Szabad Földműves, 1950. március-június (1. évfolyam, 1-15. szám)
1950-06-11 / 13. szám
A cukorrépát akkor it kapálnunk kall, ha gyommentes a földünk ! Mit tegyünk a hiányos vetésekkel? Egy talpalattnyi föld se maradjon úgy, hogy tormást na hozzon A cukorrépa termésátlagénak fokozésai a több cukor előállítás életszínvonaluk további emelkedésének egyik alapja. Egész népünknek és dolgozó parasztságunknak egyformán érdeke, hogy a holdankénti termésátlagot gondos agrotechnikai munkával fokozzuk. A sarabolást általában az egész ország területén elvégezték^ Már az egyelésnél vannak késedelmek. Tudjuk, hogy a késői egye. lés, sokszor csak az egy-két napi késés is, többletmunkát eredményez. A cukorrépa négyleveles koréban kát. holdanként 10—12 napi munkával kiegyelhető, elkésve erre a munkára 16—18 napra van szükség. Emellett a késői egyelés miatt sűrű sorokban a nővé nyék felnyurgulnak, az egyelés után nehezen indulnak fejlődésnek. Az időben kiegyelt alacsony, zömök répák pedig azonnal megerősödnek, A késői egyelés több és roszszabb munkával, kevesebb termést sreamányez. Az egyelés után az első kapálást 5—6 nap múlva végezzük el, Második kapálás Döntően befolyásolja a Cukorrépa termés, hozamát. Ezt a munkát az első kapálás után 10—12 nap múlva végezzük el A már megerősödött répanövényzet ezzel a munkával kapja meg a gyökér melletti első lényeges talajporhanyítást. Amikor az egyelésnél és első kapálásnál még nagyon óvatosan kei lett eljárunk, hogy a fejlődésének első szakaszán még gyámoltalan répát ki ne döntsük, második kapálást erélyesebben és kissé mélyebben végezhetjük el a növények sorában. A második kapálással fellazított ta lajfelszin a további munkáknál már ilyen mélyebb lazítást nem kap A második kapálást az u. n. csékénykapékka! ajánlatos elvégezni, mert ezáltal a répanövények közelében azoknak megsértése nélkül tudjuk a talajt 6—8 cm. mélységig meglazítani Ez a mélység azonban nem minden esetben 'ndckolí mert a talajművelésben éppen úgy, mint az ápolásban is a talajok minősége, struktúrája, vízgazdálkodási helyzete és a művelés alkalmával mutatkozó állapota mutatja meg a megfelelő mélység szükségességéi Általában azonban a második kapálás az elsőnél mindig kissé mélyebben történjék. Vigyázni kell azonban arra, hogy a kapálás után a talaj kedvező morzsalékos szerkezete megmaradjon. Nagy hiba volna kedvezőtlen talajviszonyok mellett ezzel a kapálással a talajt rögössé, göröngyössé tenni, A Kapálás mélysége tehát mindig a talajból függ. Az első és második kézikapálás közben a kedvező állapotban maradt beéredeít morzsalékos szerkezetű kultúrtalajt mélyen kapálni nem kell. A második kapálást akkor is el keli végezni, ha gyomtslan a talaj. Általában le kell küzdenünk azt az egyoldali beállítást hogy csak a gyomok ellen kapálunk Még akkor is kapálnunk kell, ha teljesen tiszta a földünk, mert a talaj felszínének állandó porhanyó állapotban való tartása biztosítja a répának a vízszükségletét' Éppen úgy, mint az első és második kapálás között, a második kapálás után is lehetőleg mindannyiszor sekélyen porhanyitsuk meg a cukorrépa sorközét fogatos vagy tolókapákkal, ahányszor ezt az esetleges esőtől való talajösszetömődés, vagy a kezdődő gyomosodás megkívánja. A második kapálás után különösen a kézi húzó kultivátorokkal és talajmarókkal lehet a sor közötti porhanyitást gyorsan és jól elvégezni, olyképpen, hogy az eszközt magunk után húzva még á lábnyomainkat is megporhanyítjuk. Ilyen munka után a talaj kertfinomságú állapotban marad vissza és a cukorrépa erőteljes fejlődésnek indul, levélzetéve! beborítja a talajt és ez a beárnyékolás megvédi a nyári kiszáradástól Kártevők elieni védekezés A cukorrépa második kapálásának Idejében, sokszor még később, július hónap folyamán is fel szokott lépni a cukorrépa egyik komoly kártevője, a levéltetű. Különösen