Xántus János: Utazás Kalifornia déli részeiben / Pest, Lauffer, 1860. / Sz.Zs. 1440
I. Los-Angelestől Fort-Tejonig
TNDIÁNOK 27 Végre a lengedező szellő s hóboritotta magasság befolyása alatt annyira átfáztunk, bogy a lég- és hőmérőn tett észrevételek s jegyzetek után, rögtön levonultunk; örömmel érkezénk a helyhez, hol kabátjainkat elhagytuk volt, s ezeket magunkra véve nyakig begomboltuk. Pár óra múlva a pokróezokra találánk, ezek is köpeny alakban jó szolgálatot tettek ; s noha szándokunk volt ismét a tegnapi szállodát használni, mikor ide vergődtünk, úgy átfáztunk s oly éhesek voltunk, hogy daczára a késó éjnek elhatároztuk a tanyára vándorolni. Késón éjfél után oda érkeztünk végre, s senki sem képzelheti, mily páratlan meglepetés és öröm várt ott reánk. Pattogó tüzet leltünk a tanyán! Embereink kikóvályogtak, smessziről elegendő fenyő bokrokat kerítettek, nem tudom magok kényelme végett-e, vagy a mi meglepetésünkre és tiszteletünkre; de mindegy, fát kerítettek, tüzet raktak, mi nem keresvén az indokokat, nagy köszönettel fogadtuk. Julius 15. Kis csapatunk minden baj nélkül lchaladott az éjszakkeleti oldalon, s későn estve a karavánhoz csatlakozott, mely már tegnap óta a Mojave folyó partján tanyázott, beérkeztünket várva. Alig reményltem, hogy igy, minden legkisebb kellemetlen esemény nélkül, végezzük utunk ezen borzasztó részét, azonban mégis minden baj nélkül átestünk rajta, mi nagy ritkaság ily jelentékeny számú vonattal ezen óriási és vad hegy-rengeteg közt, honnét az élet csaknem egészen száműzve látszik. Azonban mind a mellett, hogy ily kietlen, ily rémséges mogorva, s ily csaknem mcgmászhatlan kősziklákból áll a vidék, mégis vannak ember lakosai. Mig az öszvérekkel ránk várakozó egyik emberünk vadászni volt, egy magános embernyomra akadt a hófuvatagok közt. Csupa kiváncsiságból követte a nyomokat, s mily nagy volt bámulása , a mint egy béreztetóre érve, közel hozzá 3 indiánt pillantott meg. Azonban az indiánok is meglátták ót e pillanatban, s futni kezdtek. Emberünk kiáltozott, hogy álljanak meg, s nem is képzelve, hogy valaki legyen a földön, ki nyelvét nem érti, azt hitte, hogy nem hallják ót, s amerikai szokás szerént puskáját kilőtte, hogy meghallják, s hogy álljanak meg. Erre a vadak még sebesebben futottak, s csakhamar eltűntek. A mint a tanyára érkeztünk, elbeszélte emberünk a történetet, s mindjárt az jutott eszembe, hogy <^zen vadak talán azon indián népséghez tar-'