Zichy Géza: A félkezű ember. Utasítások, miként lehetsz félkézzel önálló / Budapest, Franklin, 1915. / Sz.Zs. 1628

Mosdás, öltözködés és egyebek

®®®®®®®®®®®®®®®0 ig 0®®®®®®®®®®®®®®® az alsó, mind a felső nadrágot magunk legyünk képesek fölvenni. Nagyon megszégyenítő volna ebben mások segítségét igénybe venni. A nadrágot a csípőíg huzzuk föl, miközben először oldalt, azután hátulról tartjuk. Ezután meg kell hajolnunk s lábunkat szét kell feszítenünk, nehogy a nadrág leessék. Ha ez megvan, a hüvelykujjunkat beleakasztjuk az egyik gomblyukba s a mutató és középsőujj segítségével begomboljuk a szemben levő gombot. Természetesen felülről kell kezdenünk a dolgot, mert mihelyt a felső gomb be van gombolva, megáll rajtunk a nadrág. Megemlítem még, hogy az inget már előzően el kell rendezni az alsónadrágban, előbb balfelől, azután hátul és végül jobboldalt. Nadrágtartót nem viselek, hanem bevarrt nadrágszíjjat. A ki azonban a nadrágtartóhoz szokott, minden nagyobb nehézség nélkül begombolhatja ezt is, ha már rajta van a nadrág. A mellényt, kabátot jobboldalról magunkra vetjük, azután helyezzük el a csonka törzsöt a kabátujjban, végül következik az egész kar elhelyezése. Hosszú ujjú inget és hálóinget sohase viseljünk. Az íngujj mindössze egy arasszal legyen hosszabb a csonka törzsnél. A hosszú íngujj fölösleges és zavarja az embert éjszakai nyugalmában. Az üres kabátujjat bevarrva viselem, mintha a kezem a zsebembe lenne dugva. A mellhez gombolt hosszú kabátujj már azért sem ajánlatos, mert mindenüvé beleakad. (Lásd a 3.