ak. kor okoz nagy kárt, hogyha a cukorrépa a fentebb leírt erőteljes fejlődés stádiumát nem éri el. A levéltetű mindig a gyenge, fejletlen, finomabb levélzetű növényeknél okoz súlyos kártételt. A répatáblát állandóan figyelni kall és a legjobb védekezés a levéltetű ellen, ha a megjelenő eiső tetves leveleket lelépjük, zsákba tesszük és a tábláról levéve, megsemmisítjük Ha ezt elmulasztjuk, a levéltetű igen gyorsan és hatalmas mértékben elszaporodik. Utódjait elevenen szüli és egy le. véltetO-ősanyéfnak a nyár folyamán 80 utódja lehet, amelyek 10—12 nemzedéken keresztül egy év léforgása alatt több százmillió levéltetüt szaporíthatnak el A levéltetű megjelenése a leveleken képződő és a levéltetvek váladékát mutató „mézharmatról”, valamint a levelek sodródáséról állapítható meg legelőször, A levelek összekunkorcdása miatt a levéltető ellen permetezéssel igein nehéz védekezni. Mivel a tetvek nagyon érzékenyek, egy jó nyári zápor felverődő pora is elpusztítja őket Nagy segítőtársaink a pusztításban a katicabogarak, főképpen a katicabogarak lárvái. V, I. } A kukorica és répa, ritkábban pedig a 1 napraforgó földeken elvétve hiányosságo- I kaf, kisebb-nagyobb foltokat láthatunk, E i hiányosságok természetesen csökkentik a I termést s így azok pótláváról gondoskodni í kei». 1 KUKORICÁNÁL A kukoricatáblák szórványos hiányosságai [ a rossz, ctiraképtelen, vagy nem elég esi. | rázási eréilyel bíró vetőmag következmé| nyei, de lehat drótféregkár ói az egész táb| tán előforduló ilyen szórványos hiányokat I kézi utánvetéssel sürgősen pótolnunk kell, 1 Most még remélhető, hogy az uVánvetés, ha I nem is egészen, de megközelítően utoléri 1 fejlődésben az első vetést s a most hiányos [ növényállomány kiegyenlítetté válik. Ha a hiányosságok nem szórványosan, ha. Í nem összefüggő kisebb-nagyobb foltokban i jelentkeznek, ennek legtöbbnyire víznyo. | más, vízállás az oka. Ezek a foltok rendesen I a táblának mélyedései, ahova a nagyobb | esőzésekkor a víz összefutott, a talaj vízzel I telítődött s a csirában lévő, vagy már kikelt I növényke elpusztult. Amennyiben ezeken a I foltokon a víznyomás folytán a talaj erősen i csszetömődött, a sürgős újravetés előtt I szükséges lesz a talajt meglazítani. Ha csak I kisebb foltokról van szó, kézikapával kapál- I juk meg a foltokat — itt van helye a mé\ íyebb kapálásnak — s a vetőágy mélységéig fellazított talajba ültessük a kukoricát. Nagyobb foltoknál, ha azok fogatos eszközzel megközelíthetők fogatos erővel végezzük el a szükséges talajlazftást, ami a talaj tő mődöttségóhez képest lehet mélyebb foga. solás, ekekapával történő lazítás, de csak kivételes esetben szántás. Ha a talaj nem, vagy csak kevéssé tömődött, a pótvetést minden előzetes talajmunka nélkül végez hetjük, mert a szükséges porhanyftás a ke lés utáni kapálással amúgy Is megtörténik, A kukoricavetést feltétlenül az eredetileg vetett kukoricafajtával pótoljuk, mert egyéb, ként fajtakeveredés, koretosodás kővotke. zik be. Ha azonban az eredeti vetés növényállománya már annyira fejlődött, hogy a pótvetés azt megközelítően sem érheti utói, ilyenkor a hiányosságokat ne kukoricával hanem babbal pótoljuk, RÉPÁNÁL A répatábla hiányossággal kisebb-nagyobb foltokban mutatkoznak s vagy víznyomásnak, vagy bogárkárnak tulajdoníthatók. A bogárkár. ha kellően nem védekeztünk a bogarak ellen, lehet olyan mérvű is, hogy az égési répatábla növényzete tönkremegy, vagy annyira megritkul, hogy azt nem érdemes meghagyni, A csak foltokban mutatkozó hiányokat azonnal pótoljuk répa utánvetéssel, kézika pávai húzott sorokba szórva a magot He a répavetés annyira elpusztult, hogy azt meg. tartani nem érdemes, akkor legjobb az egész táblát azonnal kiszántani, jobban mondva újravetéshez előkészíteni. Ennek a módját és eszközét a talaj állapota szabja meg. Főszempont, hogy vízgazdálkodási