Xántus János: Utazás Kalifornia déli részeiben / Pest, Lauffer, 1860. / Sz.Zs. 1440

III. A Kaliforniai félsziget

86 A PEKKARY. mit. A félelem helyét a pekkarynál fékczlietlen s vak düh foglalja cl, noha az állat csak 18 hüvelyk magas, s alig 3 láb hosszúságii. A pekkary *), úgy hiszem, a földi borz és vaddisznó közt foglal helyet a természettudomány osztályzatában. Átalános alkotásában — külsejét tekintve — sokban hasonlít a borzhoz, mig tarkabarka szóre, mely egyátalán oly hosszú mint a házi disznó sertéje, nagyon ritka és szúrós, mint a tövises-borznál. A pekkarynak nincs farka, mert egy piczi lelógó izomkinövést ennek nevezni nem lehet. Válla-, nyaka-, feje-, ezombjai- és lábszáraira nézve tökéletesen hasonlít az európai vaddisznóhoz, noha nevezett részei vékonyabbak, s különösen orra sokkal hegyesebb. A pekkary társaságban él, 10 — 40 egyénből álló falkákban, s az európai vaddisznóéhoz hasonló agyarakkal bir, melyek azonban sajátságos alkotásuknál fogva sokkal félelmesebbek; mert a helyett hogy felfelé konyulnának, egyenesen állnak az állkapczában, s csaknem oly élesek mint a borotva. Az állat mozgása s fordulatai villámgyorsaságuak levén, s feje, nyaka és vállai rendkívüli izmossága is hozzá járulván, oly rémséges gyorsasággal döfdösnek és vagdalkoznak csak két hüvelyknyi liosszaságu agyaraikkal, hogy, ki nem látta, képzelni se tudja magának. S minthogy mindent és mindenkit, akár nagy akár picziny, akár ingerli őket akár nem, különbség és válogatás nélkül megtámadnak: természetesen ember és állat egyformán kikerüli őket, ha lehet- S mivel kivétel nélkül az egész falka együtt és egyszerre támad, s csatázni mindaddig meg nem szűnnek, míg csak egyetlenegy is él közülök, azért valóságos őrültség is őket felkeresni s kihivni a csatára. Egyetlencgy állat sincs, mely vélök szembeszállni s verekedni merészelne; emberek, lovak, kutyák a legnevetségesebb kétségbeeséssel futnak előlök mindig, ha sorsuk közelükbe hozza. Mindezt jól tudtuk valamennyien, s Pilka tanácsát követve, nem is indult senki a pekkaryk után, St. Vraint kivéve, ki vadászszenvedély ének ellent nem állhatott, s a mint láttuk, nemcsak saját bőrét koczkáztatta, de egész társaságunkat felette kellemetlen helyzetbe hozta. Szemlét tartván a csatatéren, a 13 leöldösött pekkary közül két fiatal malaczot nyeregbe vettünk, s távoztunk. Reggel óta már mindenütt indián nyomokat láttunk, s nagy *) Dicotyles (Sus) torquatus. Cuvier.