Szabad Földműves, 1950. március-június (1. évfolyam, 1-15. szám)

1950-04-23 / 6. szám

Hogyan készül Gabakovo a május 1. megünneplésére? Látogatás a Földműves Termékekkel Gazdálkodó Szövetkezet Központi politikai iskolájában Amíg a kerületekben folynak a kerületi párt­konferenciák, künn a falvakon a parasztság lá­zasan készülődik a közelgő május i. megünneplé­sére. Kiutaztunk az egyik csallóközi faluba, Gabci­­kovóba (Bős), ahol egyúttal meglátogattuk a Föld­műves Termékekkel Gazdálkodó Szövetkezet köz­ponti pártiskoláját. — Az iskola szép nagy park középen álló grófi kastélyban van elhelyezve. Az épület előtt hatalmas ötágú csillag van Bukszus bokrokból kiültetve, középen sarló és kalapács, az ötágú csillag alatt „Práci cesf!" szépen vörös téglákból kirakva; mindezt a tanfolyam hallga­tói maguk csináltak szabad idejükben. A tanfolyam vezetője Tazky István fogad ben­nünket és átvezet a «ép és tágas előadótermen, melynek falait szebbnél szebb és ötletesebbnél ötletesebb faliújságok díszítik. Ezeket még az előző tanfolyam hallgatói szerkesztették. Megte­kintjük a klubhelyiséget is, melyet szintén nagyon ötletesen díszítettek fel, továbbá a tágas ebédlőt és a szép közös hállószobákat is, melyek 48 elv­társnak nyújtanak kényelmes helyet a tanulásra. Mindenütt a legnagyobb tisztaság és rend uralko­dik. Felkérjük Tazky elvtársat, aki már a II. tan­folyamot vezeti, mondja el tapasztalatait az isko­láról. A tanfolyamot közösen vezetik Szabó Mi­lánnal. A mostani tanfolyam hallgatóinak száma 48, egy elvtársnő is van közöttük. A hallgatók 5 kivételével mind 35 éven felüliek, gyönyörű ko­­lektívot alkotnak, fegyelmezettek és a közös vi­tában mindnyájan résztvesznek Az iskolában jól érzik magukat — mondja Taíky elvtárs, — az iskola hallgatói a tanfolyam alatt a Marx-lenini tanokat sajátítják el, melyeket a kapitalista rend­szerben nem volt alkalmuk tökételesen megismer­ni, mert hiszen ezekért az elvekért üldözték őket. Beszéltünk Öuraj Andrással is, az iskola gond­nokával, aki elmondja, milyen nehéz körülmények között szerelték fel és hozták rendbe az épületet, melyet a háború alatt teljesen elpusztítottak. Rendbehozták az épületet, berendezték a szobá­kat, konyhát, ebédlőt, majd az udvart és a par­kot hozták rendbe a hallgatókkal együtt. A szö­vetkezet Főigazgatósága több mint egy milliót in­vesztált az iskola rendebehozatalára. Tazky elvtárs megemlíti az iskola kötelezett­ségvállalását a KSS IX. pártkongresszusával kap­csolatban melyet ünnepélyes keretek között a járási, pártkonferencián Dunaszerdahelyen vállal­tak. Baka községben megalakították az- EFSz-tet, átvették a politikai instruktálást a gabeikovoi EFSz fölött, rendbehozták a kastély körüli par­kot, felállították a bejárat előtt magas zászlóárbo­cot, amelyre a lobogókat húzzák fel ünnepély al­kalmából. Kézilobda pályát építettek és saját maguk kötötték a kézilabda hállóját, az iskola mellet lévő szemétdombot eltakakrították. — így tették kellemesé iskolájukat a gabeikovoi szövet­kezeti politikai iskola hallgatói. — Közben megérkeznek a KSS helyi szervezetének elnöke és pénztárosa Pavlovics és Fenes elvtár­sak, majd a MNV elnöke Dömény elvtárs, akik a május i.-jei ünnepséget tárgyalják meg a politi­kai iskola vezetőjével. így értesülünk arról, hogy Gabéikovon közösen fogják megrendezni a május i.