Szabad Földműves, 1950. március-június (1. évfolyam, 1-15. szám)
1950-05-21 / 10. szám
A szorgalmas munka anyagi értékelése az Egységes Földműves Szövetkezetékben A szorgalmas munkás a közös munka keretében nem fizethet rá a lassúbb vagy lustább munkásokra Az Egységes Földműves Szövetkezetek kiépítésének egy éve alatt hatalmas lépésekkel haladtunk előre a falun a gazdálkodás Új módszeréinek és magasabb formáinak bevezetése terén. Az EFSz túlnyomó része helyes irányban folytatta tevékenykedését a termelés problémáinak megoldása és a mezőgazdasági munka produktivitásának emelése érdekében: kis és középparasztjaink százával fordultak el az egyéni termeléstől és a szétaprózott földsávok megmunkálásának elavult módszereitől, egyre több község és egyre több földműves fordul a közös földművelés felé, miután gyakorlatilag is egyre több bizonyítékot lát arra nézve, hogy ez a módszer a kis és középparsztnak tekintélyes előnyt jelent. A gazdagparasztok minden lehetőt megtesznek ugyan az EFSz ellen, köztársaságunk minden részében mégis tízesével létesülnék az új szövetkezetek. Szlovákia területén ma már nem kevesebb, mint 1505 új EFSz és előkészítőbizottság működik s ez azt jelenti, hogy a szövetkezetek alapját minden második községben megvetették, vagy legalább is előkészítő bizottságokat létesítettek. Beszédes bizonyítéka ez annak a ténynek, hogy a kis és kozépparasztok teljes mértékben megértették és értékelik az EFSz hivatását és óriási jelentőségét! Noha az EFSz kiépítése örvendetesen halad lőre, az EFSz túlnyomó részének keretében lindeddig csekély mértékben sikerült a legfontoibb problémára: a földek közös megmunkálása és a közös mezőgazdasági munkálatok megtervezésére irányítani a legfőbb figyelmet. Az IFSz ellenségei, a kulákok minden lehetőt meglisérelnek, hogy a dolgozó földműveseket cltanásolják a föld közös megmunkálásától. Azzal rvelnek, hogy az igyekvő ezáltal a lustára lesz fénytelen dolgozni. Ez az „argument" nem leheett őszinte és éppen ezért nemcsak hogy nem haott a szövetkezeti eszméért küzdő földművesekre, >anem még jobban elősegítette ezek igyekezetét, rogy a tervet mielőbb megvalósítsák. Számos tFSz-ben már az idei tavaszi munkálatoknál kilolgozták a munkanormákat. Az első, próbaképien bevezetett normák hivatása az volt, hogy az ijápusú EFSz-ek megfelelő tapasztalatokat szeezzenek éppen a fentebb leírt hamis beállítású ndokok körül. S a tapasztalatok igen értékesek 'oltak. Rimavská Brezová községben például már i tavaszi munkálatok idején bevezették az egyzerü munkanormákat és ez a tény már önmagálan véve is lehetővé tette a szövetkezeti tagok «unkájának legigazságosabb jutalmazását. /ilyenek az eddig megállapított normák? A vidék dombos területeire nézve a követkelőkben állapították meg a napi normákat: Lófogatú középszántás o.y hektár, boronálás US hektár, vetés i.f hektár, hengerlés 2,s hektár, izéknél a munkálatoknál normánként egy mtmka<rS és lofogat számára joo korona munkaértéket Mlapítottak meg. ökrösfogatnál a normák így alakultak: szántás > J hektár, boronálás 0.9 hektár, hengerlés 1.5 hektár, Ezeknél a munkairték normánként r8o torona. Hasonló módon jártak el a többi mező(azdasági munkálatok normáinak megállapításaiéi, mint pl. az istállótrágya kihordásánál, burgolya ültetésénél, stb. Teljesen eltérő volt a munkanormák megállapítása a trnavai járásban levő Bozetechov köziégben, miután a szövetkezet