Zichy Géza: A félkezű ember. Utasítások, miként lehetsz félkézzel önálló / Budapest, Franklin, 1915. / Sz.Zs. 1628

Hogyan vesztettem el jobbkaromat?

®®®®®®®®®®S>®®®®® 12 0®®®®®®®®®®®®®®® mat s felöltöztem egyedül. Másfél óráig tartó munka volt, de sikerült. Az ajtókilíncs, a bútorok, lábam, fogaim mind segítségül szolgáltak. Az ebédnél nem ettem olyan ételből, melyet magam felvágni nem bírtam s a legcsekélyebb szolgálatot sem fogadtam el. Ma már almát hámozok, magam vágom le körmeimet, egyedül öltözködöm, lovagolok, négyes fogatot hajtok, golyóval, söréttel jó vadász vagyok, sőt kissé zongorázni is megtanultam. Az ember fél kézzel is lehet független, csak tudni kell, hogyan. Ha a Mindenható hosszú életet ad nekem, szándékomban van megírni a «félkezü ember» könyvét. Minden egyes fogást le fogok írni, rajzolni, sőt fényképeztetni. Néhány hét múlva már a zongorához merészkedtem; régi darabjaimnak a melódiáját játszottam s megkisérlettem egyes akkordokat közbeszőní. Rövid idö múlva becsuktam a zongorát; a dolog sehogy sem ment. Miután minden komoly foglalkozást megtiltottak, egész nap a kutyámat oktattam. Valóságos tehetség volt; úgy beszéltem vele, mint egy emberrel, mindenféle tárgyat elhozott nekem s meg bírta különböztetni azokat. Dobozokat nyitott fel, mikben egyes dolgokat helyeztem el. Minden intésre engedelmeskedett s mindig mellettem volt, de mióta karomat lelőttem, nem bírta látni, ha puskához nyúltam, kétségbeesetten vonított. 1864 január hóban Pozsonyba utaztunk. Újabb