapával, de legolcsóbban, leggyorsabban fogatos kapával A kukorica sortávolsága ezt megengedi. Ha négy­zetes kötésben vetettük kereszt ben-hosszában lehet járatni és ez a legtökéletesebb művelési mód A géppel sorbavetett kukorica egvelé­­sénél is törekedjünk a négyzetes vetés kialakítására, hagyjuk meg A kukorica gyökérzete. A szaggatott vonal jelzi, hogy a kukorica töltögetésével a gyökérzetet is megsértjük egyenlő távolságban a megfelelő töveket, hogy ezzel a keresztben­­hosszában való kapálást lehetővé tegyük- Ebben az esetben csak a tövek körül kell kézikapával végezni a lazító, gyomirtó munkála­tokat, ami lényegesen könnyített eljárás. Egyelésnél csak egy tövet hagyjunk meg A következő kapálást már egyeléssel kapcsoljuk össze. Nagyon fontos munka ez, szakszerű elvégzése lényegesen befolyásolja a ter­méseredményt. Téves az a felfogás, hogy több szár többet terem. Ha a kukoricának nincs megfelelő tenyészterűlete, csak szrat, le­véltömeget hoz, csövet nem fejleszt. A nagyobb testű, lófogú kuko­ricafajták 70X70 cm, a simaszemű középérésűek 60X60, a kistestű koraiak 50 X 50 cm sor- és növénytávolságot igényelnek. Ha ilyen távolságban több szálat hagyunk meg, csak csalamádét termesztünk. Egyelésnél tehát csak egy-egy szálat szabad meghagyni. Kivételt csak -akkor teszünk, ha nagymértékű drótféreg, vagy pajorkár ve­szélye fenyeget, de a későbbi kapálások alkalmával, ha a kukorica már megerősödött, eltávolítjuk a felesleges töveket, hogy ne legyen akadálya az egyenletes fejlődésnek. Több szálat csak nagyobb, 100X100 cm kötésben vetett kuko­ricánál engedhetünk meg, de ez csak bőséges csapadék esetén lesz eredményes, száraz éghajlatunk alatt az egyszálas művelés biztosabb termést ad. Ugyanígy fontos művelet a fattyazás is. Egyes fajták erősen haj­lamosak a fattyúhajtás nevelésére, ezeket idejében távolítsuk el, mert a csőképzést nagyon akadályozzák, a tövek fejlődését gyen­gítik. Kapáljunk minél többször A kukorica ápolásának egy nagyon fontos munkameneté van, ami a gyakorlatban többnyire elmarad. Ez a kifejlett, cső- és szem­képzés előtt álló növények kapálása, ami rendes körülmények kö­zött a gabonaneműek aratási idején, vagy közvetlen utána esedékes. Ha ezt nem végezzük el, a sorközökben kikelt és megerősödött: gyomnövények sok tápanyagot, talajnedvességet elszívnak, a talaj megkeményedve túlzottan kiszárad és ezek a körülmények megaka­dályozzák a cső- és szemképzés idején hatványozottan megkívánt, bőségés tápanyagforgalmat A termelőszövetkezeti csoportok, állami gazdaságok munkacso portjai fentiek alapján határozhatják meg versenyfeltételeiket. Sima művelés, gyakori kapálás, porhanyó, gyommentes talaj, cső- és szem­képzés idején tiszta, lazított sorközök, meddő tövektől mentes erő­teljes növényállomány: ezek a bő termés feltételei. P. Z. * 6 | JC&Ltéó&k&dők, Spátgafelep 1 A spárgatelep létesítéséhez csak-1 is egyéves növényt, nem pedig két­­| vagy háromévest használunk. Ré-2 gebben az volt a vélemény és né. § mely helyen most Is az, hogy az 2 idősebb spárganövény, pl. a 3. | éves, korábbi és erősebb bajtáso- I kát hoz, mint