Xántus János: Utazás Kalifornia déli részeiben / Pest, Lauffer, 1860. / Sz.Zs. 1440

I. Los-Angelestől Fort-Tejonig

SIERRA NEVADA. FORT REID • 19 Julius 11. Szekereinket már tegnap délután clórc indítván, ma reggel egész karavánunk íolytatá útját. Nem levén nehéz terhünk, nem követtem a szokásos szekórutat a hegyek lábán , de egy rövidebb vonalú öszvér-ösvényt választva, egyenesen haladtunk lel a hegyekbe. Ezen körülmény miatt, pár órai lovaglás után, a hegysarkantyu legmagasabb gerinczén találtuk magunkat, honnét először pillantani meg egész nagyszerűségében — az álmaimban már rég látott — Sierra Nevada havasokat! Éjszak, kelet ós délkelet felé a merre csak a szem láthatott, az óriási hegyekkel találkozott, melyek hó borította süvegei az egekbe látszottak felnyúlni s melyek éjszak felé mind inkább magasra meredeztek, mig végre ködfátyolba látszottak elolvadni. Délnvugotra a szem végtelen vadon felett tévelygett, s a messze láthatáron gőzzel borított hósivatagot vélt láthatni; noha jól tudtuk, hogy az utóbbi a Bibor tenger, amaz pedig a Carvingo sivatag. Mindenki elképzelheti, ki csekélységemet személyesen ismeri, mily dobogó kebellel s rózsaszínű kedélylyel közelitettem ezen vadregényes világ felé, mely, ha a sors ugy akarja, legközelebbi éveim kalandjainak színhelye leend. Későn délután végre Fort Kei d-be érkeztünk, mely mar a Sierra Navadak közt van, s mely részint az utazók menhelyéül szolgál fergetegek alkalmával, részint azok védelmére a számos ellenséges indián csapatok ellen a hegyek közt. Az erősség fából épült, 3500' magasságra a tenger szine felett, s őrségét 20 lovas vadász teszi egy hadnagy vezénylete alatt. Szekereinket már Reid-nél találtuk s kifizetvén őket, elboosátám szolgálatunkból, mert a szekér-útnak itten vége. Holnaptól kezdve csak ösvényünk lesz. s a következő napokon hegyeket fogunk mászni. J u 1 i u s 12. Éjfél után megindulva, ösvényünk nemsokára a San Franoisquita folyónak a havasokból lerobogó egyik mellékágához vitt, melyet szeszélyes kanyarulatain felfelé követtünk, sokszor átgázolva, hol a függőleges bérezek miatt az ösvény egyik partjától a másikára vitt. A nehéz növényzet nem sokára megszűnt, s helyét különféle fenyők és tövises — a magyarországi kökényhez sokban hasonló — csepöték foglalák el. Sok helyütt mérföldekre ily tövisek közt vezetett vonalunk, melynek keskeny volta s a tövisek