Szabad Földműves, 1950. március-június (1. évfolyam, 1-15. szám)

1950-05-07 / 8. szám

déci mmm Bágyadtan lóg a katángok feje, kék szirmuk kerüli a tűző napot. Szürkeruhás, magas férfi kerülgeti a gyalogsövényre tolakodó virágokat; mellette most kanyarodik a megállóhely piros­betűs táblájától az országút közepe felé a sár­­gárafestett, de most porszürke autóbusz. Tarján György tovább lépked, baljában aktatáskát, meg egy kis bőröndöt lógat: ez volt a „betyárbútor” a négyhetes tanfolyamon. Köröskörül sárga mezők hullámoznak, a telefondrótokon fecskék alszanak. Június tizenöt.. Na, most aztán neki. Jöhet az aratás. Az elmélettel nincs hiba, Sásdi elvtárs nagyon elégedetten mosolygott az utolsó kiselőadás alatt. .. hát most gyerünk, a gyakorlatba, nyakig. Benyit az ajtón, a nagy udvar közepéről két kutya rohan neki éktelen csaholással. Bunií te. .. — szól oda Tarján, s a hangra a barna, lompos kutya csaholása örvendező üdvözléssé válik. De szalad már Bókáné, Lippert néni, Vörös Balázs, Jön a felesége is, lisztes a te­nyere, törölgeti, de azért a kabát vállán ott­marad a készülő túróstészta nyoma. „Megjött az elnök elvtárs! Itt a Gyuri!” száll a kiáltás, előbujnak a tehenészek az istállóból, a kút mellől meg az öreg Szubotics jön elő. .. „Már megint elromlott, enné meg a fene . — Hát mi újság itthon? — kezdi Tarján. — Mcgvónánk — mondja Lippert néni. — Mi még megvagyunk, csak a te orrodat nem harapta-e le valami menyecske — tréfálkozik az öreg Kótai. — No, hát a munka? — Aratásra ké­szülünk — mondja az asszony — te is tudod. Jó, hogy megjöttél! András úgyis elment. — Melyik? — Hát a Dégi. — Beteg? Kórházba? — Nem. Elment Tállyára. Elcsalta Csépány Ádám, a kulák. Aszonta, többet fizet. Akkorra már az egész csapa" ott van a haza­érkezett elnök körül. Mindnyájan beszélnek. Dégi Andrásról nem gondolták volna. Hét hó­napja együtt kezdte a csoporttal, nagy sor, hogy most csak úgj itthagyta őket. Tarján clgondolkozva néz maga elé: nem eleg erősek még az emberek, no. — Mi a csudával tudták elcsalni? — öreg Kótai feleli, a többiek helyett: — Az asszony ám ott a hibás, te Gyuri. Mert Déginek nem akarózott először. Dehát, tudod, ravasz a kulák. Csépány Ádám valóban ravasz volt. Először 'Andrással kisérletezett: egyik nap, bent a vá­rosban, a piactéren. András éppen a tejcskan­­nákat rakosgatta a kocsira, amikor odaállt mellé a vékonydongájú, keszegpofájú Csépány. Senki sem nézte kuláknak, mert azokról min­denki azt gondolja, mind rengőtokájú, vastag, aranyláncos emberek. No, Csépány vékony volt és a bajusza akár az. ázott egéré. Csak a. sze­mében villant a ravaszság fénye, ahogy elkezdte, a mondókáját. — No, milyen az élet a híres szövetkezetben? — kérdezte Andrást. Az meg­vonta a vállát: — Gyüjjön el, nézze meg. — Én oda nem megyek — mosolygott keservesen a másik. De neked is tudnék jobbat annál. Szó, ami szó, András nem volt valami szikla­szilárd. — Most mán nem ugrálok ide-oda — egyszer elkezdtem, maradok. — Csépány lecsa­pott: — Mért? Talán nem szabad elgyünnöd? Hát mi van ott? Börtön? — Börtön a fenét — mondta Dégi. A lovak nyugtalankodtak, fel­csapta a kocsi oldalát, búcsúzott. De a másik ragadt hozzá, akár a légyfogó. — Gyere be csak öcsém ide a Kispipába — kezdte tegezni