az ifjabb és valamivel | gyöngébb, pl. az egyéves *8, Es ® 1 vélemény azonban teljesen téves | volt. Az a spárgatő ugyanis, amely | három éven át ugyanazon a helyen I állt, még hozzá talán kizsarolt föfd­­! ben, már nem olyan erőteljes és I tenyészetre képes, mint az egy­­! éves, mely megfelelő ápolásban ré. | szesült. Az előbbi ugyan nagy és | sok gyökeret hoz, de hogy ezért | megfelelőbb lenne ilyennek iiltete. I tése, az nagyon is kérdéses. Hosszú i tapasztalat alapján nemmel felelhe- I tünk e kérdésre. A kísérleteknél | ugyanis kétféle (S és 1-éves) nö-1 vényt teljesen egyenlő bánásmód. | ban részesítettünk. Mikor a harma­­! dik évben a spárgát szedni kezd-2 tűk, azt láttuk, hogy az egyéves | korukban kiültetett növények nem- 2 csak hogy nem maradtak el fejlő­­! désükben a 5-ik évükben kiültettek. I hez képest, hanem nagyon is kitün­­! lek amazok mellett erőteljes növe­­! kedésükkel, I 4 Ifáoosifák gombásodása | Közismert betegsége a káposzta­­§ gyökereknek a gciyvásodás, a me. I lyet egy élősködő nyálkagombafaj 1 (Plasmodiophora brassicae) szokott | előidézni. Újabb kisérietek bizony!. | tolták, hegy a talajban előforduló | gembaspórák alkalmas ferfőtlenítós­­| sei elpusztíthatok és így az újabb 2 fertőzések elkerülhetők. A különfé- I le anyagok között legjobbnak bizo- I nyúlt a formalin, amelynek 10 száza. | lékcs vízbeli oldalával négyzetmé- I terenkint a szóbanforgó gombának | a speriát sikerült tökéletesen meg. | ölni. Különösen ajánlatos ez a vé­­! dekezésméd kisebb területeken va- 1 ló tenyészetekben, elsősorban pe. | dig hajtstó.szekrényekben, ame­­! lyeknek, a talaja már fertőzöttnek | tekinthető. Kísérletek révén befei­­| zenyosedott továbbá az is, hogy a | PSasmediephcra brassicae gombá- 1 nak a spórái a kecskék béiesafor. 1 rsáján végig mehetnek anélkül, hogy 2 azok elpusztulnának és hogy a | geiyvásgyökerű káposzták föleteté­­! se után keletkező trágyával a be­­| tegség tovább terjedhet.Tudni kell | azt is, hogy a keresztesvirágú gye­­! mókát irtani kell a káposzták körül, | mert ezek több faján szintén élő*­­! ködik ez a kártevő gomba. A gyümölcsfák permetezése I A fiatal, még nem termő gyű- 1 mölcsfákat rügyfakadás előtt csak 1 akkor kell gyümölcsfakarbolineum-2 mai vagy olajemulzióvai permetez. | ni, ha azokon pajzstetvek vannak, 1 vagy igen sok telelő levéltetű tojás § látható az ágakon. A 2%-os bordói-2 lével való rügyfakadás előtti per. § metezést okvetlenül el keli végezni | mert a gombabetegségek a fiatal I fának szinte többet ártanak, mint az I idősebbeknek, A lombfakadás utá­­! ni permetezések közül az 1%-®s I bordóileves, vagy a mészkénlé nyá. | rihigítású oldatával való permelezé­­! seket e| kell végezni, hogy a gom. § babetegségek ellen a fiatal fák I védve legyenek. Védeni keli a fia-1 tál fákat a hernyók ellen is, azért 2 ha azokon apró hernyókat látunk, | nikotinnal, ha már erősebb lombot | rágó kártevőkkel van dolgunk, ak. | kor 1%-os arzén oldattal permetez- I zünk. A levéltetvek ellen nikotinol. | dattal permetezzünk, A fiatal őszl-1 barackosban különös figyelemmel 2 legyünk a