Vojnich Oszkár: British India, Burma, a Maláji félsziget és Siam. Uti jegyzetek / Budapest, Singer és Wolfner, 1913. / Sz.Zs. 1346

I. Fejezet. British India

12 sorry"~vel kezdi és végzi, hogy még hozzá se fogott. Valami spekulációja nem sikerült, amint egy jelenlevő úrral folytatott beszélgetésből kivettem, a fényképész munka tehát szünetelt. Szokatlan dolog angolnál, de ez is megesik Bombayban. Seholse fanatikusabb a hindu, mint Bombayban, a templomainak még az udvarára se engedi be az idegent, és e tekintetben a mohamedán vallás hívei se maradnak mögötte. A két említett vallás hívői között olyan erősek a súrlódások, hogy egyszer komoly tusára kerül majd a sor és elharapódzhatik keresztül a félszigeten Calcuttáig. Fanatikus népek között mindig nagy a nyomor és koldusban nincs is hiány Bombayban. A külvárosban éjjelenként nagy a sürgés-forgás; az útszéli bódékban éjfél utánig kint ülnek az árúsok ; mindenütt hangos, kedély- és hangsúly nélküli társalgás folyik. Ebben nagy az indiai f Ahol összeverődnek, jár a szájok szünet nélkül; hangsúly nélkül, gégehangon darálnak, soha egy mosolyt nem látni az arcaikon: abszolúte kedélynélküli faj. A kedélytelenségök a kutyáikban is visszhangra talál: az indiai tulajdonost szolgáló kutya nem csóválja a farkát, nem hízeleg a gazdájának, nappal alszik, éjjelenkint ugat szünet nélkül, úgy hogy a benszülött városrész közelében aludni se lehet miatta. Éjjelenként a külváros zajos főutcáin lécajtókkal elzárt szobákból elbukott indiai nők kiabálnak a kocsikázó és gyalogjáró közönségre; az emeleten pedig a japáni, khínai és európai társak ugyanazt cselekszik; a hindu pedig a közbe eső kis putikokban csak árulja a maga apróságait, édességeket, tésztaneműeket, látszólag oda se hederítve a világ folyására.