sík területet munkál meg. Itt a szövetkezeti tagok az egyes munsálatokat az egy kataszteri holdon elért munkateljesítmény alapján értékelték. Ennek megfelelően íz egyének teljesítményei kiilömbözők voltak. Ifj. Horváth Ferenc például napi ;oo koronát keresett lofogataval, míg a többiek ugyanabban íz ülőben általában napi jyo koronát kerestek. Ennek a csúcseredménynek elérésében természetesen az volt a legfontosabb tényező, hogy Horváth Ferenc mintaszerű igyekezettel példás munkateljesítményt akart elérni erős lovai segítségével. A felsorolt tényék világosán bizonyítják, hogy * szorgalmas munkás a közös munka keretében sem fizethet ra a lassúbb, vagy lustább munkásra, mint ahogyan azt a kulákok állítják. Az igyekvő paraszt a maga érdekében dolgozik még akkor is, ha az egyes szövetkezeti tagok munkateljesítményei különböznek. Minden EFSz maga dolgozza ki a normákat Az EFSz magasabb típusainál, ahol a közös gazdálkodás megkezdődött, természetesen már nem elég a primitív munkanormák megállapítása. A magasabbb formájú munkanormák bevezetése viszont hosszú éves tapasztalatokat követel meg. Ebben óriási segítségünkre szolgálnak azok a bőseges tapasztalatok, amiket a Szovjetunió parasztjai szereztek. A szovjetorosz mezőgazdaság kétségen kívül első helyen áll az egész világon. Földműveseink tavalyi látogatásuk alkalmával több szövetkezeti és állami gazdaságot és gépállomást tekintettek meg s meggyőződhettek a szövetkezeti élet magas színvonaláról, a munka mintaszerű megszervezéséről, ami a megmunkált földek hatalmas hektárhozamának első előfeltétele. A szovjet minta alapján jelenleg azon dolgoznak F.FSz-ink, hogy az egyes munkanapok alapján való honorálást valósítsák meg tagjaik érdekében, vagyis hogy olyan normákat állapítsanak meg, amelyek a gépek, fogatok és talajminőségek szem előtt tartása mellett legjobban felelnek meg a becsületesen dolgozó szövetkezeti tagoknak. A munkanormák megállapításának alapját azok a mintanormák képezik, amiket a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal adott ki egyrészt a legalacsonyabb, másrészt a harmadik típusú EFSz részére. Ezen ,az alapon minden EFSz külön dolgozza ki a saját körülményeinek legjobban megfelelő munkanormákat, ami annál is inkább indokolt, mert nem lehet kétséges, hogy a helyesen megállapított munkanormák és a munka helyes megszervezése alapfeltétele a munka produktivitásának, ami nélkül pedig a paraszti életszinvonal emelése lehetetlen. Ebben a vonatkozásban is a szovjet szövetkezetek szolgáltatják a legtökéletesebb mintát, ahol a munkacsoportok megszervezése, gépek és fogatok tökéletes kihasználása és az egyes munkaerők célszerű beosztása teszi lehetővé a legmagasabb eredményeket. A normák megállapításánál az egyéni munkateljesítmény a mérvadó, mert nem lenne helyes az az eljárás, ha az egész csoport honoráriumát átlag-Előttünk a kosuti állami birtok Dolgozó parasztságunkat szorgos munkában látjuk a cukorrépa földeken. Boldog érzés fogja el az embert... Odalépünk a dolgozók közé. Egymás után mondják a nevüket: Filo lózsef, Polacsek Mihály, Zsabka Mihály . .. Beszélgetésre azonban nincs sok idő. Sietnek a munkájukkal, naponta hét hektáron végzik el a mun. kát. Kellene még jónéhány dolgos kéz, mert ugyan a gépierő is segíti őket. de akadna munka még mások számára is. Akadna még munka mások számára is ... — ezt ismételgetjük magunkban, amikor tovább megyünk a falu