okokból lehetőleg fordítás nélküli talajmunkát végezzünk. A klssántott répát most még bátran pótolhatjuk újból répával. A mostani vetés, kedvező időjárás esetén, utólérheti a korábbiakat, mert ai ilyen késői vetéseknél már sokkal kisebb a bogár, és bolhakát kockázata. A vetés utáni hengereséi ilyenkor elengedhetetlen, mert csak hengereséi, se! biztosíthatjuk a gyors és egyenletes kelést. A fentiekben mondottak egyaránt vonatkoznak a cukor- és a takarmányrépára NAPRAFORGÓNÁL Itt ritkábban találunk hiányosságokat, Ex a növény nem annyira kényes, rovar alig tesz benne kárt, a mérsékeltebb vizet is elbírja Tartósabb vízállásnál természetesen a napraforgó 1$ kipusztulhat t Ilyenkor azt sürgősen pótolni kell újból napraforgóval, ha pedig ez már késő volna babbal, vagy más alkat, más növénnyel, amint azt a helyi adottságok és a gazdaság szükséglete kívánja. A lényeges az. hogy minden hiányt azonnal pótoljunk • egy talpalatnyi föld se maradjon úgy, hogy termést ne hozzon. jSekély kapálással irtsuk a gyomokat! Milyen a helye? és a helytelen gyomirtás ? — Lehetőleg ne használjuk a nehéz, nagy kapákat | Az általában használatos kapákkal is végezhej tünk sekély talajmunkát. A kapát ne hegyivel | vágjuk a földbe (lásd balról), hanem az oldalival laposan húzzuk (lásd jobbról). I Az utóbbi hetek meleggel párosult csepa- I dékos időjárása nemcsak a kultúrnövénye | két, hanem a gyomokat is neveli sőt ez 1 utóbbiakat igénytelenségüknél fogva még | erőteljesebben, olyannyira hegy ha >dejé. i ben nem irtjuk a gyomot az túlnövi, einyom- I ja magát a kultúrnövényt. Most tehát a ka- I pálás a legfontosabb munka és pedig első- I sorban gyomirtó rendeltetéssel I Sokszor hangoztattuk mér, hogy sekélyen | kell kapálni. Voltaképpen nem is helyes kü. 1 lönbségat tenni az első és a további kapá- 1 lésok elnevezése között, mert azokat — elf térőleg a régi helytelen szokástól — eg/for- I mán kell végezni, sekélyen. Kivéve tehát a | csak elvétve indokolt mélyebb kapálást, tu- 1 lajdonképpen minden kapálást inkább sara| bolésnak kellene nevezni, mert csak a talaj I elszínét lazítjuk meg, mintegy simogatjuk, I vakargatjuk a földet, miként azt állatainkkal I tesszük Éppen ezért helytelen a további se, I kély kapálásokhoz az eddig szokásos nehéz, 1 nagy kapákat használni han^rt továbbra is a sarabolásnál használt kózieszközök9t «eszszük igénybe — efltéve, ha a munkát kézi erővel végezzük A kifejezetten, vagy főleg gyomlrtórerdel tetőssel végzett kapálásnak is sekélyen kei; történni, Mély kapálásnál ugyanis a fiatal gyomnövényt gyökerestől kiemeljük és be forgatjuk a meglazított talajrétegbe A gyö kérzet semmit sem, vagy alig sérül meg s a gyomnövény hihetetlenül nagy életenergiájával még akkor is újból ki fog hajtani, he azt aláforgattuk. Ezért a gyomirtásnak as a2 egyetlen helyes módja hogy a gyomnövényt nem gyökerestől forgatjuk ki, hanem a talajfelszín alatt a gyökérnyakat elvágjuk, amivel a gyomot életképtelenné tesszük Egyes évelő gyomok mint például az acat, a folyondár ilyen módon ugyan nem pusztulnak el, mert a földben maradó gyökérzetük bármily kis darabkája is új hajtásra képes, az ismételt sekély kapálással fejlő désükben mégis erősen visszavetjük i/okat Ahol a sekély kapálás eszközei nincsenek és a kapálást a használatos nagy kapákkal végzik, ott is arra kell törekedni, hogy e taiajmunka sekély legyen Meg lehet ezt oldani úgy, hogy a kapát nem a szokásos módon a hegyével mintegy beleütjük a földbe hanem a kapa oldalával dolgozunk azt nem ütjük a talajba, sőt jóformán fel sem emeljük, hanem csak húzogatjuk egy kissé a talajba eresztve A kapa mélyebbre hatolását pedig azzal akadályozhatjuk meg, nogy a nyelét magasabban, nagyobb szög alatt tart Helytelen és helyes gyomirtás Hatroi mélykapálással helytelenül végzett gyomirtás, a gyomnövény sértetlen marad, újból