Vojnich Oszkár: Hogyan vadásszunk veszélyes vadra. Idézet híres vadászok könyveiből / Budapest, Singer és Wolfner, 1914. / Sz.Zs. 1328

Második fejezet

58 dály az ilyen tüskés sürü, holott az elefánt könnyen keresztül lépdel rajta. Baker nem szeretett nagy sűrűségben vadászni, csaknem olyan ez, írja, mint a lövés sötétben^ csak akkor látjuk meg a vadat, amikor majdnem érinthetjük és csaknem leírhatatlan, milyen fáradtságos az elefántot sűrűben követni. Hogy vadásznak az afrikai bensziilöttek az elefántra. Régente a benszülöttek csakis a húsáért vadásztak az elefántra, írja Baker: „Albert Nyanza etc" című könyvében, csak amidőn az arabok megkezdték a fehér Níluson a kereskedelmet, jöttek rá, hogy az elefántagyar értékesíthető. Január volt az elefánt-pusztítás ideje, ez időben a nagy síkságokon járó csordák körül meggyújtották a magas, száraz gazt és a megvakult, összeégett elefántokat halomra öldösték. Dél-Afrikában a mashuna vadászok fákra másztak, s az arrafelé hajtott elefántokra nehéz nyelű dárdákat dobáltak, a dárdanyél a vad menekvése közben a bokrokhoz ütődött, s a penge mindjobban behatolt a testbe és beállt a belső elvérzés. Ugyancsak a mashunák és a bányáik az alvó elefánthoz lopóztak és igen széles pengéjű bárddal elvágták a hátsó inát, körülbelül egy lábra a földtől. Ha sikerült a dolog, az elefánt állva maradt, mert három lábon nem tud mozogni, ha nem sikerült, ijedtében elmenekedett. 12 láb hosszú, 3 láb széles, 9 láb mély, lefele szükülő veremben is fogták az elefántot, olykor a gödör fenekére éles cöveket helyeztek. Ceylon szigeten éjjel égő fáklyákkal zárták körül az elefántokat és a megriadt állatokat dárdákkal ölték le. Nemcsak a benszülött vadászok között, de az európai sportsmannel is fölvették bátorság tekintetében a versenyt a hamran arabok, ezek Afrika északkeleti részében laktak, Kassalatól délre, ezen város és a Baté terület között. Baker a „The Nile tributaries of Abyssinia" című