Vojnich Oszkár: Hogyan vadásszunk veszélyes vadra. Idézet híres vadászok könyveiből / Budapest, Singer és Wolfner, 1914. / Sz.Zs. 1328

Második fejezet

44 tanitus őserdőihez, földönti az ültetett kókuszfákat, csak azért, hogy pár felső zöld hajtást befaljon. Egyébként Indiában és Ceylonban, bár sok elefánteledelt termő fa van, az elefánt mégis kizárólag füvet legel. Az afrikai fáról keresvén az élelmét, gyakran rászorul az agyarára. A lapos koronájú mimózák harminc láb magasságot is elérnek. A gazdagabb lombozatot a korona termeli. Az elefánt nem érhetvén föl a koronáig, ledönti a fát,* Az elefánt Afrikában ritkán tér vissza a folyó ugyanazon partjára inni, lehet azért, mert lelegelte a környéken a zöld lombokat és tovább vándorolt (Osweil). Indiában, Ceylonban, ahol a sűrű gazban bőségesen talál élelmet, gyakran egy helyre jár inni s rendesen napkelte után s napnyugta előtt iszik. Naplemente után ritkán fürdik az elefánt. Afrikában gyakran megesik, hogy az öreg bikák külön csordákba verődnek. Indiában és Ceylonban ritkán láthatók csapatostól, mert itt rendesen egyedül, vagy kettesével járnak (Baker, Q. Cumming). Knochenhauer szerint** a vén bikák rendesen csendben, külön legelnek, holott a fiatalok nagy lármát csapnak. A vadász ne keresse a csordában a bikát, hanem a csorda körül. * A benszülöttek állítása szerint a nagyobb fákat közösen döntik le. (Baker: The Albert-Nyanza stb. 173. oldalán.) ** Oberländer: Eine Jagdfahrt in Ost-Afrika (1903) című könyvében közli Knochenhauer naplóját, aki résztvett az Emin pasa-féle expedícióban és azután 6—7 éven át csaknem szünet nélkül elefántra vadászott. Habár Knochenhauer kenyérkeresetből öldöste az elefántokat és 70 elefántot ejtett el, mégis helyet kell hogy adjunk neki a vadásztekintélyek sorában, mert megválogatta a vadját s csakis érdemes agyarú elefántot lőtt. A legkisebb agyarai 40 fontot nyomtak, míg a legnagyobb 114 fontot nyomott. (Oberländer könyvének 261. oldalán.) Igen nagy eredmény ez, s dicséretére válik a professzionista vadásznak, ha tekintetbe vesszük, hogy érkeztek karavánok az ő idejében 200 elefánt agyarral, amelyek közül körülbelül 100 darab csak 10 fontot nyomott, 75 darab pedig 15—20 fontot, míg a többi csak 30—50 fontot. Knochenhauer mint megfigyelő a legelső tekintélyek közé sorolandó.