Xántus János: Utazás Kalifornia déli részeiben / Pest, Lauffer, 1860. / Sz.Zs. 1440

I. Los-Angelestől Fort-Tejonig

A LASSO. 17 igen szivesen fogadtatott, mint minden ily mission szokás, hol a papok kivétel nélkül vendégszeretök mindenki iránt, tekintetbe sem véve a vendég rangját vagy vallását, — s ez minden esetre keresztényi elv! A szent atyák engedelmet adtak a legénységnek, annyi juhot és marhát vághatni le éleimül, a mennyi nekik tetszik, s egyedül azon feltételt szabták, hogy a bőröket szolgáltassák be. Azonkívül tiszteletünkre egypár lóversenyt ós egy bikaviadalt is rendezett a missio, mely mutatványok nem kevés élvezetet nyújtottak legénységünknek. De mi leginkább tetszett nekik , ez a kaliforniaiak *) lovaglási ügyessége volt. Sok és olcsó lo levén itt mindenütt, természetes következménye, hogy mindenki született caballero, azaz lovag. S valóban az itteni indiánok, mexikóiak s félvérüek élctok nagy részét nyeregben töltik. E szerint rettenthetlen lovasok valamennyien, s ügyes és nyaktörő mozdulatjaik töretlen csikókon s vad lovakon kétségkívül bámulatra méltók, s mi is bámultuk, habár a prairiek comanché-jeit is láttuk vala. A kaliforniai lovas sok tekintetben hasonlít De Yega, vagy Cervantes andalúziai lovagjaihoz. Nagy karimájú csúcsos kalap, ezüsttel sujtásozott rövid dolmány, plvatollakkalkivarrott nyereg, s a térdtói lefelé oldalán felvágott nadrág, hogy alóla a piros kapcza kilássék. A rövid csizma óriási sarkantyúkkal van fegyverezve, melyek terjedelmes lánczczal vannak a sarokhoz erősítve; fél mérföldre hallhatni csengésüket. A nyeregkápán közönségesen róka vagy mókus farkokkal ékesített hosszú pisztolyt és egy hegyes tőrt hordanak; s ilyeténkép a nyeregben mindegyike, kétség kivül, azt hiszi, hogy ó kegyelme se több se kevesebb, mint „Kalifornia dicsősége s az elrémült világ ostora." A kaliforniai caballero ritkán lovagol a lasso nélküli mely egy hosszú öszvekonyitott kötél, hurokkal az egyik végén; a lassót igazán csodás ügyességgel tudják használni. Gyermekkoromban hallottam otthon, hogy Erdélyben és Bukovinában szinte szokásban van a hurokkal való lófogdosás, de én sohasem láttam ilyesmit Európában. Annyi kétségkivülinek látszik, hogy e fegyver jelenleg egyedül Spanyol-Amerikában használtatik oly átalánosan, ') Indiánoknak többé nem nevezhetjük őket, mert hisz valamennyien pol gárosodottak, spanyolul dmakj olvasnak, isznak és kár2