-jei ünnepséget a KSS helyi csoportja, a szövet­kezeti politikai iskola, ROF[, SNB, EFSz, Cse­­madok, SCM, Zivena, Dunahajozási vállalat, és az áll. erdőgazdaság részvételével. Természetesen a szövetkezeti pol, iskola nagyban kiveszi a ré­szét ezenen az ünnepségen, hiszen május 1. előes-Valamelyik távoli szibériai faluból Petrgrádra utazott egy öreg paraszt. Útközben természetesen mindenkinek elmondta, hogy Leninhez utazik, mert, úgymond, beszélnie kell Leninnel a pa­rasztok életéről. Sokáig tartott az öreg paraszt utazása, de végül mégis megérkezett Petrográdra. Bámult az öreg, látja, hogy az utcákon minden­felé fegyveres munkások állanak. Egy ezred ka­tona vonult el az utcán zeneszóval. Az ezred előtt nagy vörös zászlót vittek. Az öreg paraszt odalépett az egyik vörösgár­distához és megkérdezte: — Hogy értse ezt az emberé A kérdezett így felelt: — Ügy, hogy tegnap óta itt állunk, a hatalom a szovjetek kezében van. Az öreg továbbment és mindenkinél Lenin után kérdezősködött. Az emberek azt mondták neki: — Keresd Szmolniban! Sokáig ment az öreg, keresztül az egész váro­son, míg végül odaért egy óriási épülethez. Az épület előtt máglyák égtek és géppuskák' mellett matrózok és katonák jártak fel s alá. Ez volt a Szmolni. Megtetszett az öregnek egy fiatal matróz. Egy­se topogott a kövezeten a csizmájával és egymásra ütögette a két karját: melegedett. Mert nagyon hideg volt, a tenger felől csípős szél fújt. Odaszólt neki az öreg: — Lenint szeretném látni! A matróz tetőtől talpig végigmérte és megkér­dezte: — Aztán minek akarasz te öreg, Leninnel be­szélnif tején kulturprogrammal lép a falu lakossága elé. — Különben is a falu lakossága és az iskola ve­zetősége valamint a tanfolyam hallgatói a legna­gyobb egyetértésben s közösen tárgyalnak meg minden fontosabb eseményt a falu életében. Ter­mészetes, hogy ezek után Gabcikoko község poli­tikai téren szépen fejlődik. Pavlovié a KSS helyi csoportjának elnöke ki­jelenti; hogy a szövetkezeti politikai iskola új életet jelent a falu életében, a tanfolyam vezetője valamint hallgatói nagy segítséget jelentenek a helyi EFSz részére ahol politikai előadásokat lat­tanok a tagoknak magyar és szlovák nyelven. Dömény elvtárs a MNV elnöke hozzáfűzi, hogy ha az iskola nem volna a községükben, ak­kor bizony politikai téren nagyon elmaradnának. Most látja csak, milyen nagy a jelentősége a köz­ség számára. Fenes elvtárs, a KSS helyi csoportjának a A napi sajtó részletesen foglalkozott az olasz kormány kétségbeesett és hi­ábavaló erőfeszítéseivel, hogy elnyomja a dolgozó parasztság és ipari munkás­ság szavát. Nem segít semmilyen esz­köz és hiába utasítja rendőrkopóit az olasz belügyminiszter, a véreskezű Scelba, hogy a rendőrök lőjjék és gyil­kolják az ártatlan dolgozókat, akik nem kivánnak semmi egyebet, mint azt, hogy a föld legyen azé, aki rajta dolgo­zik. aki verejtékével öntözi göröngyeit. Ezekét az embereket gyilkolja az olasz kormány csak azért, mert családjuknak megélhetéstakarnak biztosítani és tel­jes erejükkel hozzá akarnak járulni az egész dolgozó nép életnívójának eme­léséhez. Az olasz belügyminiszter ren­delkezései és parancsai nemcsak az olasz dolgozók soraiban váltott ki ellen­szenvet, hanem az egész világon a bé­keszerető dolgozók undorát is. Százá­val érkeznek a hivatalos helyre a tilta­kozó levelek, melyekben a világ dol­gozói elitélik az olasz kormány politiká­ját és módszereit, melyek a legsöté­tebb közékörra emlékeztetnek. A Szlovák Földművesek Egységes Szövetségének Központi bizottságához naponta érkeznek tiltakozó levelek pénztárosa, panaszkodik, a gyermekotthonE, me­lyet a KSS IX. pártkongresszusai kapcsolatban vál­laltak, a nagy lakáshiány gátolja de azért bíz­tat, hogy május t.