Xántus János: Utazás Kalifornia déli részeiben / Pest, Lauffer, 1860. / Sz.Zs. 1440

III. A Kaliforniai félsziget

80 AZ ÖRDÖG ORSZÁGÚTJA. Csakhamar elvégezve cserénket a papagókkal, kezet szorítottunk s ók éjszaknak fordultak, mi pedig délnek tartánk. Páléra múlva a Sepada folyóhoz értünk, s onnan kevés perez múlva Pulvedera nevú faluhoz , mely mintegy 400 lakost számit, s terjedelmes kertekkel környezve, hol a zöldségek és gyümölcsök jól műveltetnek. Tovább haladva, ösvényünk mindég a folyó partjain vezetett, melyek nemsokára összeszorultak magas falak közé, s imitt-amott rémséges meredek helyeken kellett fel- és lemászkálnunk. Egy helyen különösen csaknem függőleges oldalon kénytelenittettünk felkapaszkodni, s itt elég alkalmunk volt látni, mire képes az öszvér. Szerintem egy jó öszvér körülbelül minden sziklafokra képes feljutni, hova a macska felmászhat, Egy négyszögletes kötegünk lebomlott az egyik öszvér hátáról, s röppentyű-sebességgel gördült le a hegyen — végesvégig egész a völgybe, ugyanazon hegyen, melyet öszvéreink nehézség nélkül megmásztak. Az Artemisia tridentata és Linosyris dracunculoides voltak az egyedüli új növények útunkon ; s a folyóban több helyütt láttunk bozótokat az Arundo phraguntes és Typlia latifoliából összevisszafonódva ; ez utóbbi növény magyar családneve, úgyhiszem, „macskafark" s a széleslevelú kétségkiil egyik legszebb képviselője a családnak, ha bibor és tejfehér szimi virágját tekintjük. Ösvényünk most annyira összeszorult a falak közé, s annyira keresztülkasul volt szelve „arroyó"-kkal vagyis vízmosásokkal, hogy kénytelenek voltunk egy mellékösvényen a hegyek közé mászni, mig végre pár ezer láb magasságra jutottunk, s 16 egész mértföldet kelle haladnunk, mig ismét sok haj közt lejuthattunk a folyóhoz E távolság megjárása í) hosszú óra s leirhatlaii fáradságunkba került. Allataink is igen elcsigáztattak; két öszvérünk nem csak kidölt, de meg is döglött, s terheiket a többiek közt kellc elosztanunk, melyek úgyis eléggé megvoltak rakodva. Pilka szerént — ki már elébb is járt itten — el c a m i n o del d i a b 1 o-nak nevezik ezen ösvényt; s megvallom senki sem keresztelhette volna el illóben, mert valóban nem lehet egyébnek nevezni, mint „az ördög országútjának." Az egész vonal végnélkülinek látszó, s németalföldi háztetókhez hasonlitó bukkanókból állott; mindenütt éles és hegyes bazalt vagy trapp töredékekkel borítva. A sarkantyúk pengése, az öszvérek patkói kopogása, a magas fekete falak és csúcsok, a tátongó és setétszájú mélyedések, s a túlvilágias alakú