Andrást — beszélgessünk. Magában persze forrt Csépány, akár a fazék­ban a víz. Hogy ő egy nincsetelent hívogasson! Két éve még örömest elgyütt véna hozzá dol­gozni. De jól dolgozik András, még abból az időből tudja, mikor a plébánosnál szolgált. Neki még arató kell, de jó. Hát megreszkirozza ezt a féllitert. — Igyál, édes fiam — jóságoskodott. — No, idenézz. Biztos neked . az a szövetkezet? Hát az ma van — hónap nincs. De Csépány Ádám az hónapután is lesz! Az én ötven holdam ma is ötven hold! Jól fizetek, öreg vagyok, én már nem bírom a munkát. Ellakhatsz, van ott jó tanyaház. így kezdődött. Tállya huszonegy kilométer, de Csépány nem sajnálta a fáradságot. Kilestc Dcginét. A huszonkét éves menyecske úgy volt a csoporttal, hogy bent is, nem is. Tag nem volt imitt-amott dolgozgatott már munkacgység­­nyit, kis kapálást s effélét. Annak arról beszélt: nem jó ez a közös élet, akárhogy is nézi. Van itt ebben a csoportban menyecske, lány. — Egyszercsak elszeretik az uradat, Bözsi. Majd meglátod. Nálam meg meglaktok a tanyába, mindenetek megvan. Mit keveregj te csapatos­tul? Mindig jól megfizettem. — Bözsi szabó­don, de a fülében már benne volt a bogár. Egyik este aztán Dégiék bejelentették, hogy mennek. — Meggondoltad András? — Dégi körülnézett az irodában, hirtelen arra gondolt, jó lesz menni, mert ezek még kibeszélik a feji­­ből, de Csépány azt Ígérte, őszre, ha minden jól megy, a faluvégén a kisebbik házba beköl tűzhetnek. Az aratás — az se kutya. — Mit mondjunk a Tarján elvtársnak, ha visszajön? — Hát... tiszteltetöm, úgy gondolom, így job­ban megtalálom a számításomat — mondta Dégi, a foga közt, aztán hátra se nézett, meg­indult ki az ajtón. Az ajtó felett Sztálin képe — Dégi nem nézett rá, hamar lehajtotta fejét. A kilincs csattant. Hát így mentek el, András meg Bözsi. Persze, a csoport azért elboldogult — ugyan a kocsisbrigádban olyan nem volt mégegy, mint András, de a többiek nem is igen beszéltek róla. Pár :i úgy voltak vele, mint a katona­­szökevénnyel — páran sajnálták. Tarján nem Midőn a CSM járási konferenciáján a Boci­vá melletti Moldavában megfontolás tárgyá­vá tették a CSM-be való tagtoborzás kérdé­sét, a résztvevők elhatározták, hogy a Nem­zeti Front képviselői, ha törik, ha szakad fokozni fogják a CSM-be való toborzást, hog/ az milliós szervezetté nőjjön. Segíte. nünk kell a toborzásnál és ki kell építenünk a milliós CSM-et. Ha az öregebbek elhalnak, honnan veszünk új kádereket, hacsak nem neveljük fel őket a CSM soraiban — mon­dotta a Kommunista Párt Járási Bizottságé, nak földműves titkára Juraj Péter elvtárs Igen. a CSM-bsn új típusu ifjúság nő fel, mely szorosan összeforr az ötéves terv fel­adataival, és összenő a szocializmus felépí tésével nálunk. Ezt a kérdést (a milliós CSM kérdését) nem értette meg a Nemzeti. Front minden tago­zata -Moldavában- így például a Zivena a Csehszlovák Asszonyok Szövetsége nem kapcsolódtak bele a toborzásba, A ?SSR szintén elfeledkezett arról, hogy a falvaknak a szocializmusba való átmeneiele nélkül nem lesz nálunk szocializmus, elfelejtkezett arról, hogy a falvakban az új gondolat éppen a fiatalság körében születik Miért kell a fia­tal földművesek feladatait elválasztani atyjuk feladataitól, tán nem lehet a feladatokat