kihajtL jobbról helyes gyomirtás: sekély kapálással a gyomok gyökérnyakát elvágjuk juk, amíkoris a kapa ól6 hegyes szögben érintkezik a talajjal és nem tud abba mélyen behatolni A kapának ez a tartása már csak azért is előnyös, mert így a munkához nem kell meggörnyednünk, hanem azt sokkal kisebb fáradsággal végezhetjük Talán felesleges is felhívni a figyelmet arra hogy a gyomirtást korán, a gyomnövények fejlődésének kezdetén kel! végezni. Nemcsak azért, mert így lényegesen könynyebb a munka, hanem azért is, mert csak így akadályozhatjuk meg, hogy a gyomnövény, a növényi kultúráknak ez a felelőtlen rablója több nedvességet és tápanyagot vonjon el termesztett növényeink elől. In. kább ismételjük meg a könnyen és gyorsan végezhető sekély kapálást kétszer.héromszor, amint azt a jelentkező gyomok szükségessé teszik semmint hogy a gyomokat elhatalmasodni hagyjuk, amikor már csak nehéz, hosszadalmas és fáradságos munkával tudunk velük megbirkózni, az általuk a 1 dig elhasznált nedvességet és tápanyagokat pedig végleg elvesztettük. ^ A takarmányfélék közös kaszálása és helyes szárítása Szárítók nélkül nagy kár érheti a lekaszált takarmányt | A mezőgazdasági munka legtöbbször olyan, | hogy pontos határidőhöz van kötve. Hogy a gazd᧠nak mekkora lesz a haszna, az majdnem mindig | attól is függ, hogy mikor s4gzi el a soronlévő | teendőt. Főleg a takarmányfélék kaszálására és | begyűjtésére vonatkozik ez. I A még be nem érett fűféle, ha levágjuk, sokat | veszít vitaminjaiból, pedig ezekre az állatoknak f nagy szükségük van. De ugyanígy veszít súlyából 1 is a koránvágott takarmány. A túlérett takar! mány viszont elfásul és nehezebben válik emészt§ hetővé. Értékes anyagai felhasználódtak a bepor| zás és magképzés alatt. Kaszálásra a legalkalma- I sabb időpont akkor van, amikor a fű elvirágzott. 1 helyesebben akkor, amikor virágzik. Ez adja a I legértékesebb takarmányt télire. A pillangós vi! rágú növényeket (lóhere, lucerna) bég kivirág! zásuk előtt kell lckaszálni. Általában véve itt van a kaszálás ideje. Arról kell gondoskodnunk, hogy ezt a munkát a lehető leggyorsabban végezzük el. Padlásunkra, kazlainkba a lehető legértékesebb széna és here kerüljön jó száraz állapotban (de ne túlaszva!). A takarmányfélék kaszálásánál alkalmazható * közös munka minden előnye. Szükséges, hogy úgy a szövetkezeti tagok, mim a szövetkezeteken kívülállók sürgősen üljenek Össze és állapítsák meg, hogy mennyi gépük van (kaszáló és gereblyegép). mennyi időre és hány emberre van szükségük. Csináljanak pontos munkatervet hagy a kaszálás minden tekintetben sikerüljön és a lehető legolcsób legyen. A múltban 'hatalmas károkat szenvedett mezőgazdaságunk csak azért, mert elavult módon folytatták le i kaszálást kézzel kaszáltak, kézzel gereblyéztek rendekben szárítottak és szétszórva. Ha jött az eső, a lekaszált takarmány alul és felül beázott, kifakult, vitaminjait és tápanyagait nagy részben elveszítette, tehát részben el is értéktelenedett. A takarmányféléket géppel kell lekaszálni te erre alkalmas szárítókon gyorsan és jól megszárítani a nap és az eső káros behatásai nélkül. Nem kell hozzá nagy fáradság, sem sok költség, hogy lécek, ágak és drótok segítségével magunk is készíthessünk szárítókat. Talán a legismertebbek egyike az állványos szárító: földbevert karók kb. i méter magasságban keresztlécekkel, melyekre ráaggatjuk a takarmányt, azután a háromlábú villaalaku szárító és a sátoros szárító (lécek közé erősített drótokkal). A készítő ügyességétől függ, hogy megázik, mert a ráhulló eső lefolyik és nem rontja a földönfekvő rend a lekaszálás után növekvő második termést. A keringő levegő mindenhol átjárja és átszárítja a takarmányt a szrítókon. Gépekkel kaszálni és gyűjteni, szárítókon aszalni és mindezt közös munkával megcsinálni, — ez legyen az idei tak.irmánygyőjtés jelszava.