-re megnyitják. Tovább is elbeszélgetnék de az idő előrehala­dottságánál fogva mennünk kell, hogy még más­hova is elmehessünk Benézünk néhány percre a tanterembe, ahol 48 elvtárs nagy figyelemmel kí­séri az előadó elvtárs szavak A bejenlentés után pár perces szünetben megkérdezzük elsőnek Voj­­tek Jolánt elvtársnőt Kassáról; hogyan érzi ma­gát az iskolában? Politikai iskolában most va­gyok először, — módja Vojtek elvtársnő, — na­gyon tetszik, csak az előadásnál egyes szavakat nem értek még, de az elvtársak megmagyarázzák az előadás után. Már előre örülök, ha a tanfo­lyam bevégzése után újból munkahelyemre vissza­térve az itt szerzett tapasztalatokat értékesíteni fogom tudni munkatársaim között. Szlovenszkó minden tájáról. Dolgozó parasztjaink ezekben a levelekben til­takozásukat fejezik ki az olasz kormány kegyetlenségei ellen. Hangsúlyozzák, hogy nem engedik az amerikai imperia­lizmus befolyását terjeszteni orszá­gunkban, bárki legyen az amerikai ki­zsákmányolok bérence. A mi paraszt­jaink segíteni fogják az olasz munká­sok, a kis- és középparasztok harcát a jelenlegi olasz kormány és az amerikai imperializmus ellen. Harcolni akarnak az igazságért és a dolgozó nép győzel­méért, szabadságért más országokban is, valamint békéért olyan módon, hogy még nagyobb határozottsággal, még na­gyobb lelkesedéssel és odaadással épí­tik saját hazájukban a szocializmust. És még eggyet jegyezzenek meg a parasztjaink: Olaszországban van a Va­tikáni állam, « pápa Őszentségének székhelye. Nem ártana, ha éppen erről a leghivatalosabb helyről hangzana el az olasz kormány véreskezű miniszterei címére: Szeresd felebarátodat, mint temagadat. Csakhoch úgy látszik, hogy a Vatikán falai mögött nem hall­ják az olasz munkások és parasztok jrjkiáltásait . .. Bo. Majd Chlusta Istvánt Vranov-ból kérdezzük meg, akinek a kabátján a CSM jelvénye fénylik, bátor á* hiztos válasszal Ígéretet tesz, hogy marx­­lenini tanok lelkes hirdetője lesz munkahelyén. Még Dzupin Györgyei Svidnik-rői és Kvaska Já­nos ismerősünkkel Szénéről váltunk pár szót, majd a tanfolyam hallgatóinak további jó előmenetelt kívánva elhagyjuk az iskolát, melynek történelmi falai között Mária Terézia szülte fiát, II. Jó­zsefet. A' kastély most már nem a feudális urak kényelmének szolgál, hanem annak a dolgozó népnek, amely a Szovjetunió és bölcs Sztálin elvtars vezetésével lerázta magáról a bilincset, és kiharcolva szabadságát kezébe vette sorsának irányítását es biztos utón halad előre a szocia­lizmus felé. i_ A csehsiiotálc-uiaij^iír szövetségi szerződés évfordulón Egy évvel ezelőtt kötötték meg a szövetségi, barátsági é- kölcsönös se­gélynyújtási szerződést Magyarország és Csehszlovákia. Budapesten jött létre a szerződés, amikor Antonín Zápotoc­­ky kormányelnök vezetésével a cseh­szlovák kormányküldöttség Bulgáriából visszatért c- Pesten megállt. Ezzel a szerződéssel végétért a két ország közötti tcrzsálkodás. A kapita­lista reakciónak érdekében állott, hogy a Dunamedencében a