Xántus János: Utazás Kalifornia déli részeiben / Pest, Lauffer, 1860. / Sz.Zs. 1440

III. A Kaliforniai félsziget

KOLIBRI-VIADAL 139 Semmi sc hasonlítható azonban a kolibrik mérgéhez, mikor saját fajokbeli idegen tolakodik közelökbe a fészkelés szaka alatt. A szerelemféltés befolyása alatt ilyenkor tökéletes furiákká válnak, torkukat felfújják, búbjok s hátuk tollazata felborzad, s a levegőben csatára kelnek, sívitó nesz közt mindaddig küzdve, mig cgyikök, vagy sokszor mindkettőjük földre hull. Tejonban sokszor láttam ily viadalt, s különösen egyszer ablakom alatt oly esós időben, mikor azt véltem, hogy minden csepp úntig elégséges a csatázókat földre verni; de nem verte le , mert legalább tíz perczíg vivtak, mikor aztán egyikök fáradtan földre esett, s a másik diadalmasan fészke mellé ült, s nagy elégtétellel nézegetett le megvert ellenségére ! Ily viadalokat csaknem minden természettudósok emlitcnek munkáikban, különösen azok, kiknek személyes alkalmok nyílt a kis csatázókat otthon, hazájokban szemlélhetni. Különösen Gosse Fülöp a jamaikai kolibrikről irt kisded, de felette érdekes munkájában következő érdekes leirását találjuk a kolibri viadalnak: „Egy mango kolibri") épen ablakom alatt napokon át birtokába vett egy malay fát **), s gyönyörű virágkelyheit zsákmányolta szünetnélkül. Egy reggel azonban váratlanul egymás — ugyanazon fajhoz tartozó — egyén jelent meg, mely esemény következtében a két kis teremtés közt rendkívül érdekes hadmúködés kezdődött. Elejéntc az ágak és lombok tömkeleges nyilásai közt űzni kezdték egymást képzelhetlcn sebességgel, mig nemsokára kedvező alkalom nyílván, cgyikök dühösen a nyílt levegőbe szorította a másikat, s azután szárnyaik sivitása közt összecsaptak, s összebonyolódva forogni kezdtek a levegőben, néha néha csaknem a földet érintve, s oly sebességgel, hogy kanyarulataik egy fénykorhoz hasonlítottak a levegőben, de biztos tárgyat megkülönböztetni teljesen lehetetlen volt. Azért csak idővel történt, hogy képes lehettem világosan átlátni, mi történt ezen szemvakitó evolutiókban, mikor t, i. egy új támadás történt nemsokára, s csak pár arasznyi távolságra hozzám. Egyikök ugyanis orrával orrán fogta a másikat, s így összekötve képzelhetlcn sebességgel függőlegesen fel- és lerepdestek, folyvást forogva és kerengve, s forgásaik központja mindég összeköttetésük pontja volt. Több perczig folytatták *) Trochii us mango, egyik legközönségesebb és leg'szebb nvugotimliai faj. **) Eugenia malacceensis,