Vojnich Oszkár: British India, Burma, a Maláji félsziget és Siam. Uti jegyzetek / Budapest, Singer és Wolfner, 1913. / Sz.Zs. 1346

III. Fejezet

138 — Szándékozik szarvast lőni ? — kérdezte. — Előbb gaurt szeretnék lőni, mondtam, vagy tigrist, leopárdot, azután esetleg egy szarvast. — Remélem, nem lövi válogatás nélkül a gaurt, mondta, és csakis bikára lő ? .. . — Természetes. A diszkréciómra bízta a számot. Ha nem így történik, eggyel többet lövök az egynél, de ha úriember a lelkiösmeretünkre bízza a dolgok folyását, előállhat a hiper-lelkiösmeret és ez handicap. Menetelés a South kanarai erdőségbe. (Pani Mangalore 16 ang. mtfd.; Upinangadi 16 ang. mtfd; Shiradi 20 ang. mtfd.) Találkozásunk Mr. M. Clementsonnal, a hírneves vadásszal. Április 3-án, kora reggel megindultak a kétfogatú ökrös taligák a camp szükséglettel, élelmiszerrel és italfélével. Mindegyik szekérre jutott egykét ember: a két boy, szakács, shikari (vadász) és három kuli. A menetet bezárta a hátasom és a szesztől pirosorrú shik (lovász). Vadásztársammal később követtük a lassan mozgó ökrös taligákat. Mangalore után, szántott-vetett kerek völgyben kocsiztunk délkelet felé. Az úton egykedvű hinduk szállították a piacra szánt, vagy piacon vett élelmiszert ; a községek körül behúzott farkú, álmos kutyák tértek ki az útból; még csak el se vakkintotta magát egyik se a közeledtünkre.* * A hindu kutya csak éjjel ugat, de akkor aztán minden igaz ok nélkül virradtig csahol bele a levegőbe.