egybekapcsolni? Ellenkezőleg, az együttmű­ködésnek mindig jobb eredménye van, A E napokban örömteljes szocialista élmény­ben volt részünk Alkalmunk volt látni két most készülő mezőgazdasági filmet. Vetítés közben. A filmek még nincsenek készen, így nem akarunk róluk részletesen szólni. Annyit mondhatunk, hogy a szocialista rendszer ezen a téren is gondol mezőgazdáinkra Mi már a földműves szemével néztük a készülő filmeket. Boldogan láttuk, hogy a múltban annyira semmibevett paraszt a felszabadulás óta mennyira feljutott. Nincsen már külömb­­ség a városi és a falusi dolgozó között. A falu megkapja már azokat a termelő eszkö­zöket, a gépeket, melyekkel fokozhatja ter­méshozamát és az ipari munkással egyetem­ben építheti jobb jövőjét. A gépek segítő készülődnek az eskütételre, s ezért sok gondjuk van. Kultúr-előadást gyakorolnak be s ezt igen gondosan előkészíti csoportjuk vezetője a Járási Úttörő Bizottság elnök­­elvtársnője Moldavában, aki egyébként a mecenzéfi középiskola tanítónője. Az ottani iskola úttörői saját kezdeményezésük folytán V I Lenin 80. születésnapja alkalmából mű­soros délutánt tartottak. Nem maradtak hátra azonban az üveggyűjtésben sem, így pél­dául Göblová és Ruzbarská úttörő leánykák személyenként 180 drb. üveget gyűjtöttek össze. Nagyban készülnek továbbá május el­sejének megünneplésére és már is megren­szólt semmit. Az öreg Kótai morogta csak: — Majd megemlegeti még az annyakeservit a marha... mert a Csépányt én ismerem még gyerekkorombul.., annak az apja is gazember volt. András kilépett a tanyaajtón. A kis szőlőhöz méretezett ház oldalában Bözsi ült, valami ko­sárral piszmogott. Tegnap érkeztek ki Tállyára Csépány egyenest kihozta őket ide. Kis szőlő ez a domboldalban, diófa, pad alatta, a keri-JSSR a moldavai járásban igen keveset segít a CSM-be való toborzásnál és a földműves ifjúság feladatainak teljesítésénél. A molda­vai járásban igen ritka a vonat és autóbusz­közlekedés. A CSM járási bizottságának tag. jai végre akarják hajtani a toborzást és irá nyítani akarják a CSM helyi csoportjainak munkáját s ennek érdekében naponta átlag •íz-tizenöt km-nyi utat tesznek meg gy'alog. A Járási Nemzeti Bizottság, a Járási Szövet­kezeti Tanács, a Járási Szakszervezeti Tanács és a Raktárszöveíkezet még egyszer sem kölcsönöztek nekik közlekedési eszközt, ha­bár rendelkeznek vele, A másik oldalon pe dig vannak oly tagozatok, melyek igen szé­pen segítenek és együttműködnek a CSM Járási Bizottságával. Ez a Szlovák Kommu­nista Párt Járási Bizottsága, nevezetesen a földművelő szakosztály, a Járási Akció-Bi­zottság, valamint az Állami Gépállomás, amely közlekedési eszközökkel segít A já­­rási instruktorokat traktorral viszik a falvak­ba és amellett nem is panaszkodnak, hogy sok dolguk van. A tavaszi munkálatokat a járásban majdnem befejezték. Ez egyrészt a CSM traktorista tagjainak érdeme, akik Ko­­lárovon végezték a tanfolyamot s az Állami Gépállomásnál vannak alkalmazva. Ilyennek kell lennie az együttműködésnek a Nemzeti Front tagozataival. munkája időt takarít meg a földművesnek és ezf a megtakarított időt saját magasabb igényei kielégítésére használhatja fel. Lehet majd a parasztnak is mindenhol szépen be­rendezett napsugaras háza, vehet olyan dol­gokat, melyek