Xántus János: Utazás Kalifornia déli részeiben / Pest, Lauffer, 1860. / Sz.Zs. 1440

III. A Kaliforniai félsziget

NÉPSZOKÁSOK. 103 „Este es el cuadro ? " Igen is négyszög! „Este un cerco ? " Természetesen kör! „Y este es un triangulo ? " Kétségkül háromszög! Kikérdezése eredményével, úgy látszott, felette meg volt elégedve, mert tárczáját öblös stolájába rejtvén, kezeit dörzsölő s mosolyogva mondá : „Ali! voy que viud son astronomos y mathematicos grandos!" S igy a timpai padre ünnepélyesen kijelenté (saját meggyőződése alapján), hogy nagy csillagászok és nagy mathematikusok vagyunk. Ennek folytán a padre napokig sem távozott körünkból és akármely ismerésével találkozott, el nem mulasztá csekélységünket a képzelhető legfontosabb arcczal bemutatni : „Estos caballeros — mios amigos — son grandissimos astronomos y mathematicos Americanos!" Az egész országúton élénk mozgalom uralkodott s mindenütt a polgárosodás nyomai tűntek fel előttünk. Mindkét oldala szegélyezve volt kertekkel és ültetvényekkel, itt-ott a bambu és kókusz kunyhók közt csinos és ízletes villák mutatkoztak, melyek lapos tetőikkel és széles verendáikkal felette kedves benyomást tettek reánk. Az egész országút tele volt nyikorgó „caretá"-kkal, szamarakkal és öszvérekkel, melyek részint üresen vonultak befelé a völgybe, részint rakva voltak terményekkel s arany- és ezüsttel, a la-pazi vásár számára. Nagy mulatságunkra szolgált néha a lakonikus válasz, melyet egyesektói, kikkel az utón találkoztunk, kérdéseinkre vettünk. Ily kérdések és válaszok voltak például: „Honnét jösz?" De ahaxo. (alúlról) „Hová mégy ? " Arriba. (felfelé) „Mi az újság ? " Nada, (semmi) A nép, mely ily „határozott", s mégis ily „határozatlan" választ képes adni, kétségkül elegendő élczességgel bír, mert szerintem sokkal több élez van ilyféle válaszokban, mint pl. a mexikói szokásos tréfában: „comprendo pero no quiero", mely a köztársaság egész területén oly idétlen szokássá vált.