Vojnich Oszkár: Hogyan vadásszunk veszélyes vadra. Idézet híres vadászok könyveiből / Budapest, Singer és Wolfner, 1914. / Sz.Zs. 1328

Második fejezet

42 többre nem teszi, az ilyen agyartő jó darabon üres, mert fiatal az állat. Viszont ha a husz-harminc fontos agyar ürege kicsi, arra vall, hogy öreg volt az állat s az agyara nem nőtt volna sokkal nagyobbra. Az agyar nehézségéből nem következtethetünk mindig a korra, de a 100 fontnál nehezebb agyarat már csak öreg állat hordja. Az igen nagy agyarú, öreg bikák már csak másod-harmad magukkal járnak. A tartózkodási helyet illetőleg, — írja Baker a „The rifle and the hound in Ceylon" címii könyvében, hogy Afrika nyilt, parkszerű vidékein egész napon át elállnak az elefántok egy-egy nagy fa árnyban, Ceylonban napkeltekor a sűrű őserdőségbe vonulnak be, s el nem hagyják délután 5 óráig." Jackson szerint (Badminson Library) Kelet-Afrikában a száraz évszakban a Kikuyu, Mau, Lykepian, a Kilimandjaró, Kenia, Elgon és Ruwenzori hegyeken 6000— 9000 láb magasan eső erdőségekbe is felvonulnak, ÉszakUgandában** szintén felkeresik a száraz évszakban a hegyvidéket, mert itt hellyel közzel esik az eső és a sziklás vízállásokban ivó vizet találnak. A nedves évszakban szerte bolyongnak a nyilt területeken és a nap meleg szakában, a magas fűben, nádban állnak. * A különbség az életmódban itt valószínűleg a helyi viszonyokon múlik. Afrika parkszerű területein a nap meleg szakában csakis a nagy fák nyújtanak kellő árnyat a hűselő állatoknak, Ceylonban pedig valószínűleg a folyton nyomukban levő vadászok miatt menekednek az elefántok már kora reggel a rengeteg őserdőkbe. (Szerző.) Hogy milyen nagyon pusztították az elefántokat Ceylonban, olvashatjuk A. Clark könyvében (3. oldal): „A Government 1831-ben kezdett jutalmat kitűzni az ültetvényekben nagy kárt tevő, igen elszaporodott elefántok pusztítására. Rogers őrnagy a hagyomány szerint egymaga 1300 darabon fölül puskázott le, s 1837-ben négy vadász 13 nap alatt 104-et, stb. ..." A benszülöttek éjjelenkint dárdával pusztították az ormányosokat (spearing), ugyanis körülfogták a csordát égő fáklyákkal és a: megijedt állatokat dárdákkal öldösték le. ** Ugandában Masindi és Toro az elefánt-centrumok, ezenfölül a Nilus mentén és Bahr al Gebeiben is otthonosak. (Stigand.)