csak gyönyörűségére szolgál­nak, idős és fiatal tisztaságban, egészségben töltheti el életét Mindezt láttam a filmen. Előre pontosan kitervezett módon elvégzett közös munka után itt lesz a szép szocialista világ. Csak akarnunk kell mindnyájunknak és mindnyájunk számára máris közeledik, szinte már itt is van. Kívánjuk és köszönjük, hogy ilyen filmeket gyártanak és elhozzák hozzánk a falvakra Akarjuk a mozikat a faluban, lássunk, tanul­junk. Kécskei Elemér deliek az egyenruhákat, melyekért két úttö­rő leányt küldtek egyenesen Prágába, ne hogy a megrendelés későn érkezzék ,,s ne­hogy az ünnepségeken egyenruha nélkül legyenek” mondja az egyik. A mecenzéfi középiskola úttörő csapata a legpéldásabb az egész moldavai járásban. Üdvözlő dele­gációt küldtek a Szlovák Kommunista Párt járási konferenciájára Moldavában, valamint a CSM járási konferenciájára. Üdvözölni fog­ják a CSM kerületi konferenciáját is Kassán íme a mecenzéfi középiskola úttörő csapa­ta példaszerű szervezet a moldavai járásban tcsen túl kezdődik négy hold. Ez az első — itt érett legjobban a szem. Valami ennivalót küld­hetett volna a Csépány — vetette oda Bofcsinek Maga sem tudta, valahogy nem érezte rendben a dolgot. A kulák két cselédje már itt kever­­gett a közelben, a vén Mihók, rossz nadrág­ban, hogy az ülepe is kilátszott. Kovács Petit se lehetett volna kiállításra küldeni. No, le ehhez neki, Dégi Andrásnak semmi közzé. Eleget hajtogatta Bözsi meg az öreg Csépány is: „Mi­féle rokonod neked a Tarján? meg a Kótai? Hát odamentéi, el is gyühetsz. Itt magad vagy, nem köll év végéig valami elszámolásra várni. Mit tudod te, hogy húzzák abba a könyvbe ide meg oda.” Andrásnak egyenest be kellett val­lania, hogy a munkásegységkönyvet nem valami nagyon ismerte és így tényleg... ha meggon­doljuk .. . hát hiszen azt csinálhattak volna vele, amit akartak. Na, itt tudom, mit dol­gozom — mondta. Ennyi nap, aztán kész. Köröskörül a szőlő útjai mentén meggyfák gyümölcse piroslott. András, fel-felnyúlt egyért, ízlelgatte aztán ledobta. Na, majd megleszüntt valahogy. Harmadik napja arattak, amikor Csépány ki­küldött egy fél kenyeret a kis Miskával. . Csé­pány úr küldte” — mondta. — Hát étel? — kérdezte András. — Azt üzeni a Csépány úr, most érik a meggy, egyek azt. Úgyis később clrohad mit csináljon vele. Van elég. Miska, feladatát végezvén, elzörgött. András úgy állt ott, akár a váraljai pataknál a szent­­jános. — Na, velem megjáratták — gon­dolta. aztán rántott egyet a vállán. — Én akar­tam Így — morogta. Ahogy aratott, az országút felé nézett. Te­herautó keverte rajta a port, a kocsi, mint valami színes zászlót, vidám induló hangjait húzta maga után. András rajtakapta magát, hogv velük fütyüli: „Minden új barázda győzelem.” Bányászok — mondta maga elé, de r.em lehetett nem a csoportra gondolni. Két hete ott énekeit velük. Azok most is dalolnak. Vagy ha nem ők, hát zeng a muzsika a hangszóróban, mert Tarján elvtárs az udvar közepére, nem messze, a gye­reknek épített kis lubickolótói, odaszereltette. Egyszerre úgy -érezte: átlát a dombokon, amik itt emelkednek nyugat felé, kint van a nagy táblán. Szcle-hossza egy.. . hetven hold, mind búza Bánkúti. Ő is vetette, a teremtésit! És hogy mentek a vetőgépek, sorba.. . akár