Vojnich Oszkár: British India, Burma, a Maláji félsziget és Siam. Uti jegyzetek / Budapest, Singer és Wolfner, 1913. / Sz.Zs. 1346

I. Fejezet. British India

32 Valószínűleg az itt élő indiait is erősen átjárta az európai vér és ebben leli magyarázatát, hogy az indiai tipus nemcsak szellemileg formálódott át, de egyénileg is. Calicuthoz is volt a franciának egykor köze, most úgyszólván csak névleges joga áll fenn, egy francia alattvaló szolgálja az ügyet; a tengerparthoz közel eső loge helyén kora reggel felhúzza a francia lobogót és esténkint ismét behúzza. A benszülött őr folyékonyan beszéli a francia nyelvet, egészségileg virul, nem töri meg a munka, de aligha vesz egy kókuszfát abból a keresményből, amit a köztársaságtól tisztviselői fizetésként kap. Címe: Agent Percepteur de la loge Francaise de Calicut. Calicutot 78.000 ember lakja. Az európai városrész a tengerpart hosszában nyúlik el. A házak villaszerűleg kertekben állnak. A calikuti szállodában igen jól találtam magamat ; a főpincér, vagy amint itt nevezik, a butler (olv. bötler) olyan jól szolgált ki, hogy utolsó este, vacsora előtt, kifizetve a számlámat, igen dicsérőleg nyilatkoztam róla a szállodai könyvben. A dicséreteket nyomatékosság kedvéért jó baksis követte. Köszönés helyett azzal állt elő az érdemes atyafi, hogy „a gyerekei" stb. Indiai módjára úgy gondolkodott, ahol ennyire tellett, marad is, tehát kíséreljünk még többet kikunyerálni. Ez általános vonás az indiaiak között. Vacsoránál egyetlenegyszer se hozta hozzám először a tálat, ismét hindu módjára úgy gondolkodva : ez a fehér már fizetett, tehát hízelkedjünk másoknak, ott még remélhetünk. Meg nem álltam szó nélkül a dolgot. Vacsora után négyszemközt elmondtam neki, hogy: Maga ugyan ügyes butler, de stb.