népek állandó feszültségben éljenek s ezért ők szítot­ták az ellentéteket itt. Amikor úgy ná­lunk, mint Magyarországon a nép vet­te kezébe sorsának intézését, megalapí­totta népidemokratikus államformáját és nem tűrt már beleavatkozást sem a külföldi kapitalistáktól, sem itthoni ba­rátaiktól külföldi politikájába, akkor lekerült a politikai élet színpadjáról a soviniszta beállítottság is, a revizionista gondolat, és megszülethetett a közös gazdasági érdekeket követő józán barát­ság. Ezt a barátságot fektették szerző­désbe ezelőtt egy évvel, április 16-án a kormányküldöttek. Nem áll többé egy­mással szemben Horthy-féle revizioniz­­mus és szláv sovinizmus, osztályalapon megtalálta egymást a két szomszédos nép. A két ország dolgozói nem álltak ellenségként sem 1919-ben, sem 1938, ban egymással szer-ben és mihelyt ki tudták küszöbölni a zavaró körülménye­ket, be kellett következnie a kölcsönös megértésnek és együttműködésnek. Magyarnyelvű polgáraink sorsa egy csapásra megváltozott, mihelyt nem kel­lett már félni a magyar revizionizmus­­tól és odaát is könnyebb volt elfelej­teni az 1919-es csehszlovák légiók tá­madását a magyar vörös hadsereg el­len. S hogy mennyire nem a magyar­ságnak, mint olyannak szólt ez a táma­dás, azt a legjobban bizonyította Hor­thy jövetele, aki ellen már nem volt ki­fogás. Ebből is látható, hogy hogyan rángatták saját érdekei szempontjából a Dunamenti bábkormányokat a kapi­talisták. Ennek már egyszersminden­­korra vége, a népek békét akarnak és ma már van hozzávaló erejük is, hogy a béke tartós legyen. De az emberek tovább kiabáltak, sehogy sem akartak elhallgatni. — Lenini ... Éljen Lenin!! Vlagyimir lljics összeráncolta a homlokát. Az­tán nem állta meg — elmosolyodott. A kiáltozás a teremben még erősebb lett. Vlagyimir lljics a kezével jelezte, hogy beszél­ni akar. Még egy keveset várt. Ismét felemelte jobbkarját. Aztán nyilván jobbnak látta nem tö­rődni a zajjal, előrehajolt és beszélni kezdett. S akkor egyszerre az egész teremben csend lett. — Elvtársak! — mondta Lenin. — A munká­sok és paraszto’: forradalma, melynek szükségessé­gét a bolsevikok mindig hangoztatták, végbement. Lenin az új életről és a szovjet hatalomról be­szélt, arról, hogy a földet elveszik a földesuraktól és átadják a parasztoknak ... Az öreg hallgatta Vlagyimir •lljics beszédét, amelynek minden szava teljesen érthető volt szá­mára. A terembe egyre több ember jött. És a le­vegő egyre forróbb lett a sokezer ember lélekzé­­sétől. Az emberek arcáról folyt az izzadtság, de ügyet sem vetettek rá. Lenin befejezte a beszédjét. Az öreg parasztnak eszébe jutott a faluja, ahol be kell számolnia Le­nin szavairól. És elindult a folyosón, hogy meg­keresse azt a széles lépcsőt, amely az utcára vezet. Valaki megszólította. Az a fiatal matróz volt, akivel előbb az épület előtt találkozott. — Hát öregem — kezdte a matróz, — hát be­széltél Leninnel az életedről? — Nem — felelte az öreg. — Lenin beszélt nekem az életemről. Az állami gazdaságokon befejezték a vetési munkákat Időben és minőségben túlszárnyalták a magánszektort Map nap után jobban és jobban mutatkoznak a tervezett közös gazdálkodás elő­nye! különösén a tavaszi inunkáistok közös elvégzése. A közös megmunkálásnak és kii. lönösen a munkák gépesítésének előnyei az áfJsmi gazdaságban nyilvánul meg a leg­jobban. Szlovenszkén az