valami üteg. És az a két ló.. . úgy értette a dolgot. Vájjon ki hajtja most őket? A nagy gondolkodásban észre sem vette, hogy a tábla széléhez ért és már a szomszéd pipa­csait meg búzavirágjait hányja kaszaélre. meg az aratógép jutott az eszébe ahogy azok a különös, forgó karjai lehajtják a kalászokat. . ahogy köti a kévét. Mennek utána az öreg Kótai, meg Tarján, a lovakat meg biztos Vörös Balázs hajtja. Ha ugyan nem traktorral mennek. Mert a Tarján megjött már az iskoláról, hát szerzett traktort is. Köröskörül csend volt, a meggyfákon vesze­kedtek csak a verebek. Csépány úr két cse­lédje éppen nekilátott, tempósan a szalonna­evésnek. Hagymával. Hát én mit egyem? Ja, van meggy — morogta András és a nyál össze­futott a szájában, mert arra gondolt, Tarjánné biztos gulyáslevest csinált az aratóbrigádnak. Aztán vállára vette a kaszát és befelé indult. Vén Mihók utánaszólt: — Hová, te? — A vál­lán- keresztül felelt: — Mindjárt. ** Éjjel volt, valami fél egy. A Göncöl szikrá­zott odafent, a tállyai országúton ketten bak­tattak. Egy férfi, meg egy asszony. Negyed négy volt, mire odaértek, ahol piros­szegélyű, ügyetlen kézzel festett tábla mutatta: „Szabadság Termelő szövetkezet”. András a kis­kapu fele tartott — benézett. Az iroda ablakán át lámpafény csillogott: Tarján fejét látta, vala­mi írás fölé hajolva. Amikor kopogott az ajtón, még nem tudta mit fog mondani. De hogy Tarján Gyuri rá­nézett, aztán egész nyugodtan, mintha mi se történt volna, aszonta, hogy: „No, mi az, Dégi tagtárs?” — egyszerre rákezdett: — Bocsássa­tok meg, elvtársak ... becsaptak .., becsapott az a rohadt, Bocsássatok meg, Csak még egy­szer hajthassam a Csillagot, meg a Fecskét. Rongyember vótam. Csak az egyszer vegyetek még vissza. De akkor már sírt is, pendelyes gyerek kora óta először, A könnyek végigperegtek az ar­cán, lehullottak a kabátjára. Tarján odament, megfogta a vállát. — Hát hogy mi legyen ve­led, ez a csoportértekezlét elé tartozik. Majd a csoport dönt. Addig is, ha akarsz... ötkör in­dul a Zsivány-dülőbe az aratógép. A Csillaggal. A történethez tartozik egy cédula. Tintaceru­zával írták, nem is valami szépen. így szól: „Én, Dégi András EFSz-tag felajánlom, hogy teljesítményemet egész évben 50 százalékkal túlteljesítem.” A cédulát most ősszel tette le az asztalra András a csoportértekezleten. És mikor kifele jött, bátran szembenézett az ajtó fölött a Sztálin képpel. Úgy érezte, Sztálin elvtárs' bizta­tóan mosolyog. Szennai megrendelem cimü mezőgazdasági szak- és szövetkezeti hetilapot. Egy évre 100— Kés, fóiévre 50'— Kcs, negyedévre 25'— Kés Név:.................................................................................................. Lakhely-------------------------------házszám..........utolso posta..................................... Kelt.............................................................. sajátkezű aláitás Kérjük olvashatóan kitölteni, kivágni és mim nyomtatványt elküldeni a következő címre: a „Szabad Földműves1 kiadóhivatala: Bratislava, otúrová 6 „Orác-1. Filmek készülnek földműveseink számára A mecenzefi középiskola úttörői A Nsmzoti Front tagozatainak együttműködése a CSM Járási Bizottságával Moldaván Baktat Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents