Vojnich Oszkár: British India, Burma, a Maláji félsziget és Siam. Uti jegyzetek / Budapest, Singer és Wolfner, 1913. / Sz.Zs. 1346

I. Fejezet. British India

97 nie, mert csakis úgy tartható fenn a „hindu közrend", ha ragaszkodnak a hagyományokhoz. Hogy miként hatottak reá a szavaim, nem tudom. Ott akart tartani, de másként osztva be dolgaimat, nem tehettem eleget a kedves meghívásnak. Kezet szorítottunk, kikísért az utcára, megvárta, amíg kocsira ülterri: Good bye . . . Csaknem meghatott a derék ember sorsa . . . mert India még nem érett meg arra, hogy valaki a nép sorsának a javítását felvethesse. Agrától Allahabádon át Benaresig. (348 ang. mtfd vasúton.) Perverz faragások a nepáli maharadzsa kápolnáján. A benáreszi maharadzsa meggyújtja halott anyja alatt a máglyát. Agrától Benaresbe menet Allahabadban a kiállítást néztem meg. Utazás közben alkalmam volt megösmerni az indiai kézműipart s ezt illetőleg kevés ujat láttam a kiállításon. Fénypontja volt az allahabadi kiállításnak a cawnpori sátorgyár osztálya; vadászember, turista feltalálta itt a sátor minden formáját, elkezdve az egy személyre való kis hálósátortól a többszobás sátorházig; az erdészeti kiállítás vadászosztálya szintén sikerült volt. Allahabadtól India legszentebb városába, Benaresbe mentem. A szent városban az útszéli szentélyek, templomok, szobrok feltűnő sokasága azonnal szembe ötlött. A szentélyek, szobrok, templomok Benares szent területét zárják körül; Benarest (209.000 lakos) évenként egymillió búcsújáró keresi fel s mindegyik búcsújárónak végig kell járnia a jelzett vonalat. E 45 ang. mtfdnyi utat hat nap alatt teszik meg.