Xántus János: Utazás Kalifornia déli részeiben / Pest, Lauffer, 1860. / Sz.Zs. 1440

III. A Kaliforniai félsziget

103 SZ.-JÁGO ÜNNEPE. nyek, kakas-viadalok sat. következnek, s végre rendesen „fandango", azaz tánczvigalom zárja be a napot; a táncz kivétel nélkül „ki világos ki virradtig" tart. A gyalogverseny nem csekély fontosságú műtét, s a közönség lázas ingerültséggel követi mindig eredményét, mert a futáspálya nélia teljes 10 mértföld hosszú, s a versenyfutók azonfelül még egy fa karikát hajtanak magok előtt lábaikkal, a karikát mindegyik köteles a czélpontig hajtani, és pedig egyedül jobb lába segítségével. O O Mint minden ily gyülekezeteknél szokás , természetesen itt is elég szeszes ital és bor emésztetik fel ilyenkor, s ennek folytán számtalan apró tréfás esemény szokott előfordulni. így pl. ez alkalommal történt, hogy egy félittas polgártárs a plaza korlátjára borúivá túnódött, midőn egyik bika kínzói elól megfutamodván, a szinkörból kiugrók s a meglepett polgártárst (hátulján) szarvaira vevő, aztán felhajitá s békához hasonló helyzetben a porba totytyantá. A közönség természetesen harsányul kaczagott a nem várt mulatságon, a polgártárs pedig nemcsak tökéletesen kijózanodott, de oly kísérteties szint öltött arczára, mintha csak az utolsó kenetet vette volna fel. Azonban mi baja sem lett, kivéve a nyílást, melyet a bika szarva — hátulja balfclén — hasított, emlékül sz. Jágo ünnepére. Egy másik legény, miután erősítésül pár palaczk „aquardiente"-t kiürített volna, azt képzelve alkalmasint, hogy nálánál bátrabb ficzkó nem létezik, paripájára kapott, s lándsát szorított markába s minden további czeremónia nélkül bika ő méltóságára rontott. Az üdvözlés azonban tüstént oly illően visszonoztatott, hogy ló és lovag egyszerre a földre terült, s csak kicsinybe mult, hogy mindkettő ki nem adta páráját. Az esemény hatása a hetvenkedő büszke lovagra valóban nem csak mulattató, de felette csudás s volt; mert ezután nálánál józanabb ember bizonyosan nem volt az egész gyülekezetben. Az esti „fandango"-ban számos csínos nó vett részt, kik vailamennyien a divat legújabb szabályai szerént voltak öltözve, terebélyes szoknyákban. A táncz végesvégig minden zavar nélkül folytattatott, a hölgyek szépek, igézők és nyájasak, a zene tűrhető, a lnisitó italok s enni való minden kifogás nélküliek voltak. Ügy látszott, mindenki jól mulatott, s a mi reánk nézve legkedvesebb