állami gazdaságokén a tavaszi vetést már befejezték. Csak a burgonya a kukorica, a len és egyes gyógynövények vetése vár befejezésre. Csehor­szágban az alacsony fekvésű területeken a gabonafélék, olajos növények és hüvelyesek vetését már befejezték. A cukorrépa, kukorica és korai burgonya vetés teljes erővel folyik A hegyvidékeken a gabonafélék és a hüvelyesek vetése folyamatban van, kezdő­dik a len és a burgonyáéit etés. összállaml viszonylatban az állami gazdaságokon a tervezett földek 49%.a fel van szántva, a tavaszi búza be van vetve, a tavaszi árpa 69%. ban, a zeb 71%-ban, a cukorrépa 44%-ban, a korai burgonya 52%-ban. a zöldségfélék 32%-ban a tavaszi ólajosnövények 56%.ban és a hüvelyesek 59%Jsan vannak elvetve, A gyümölcsfakiültetések terve 123 van teljesítve. Valamennyi faiskolában bevégezték a csemeték vágását és a legelők és rétek gondozási munkálatait a völgyi területeken 1C9%.ban, a hegyvidédeken 60%-ban teljesítették. Iga7, történet Leninről, meg az öreg parasztról Irta: A. Kononov. — Azért jöttem, hogy elmondjam neki, hogy élünk mi, parasztok. —Hát eredj, öreg, eredj a parancsnokhoz en­gedélyért, — mondta a matróz és megmutatta a parasztnak, merre kell mennie. A lépcsőn libasorban álltak az emberek, akik a parancsnokkal akartak beszélni. Piszkosak és csú­szósak voltak a széles lépcsőfokok, látni való volt, hogy sok nép járt ott az egész nap folya­mán. A parancsnok lassan írta meg az engedélyt: a puskához hozzászokott a keze, de a tollat azt nagyon bizonytalanul tartotta, egyszere mind az öt ujjúval szorongatta, mintha attól félne, hogy elrepül. Megkapta tőle az engedélyt az öreg paraszt és ment megkeresni Lenint. A földszinten fegyvere­ket osztogattak a munkásoknak meg a matrózok­nak. Magastesmetű vidán katona osztotta a fegy­­. vert. Egyenkint léptek oda hozzá a munkások, matrózok, megkapták a fegyvert, töltényt, alá­írták a nevüket és kimentek az udvarra. Ott csa­patokba szervezkedtek és elvonultak. Valahol messze dörögtek az ágyuk: Petrográd alatt foly­tak a harcok. Az öreg paraszt megkérdezett egy szép >zál katonát, hogy hol van Lenin. A katona mosolyogva válaszolt: — A hatvanhetes számú szobában A hatvanhetes számú szoba ajtaja előtt kH vörösgárdista állt őrt: egy nagybajuszu öreg mun­kás, fekete kabátban és egy fiatal legény bekecs­ben. Az öreg hozzájuk fordult: — Lenint szeretném látni. A bajuszos munkás ránézett az öregre és azt mondta: — Menj egyenesen ezen a folyosón. Lenin a nagyterembe fog beszélni. Akkor vette c'sak észre az öreg, hogy a folyo­són csak egy irányban mennek az emberek. Ment ő is utánuk és a folyosó végen szélesre tárt fehér ajtót , pillantott meg. Az ajtóban tolongtak az emberek. Az öreg előrefurakodott. S alighogy sikerült beférkőznie a terembe, rettenetes lárma keletke­zett. Az öreg nem mindjárt értette meg, hogy miről van szó. Körültekintett: az emberek kiabál­tak, tapsoltak, sapkáikat lobogtatták. S ebben a parádés teremben köröskörül csupa egyszerű em­ber volt: katonaköpenyes, bekecses, matrózzubbo­­nyos emberek. És mind egy szót kiáltoztak: — Lenin! Leni-i-i-in!! Lenin! Az öreg lábujjhegyre állt és a terem másik ol­dalán megpillantotta Lenint. Vlagyimir lljics Lenin egy alacsony dobogón állt. megvárta, mig megszűnt a kiabálás. Aztán lelemelte kezét — csendt kért. FtPdmüvesek tiltakoznak

Next

/
Thumbnails
Contents