levéitetvekre, mert ezek 2 elszaporodva eltorzítják a fiatal fák 2 ágait. Őszibarackosban csak mész- 2 kénlé és nikotin használható, meri | úgy a bordóifé, mint az arzén per­li zselí a lombot és annak lehullását idézi elő. 1 IBUROONYA Melyik a helyes és a helytelen töltögetés Folytaitólagosan löbbszär töltögessünk Míg a kukoricánál a még mindig eléggé elterjedt töltögetése* § művelés felesleges, sőt egyenesen hátrányos, addig a burgonvater­­! mesztésnek nagyon fontos ápolási munkája a töltögetés. A burga­­! nyanövény fejlődésének rövid ismertetése teszi érthetővé, hogy miért | kell a burgonyát töltögetni, egyúttal pedig azt is, hogy miképpen | kell jól végezni ezt a fontos munkát. Hogyan fejlődik a gumó? Téves az az általános felfogás, hogy a burgonya gumói a gyökér* 2 zeten fejlődnek. A gyökérzeten gumók nincsenek, ellenben a búr* | gonyagumó nem más, mint megvastagodott földalatti szárrész. A bur­­! gonyanövény a gyökérzet fölött lévő szárnak földalatti részén rövi­­! debb-hoszabb oldalhajtásokat nevel, ezek vége azután megvastagszik | és gumóvá fejlődik. A gumókat fejlesztő oldalhajtásokat stólóknak 2 nevezzük. Az erősebb stólóknak ného még oldalhajtásai is vannak, 1 amelyek vége szintén gumóvá vastagodik. Mivel a stólók csakis a nyirkos földdel körülvett szárrészen | fejlődnek, emberi beavatkozással serkenteni tudjuk a burgonyanö-1 vényt minél több stóló fejlesztésére azáltal, hogy a növény szárál a 2 levélzet alatt lehető magasan földdel vesszük körül. Ezt érjük el a | töltögetéssel, amely munka tehát az előadottakból láthatóan elen- 2 gedhetetlen feltétele a minél nagyobb termés elérésének. A töltögetésnél arra kell törekednünk, hogy a növény szárát 2 minél korábban serkentsük stólók képzésére,tehát minél előbb töltö­­! gessünk. E mellett azonban az is a célunk, hogy minél több stóló ez. | Fokozatos töltöget.;, 1. Első töltögetés. 2. Második töltögetés, a pontoaot 2 vonallal jelölt első töltögetés alatt már megindult a stólók képződése. 3. A 1 harmadik töltögetéssel a szárat még további stóló-képződésre serbentiük. A pontozott vonal a második töltögetés szintjét jelzi. | képződjék, vagyis minél nagyobb szárrész legyen földdel körülvéve. 2 Ezt úgy biztosíthatjuk, hogy a töltögetéssel követjük a növény fejlő­­! dését, vagyis, mihelyt az első töltögetéssel beborított szárrész megint 2 kinő a földből, újabb töltögetéssel azt is földdel vesszük körül. Többször kell töltögetni Ahhoz tehát, hogy a töltögetés voltaképpeni célját elérjük, nerij | egyszer, hanem többször, fokozatosan kell töltögetni, legalább kéí- 2 szer, de inkább háromszor. Hozzávetőleg a következőképpen osztjuk 2 be a háromszori töltögetést: Első töltögetés 10—15 cm. magas növénynél, második töltögetés | 20—30 cm. magas növénynél, vagyis ha a növény az első töltögetés 2 szintjét 10—15 cm-el túlnőtte, harmadik töltögetés közvetlen virág­­! zás előtt. Ezután a töltögetést már nem szabad folytani. Ügyelni 2 kell arra, hogy töltögetésnél csak a szárrészt vegyük körül földdel | a legalsó levelek tövéig, de a leveleket ne borítsuk be, nert akkor 2 megakasztjuk