felé Tizenkilenc évvel ezelőtt 'csendőrgolyók oltották itt ki a munkát és kenyeret követelő földművelőink életét Tizenkilenc évvel ezelőtt a földbirtokosok kapitalista érdekeitől függött, hogy az év egy részében megkereshette a kiszolgál. szerűen osztjuk meg az egyének között. Ez ugyanis nem serkentheti a szövetkezeti tagokat a magasabb munkateljesítmények elérésére. Magasabb hektárhozamok elérése érdekében az egyes csoportokat egész évre, vagy egy egész vetési idényre kell megbízni az. egyes földrészek megmunkálásával. így az EFSz a honoráriumokat is nemcsak az elvégzett munka, hanem a ténylegeseh elért hektárhozamok alapján tudja majd igazságosan megosztani. A szakemberek támogatása A falu elérte mindazokat az előfeltételeket, amelyek alapján elindulhat a szocializmus erőteljesebb kiépítése felé. Bátrabban és egyre gyakíatotí munkás az alamizsnaként juttatott éhbérét. Érdemes volt küzdeni, érdemes volt áldozatot hozni a jobb világért és érdemes harcolni tovább a — szocializmusért! Ezek a gondolatok foglalkoztatják az embert, amikor maga előtt látja a táblás gazdálkodást, az ember munkáját segítő traktorokat, az új gazdasági épületeket, az épülő új istállókat, disznóhizlaldákat, a falu közvetlen közelében lévő állami zöldségkertészetet a hatalmas öntöző készülékekkel. Mindezt az új ember, a szocializmusért harcoló munkás ember teremtette meg Megállunk a falu főutcáján, azon a helyen, ahol tizenkilenc év előtt csendőrgolyók süvítettek a munkához, az élethez való jogát követelő emberek felé. A borzalom rázza meg az embert, amikor lelki szemei elé képzeli a halálra sebzett, véresen porba hulló munkás rabban keli felvetni földműveseink előtt a föld közös megmunkálásának kérdését, az elaprózott földsávok átkát, mint az elmaradottság és egyéni hanyatlás igazi okát, mivel ezeken teljes lehetetlenség a tudomány és technika vívmányait gyakorlatilag kiaknázni. Az összes tényezők felelősségteljes és hatalmas feledata jelenleg abban rejlik, hogy a közös munka megszervezését már most, a kapásnövények körüli munkálatoknál kezdjék meg és segítsék elő. Segítséget kell nyújtanunk a közös aratás és cséplés terveinek kidolgozásánál és még behatóbban kell meggyőzni szövetkezeti tagjainkat, hogy a szövetkezetek magasabb formáira való áttérés mindannyiuk, s a közösség érdeke. Szakembereinknek és oktatóinknak közre kell múködniök a normák, termelési és pénzügyi tervek kidolgozásánál. A szövetkezetek nagy összegekkel és rengeteg tétellel dolgoznak, viszont nem minden EFSz rendelkezik tapasztalt könyvelővel. A védnökséget vállalt üzemek könyvelőit megszervezett terv keretében kell belevonni az EFSz állandó könyvelőjének begyakorlásába és a helyes pénzügyi gazdálkodás irányításába. Nem szabad megfeledkeznünk Gottwald köztársasági einök szavairól, akinek megállapítása szerint a szocializmus nem válhat valóra anélkül, hogy a falu ne térjen a szocializmus útjára. A falu viszont nem haladhat a szocializmus útjáa az egységes blokk, a munkásosztály és a kis parasztság szövetsége nélkül. A Csehszlovákiai Kommunistapárt IX. kongresszusának vezérelve: „Arccal a falu felé!" Az EFSz, a falu szocializmusának előharcosa érdekében már ezért is mindent meg kell tennünk. mártírok tragédiáját. Egy szőke fiatalemberrel találkozunk — Molnár Zoltán vagyok! Molnár Zoltán — az egyik munkésmártir, Zsabka Sándor fia. Együtt megyünk vele nagyanyja, Molnár Ferencné