a levelek fontos életműködését, az asszimilációt. Folytatólagosan, nem pedig fészkesen töltögessünk A töltögetés kézi erővel végezve fáradságos és hosszadalmas mun- 2 ka, ezért azt lehetőleg fogatosan, a már eléggé elterjedt töltögető | ekével végezzük. Csak ezzel a gyors fogatos munkával lesz időnk 1 a kívánatos háromszori töltögetésre. Ha netán mégis kézi erővel | történne a töltögetés, ügyeljünk arra, hog ne minden egyes növényt 2 külön, fészkesen, körös-körül töltögessünk, hanem a sorokat folyta- 2 tólagosan, hogy a barázda orma végig haladjon a soron és ne sza- 1 kadjon meg. A töltögetéssel amúgyis erősen növeljük a talaj felszí- 1 nét és így a vízpárologtató felületei. Fészkes töltögetésnél ez a felü­­! let még nagyobb lenne, tehát víz '/arlást jelentene. 1 Helytelen és helyes töltögetés. 1. Helytelen töltögetés, a feltöltött föld és a burgonya 2 szára között tölcséres üreg marad. 2. Helyes töltögetés nedves viszonyok 2 között, kúpos orommal. 3. Helyes töltögetés száraz viszonyok között, vályús orommal. Éppen azért, mert a töltögetett burgonyatábla vízpárologtató íe-1 lülete megnagyobbodott, fokozottabban kell gondoskodni a talajfel­­! szín időközbeni lazitásáról, amivel csökkentjük a talajvíz elpárolgá­­| sának á lehetőségét. Különösen a barázdafenék szokott erősebben 2 összetömödni s ezért ennek lazítására lesz elsősorban szükség. Ezt ! különben magával a fogatos töltögető ekével is elérhetjük, ha a kö­­! zépső kapatestet kissé mélyebben állítjuk, mint a kormánylemezeket. Kézi töltögetésnél kevésbbé, inkább csak a fogatosnál szokott | előfordulni, — ha az ültetés nem történt egyenesen, vagy a töltö- 2 gető eke nem jár pontosan a sorok között — hogy a feltöltött föld | nem ér a burgonyaszárig. Ezzel a munkával nem érünk célt, mert 2 a földnek teljesen körül kell vennie a szárat. Ha ilyen hibát észlel- 2 nénk, a hibás helyeken a földet kézikapával pótlólag rá kell húzni 2 a burgonyaszárra, annál is inkább, mert ez a szárkörüli üreg gom-1 babetegségek fészke és a tő rothadásának kiindulópontja lehet. Helyes a töltögetés akkor, ha a két oldalról feltöltött föld a 2 burgonya levélzete alatt összeér és megszakítás nélküli ormot alkot. | Nedves viszonyok között ez az orom legyen kúpos, hegyes, száraz 2 jellegű talajon pedig teteje kissé ellaposodó legyen, vagy sekély I vályút is képezhet, hogy jobban gyűjtse a csapadékot közvetlenül § a burgonyatő körül, ami elősegíti a stólók és azokon a gumók fej­lődését. ' ‘ H. Szabad Földműves a Szlovákiai Egységes Földműves Szövetség és a Szlovákiai Szövetkezeti Tanács hetilapj'a. — Szerkesztőség és kiadóhivatal Bratislava, Stúrova 6 — telefon: 274-03 — Felelős szerkesztő Kugler Tános. — Feladó és irányító postahivatal: Bratislava II, kiadó: „Oráö” lap- és könyvkiadó vállalat — Nyomja: Concordja nyomda Bratislava Nái oovstania 41 — Előfizetés egy évre 100.— Kis, félévre 50.— Kis. — A lap felmondható mincfen év végén okt. elsejéig Eng sz. 1750 OPÚ-Ba 2-1950/Sí. KUKORICA Biztosítsunk porhanyított talajfelületet Ne töltögessünk, de gyakran kapáljunk

Next

/
Thumbnails
Contents