házéhoz. Vájjon hogyan alakult a munkésmártir árván maradt gyermekének élete? Iskoláimat nem fejezhettem be, 1944-ben a németek munkára hurcoltak el Németországba — mondja Molnár Zoltán. Kint ka. molyabban megbetegedtem, kórházba kerültem Amikor innen sikerült megszöknöm, a francia felszabadító hadsereghez kerültem katonának. Nem sokkal később újra kórházba kerültem. Csak 1946-ban kerülhettem haza A helyi fogyasztási szövetkezetben kaptam munkát, mint tanonc. Ez év elején teltek le a tanonc éveim. Résztveszek az ifjúsági mozgalomban és a helyi CSM-nek vagyok a pénztárosa. Százharminc tagunk van és a kultúrtevékenységünk legutóbbi nagy eseményeként könyveltük el a „Ludas Matyi” előadását. Amikor megkérdem, hogy mik a jövőt illető tervei, határozott hangon mondja: — Apám halála kötelez, hogy aktíven kivegyem részem a mozgalomból! Elérjük a nagyanyai házat. Egy édes őszhajú öregasszony fogad Itt találkozunk Bubenyik Sándorral, Molnár Zoltán nevelő apjával is. Neki tesszük fel a kérdést: mondjon részleteket a tizenkilencéves múlttal borított, de soha el nem felejthető eseményről. — Az illegális ,,Komszomo!” helyi csoportnak voltam a vezetője. A tizenkilenc év előtti véres pünkösdön az volt a feladatom, hogy Végh Sándor elvtérssal fogadjam a nagymácsédi csoportot és vezessen őket a falunkba, ahol csatlakoztok kellett a kosutiakhoz. Még nem érhettünk az események színhelyére, amikor sortűz dördülését hallottam A falu felől rohanó emberektől tudtam meg, hogy a csendőrség brutálisan nekitámadt embereipknek és belelőtt a munkások soraiba. Azonnal a helyszínre akartam rohanni, de a csendőrök megakadályoztak ebben. Azalatt a faluban a sebesülteket Piroska lánosékhoz vitték és itt kötözték be, majd szekereken vitték be őket a kórházba, ahová Molnár Sándor elvársunk kisérte el őket. — A csendőrségnek nem volt elég a három halott és a sok sebesült A pártgyűlésre összesereglett embereket összeszedték, bru. télis módon kihallgatták, majd átszállították a fogházba. Valamennyiökre büntetés várt — A börtönből hazatért elvtársak azonnal akcióba léptek hogy a halottak hátramaradottainak minden tőlük telhetőben segítségükre legyenek A többit már tudjuk. Egy alkalommal segélyt vitt Zsabka Sándor jegyesének, Molnár Ilonának Ott látta az alig pár hónapos gyermeket, Zsabka Sándor fiát. Megfogadta, hogy elhunyt barátjának és elvtársának gyermekét felneveli Molnár Ilona Bubenyik Sándor felesége. Molnár Zoltán Bubenyik Sándor nevelt gyermeke lett, — Feleségem most szülte nyolcadik gyermekünket! — mondja büszkén a derék elvtárs. Zsabka Sándor és két társa életét áldozta a kosuti véres pünkösd napján Halálra sebzett testük a porba hullt, de a mozgalom zászlaja tovább lobogott. Magasra emelték azt az életben maradt elvtársak és tovább vitték a győzelem felé A barát odaállt az árván maradt gyermek mellé és hét további gyermeket nevel az új társadalmunknak, hogy velük és minden dolgozóval együtt továbbvigyék a győzelem lobogóját a szocializmus felé. p L. Molnár Ilona férjével. Bubemk Sándorral A kosúti események egykori szereplői ma nyolc gyermeket nevelnek a szocialista társadalomnak. Látogatás a lizenhilenc év előtá véres esemény színhelyén Ahol egykor csendőrsortüzet adtak le a munkát és kenyeret követelő dolgozókra, ma fáradhatatlanul viszik előre zászlónkat a szocializmus felé Zsabka Sándor Molnár Zoltán a csendőrsortűz ewik áldozata. Zsabka Sándor fia.
