Vojnich Oszkár: Hogyan vadásszunk veszélyes vadra. Idézet híres vadászok könyveiből / Budapest, Singer és Wolfner, 1914. / Sz.Zs. 1328

Első fejezet

32 Egyébként is a budhista vallást követő birmaiak, sziamiak antitalentumok a vadászat terén. A hollandus szigeteken élő maláji lakosság ugyan esetleg a hajtó szerepet be tudja tölteni, de mint cserkésző társ gyakorlatlan, nincs hozzá érzéke, nem ért a vad nyúzásához, kikészítéséhez. Aki tehát hosszabb vadász-expediciót tervez a szigeteken, fogadja meg fő embereit Singaporéban, vagy Penangban a maláji félszigeten. A kezdő vadászra nézve fontos, hogy jó útimarsallra tegyen szert, aki rendben tartja a teherhordó embereket (portereket): Kelet-Afrikában ezen célra a szomaliakat szokás fölfogadni, Nyugat-Afrikában a haussákat. A karaván összeállításánál tehát az első teendő jó karavánvezetőt (headman) keresni és pedig lehetőleg olyat, akit megbízható sportsman ajánl. Értenie kell a mesterségét és jó, ha már járt a vidéken. A vadásztól minden rendeletet ő kap. Szabályszerint csak két annyi fizetése van, mint egy teherhordónak (porter). Egy, esetleg két teherhordó a headman fölszerelését viszik, ezek szedik a tíizi fáját és főznek a számára. Ötven teherhordóra (pagazi) és fölfegyverzett teherhordóra (askari) egy headman esik. Minden tíz teherhordóra elég egy askarit számítani, amely askari veszi át az alatta levő tíz ember élelmét, felelős a magaviseletükért és arra is ügyel, hogy a terhüket vigyék. Felügyelnek az askarik arra, hogy ott, ahol hátassal és más háziállattal járunk, az egész tábor tüskebokorral körülkeríttessék. Az így körülzárt bomában vagy zeribában éjjelenként fölváltva őrt állnak. Az askarik kiegyenlítik a terheket, ha az egyik porter beteg lesz, átveszik a terhét stb. Habár törvény szerint az askarinak vinni kell a saját terhét, mégis jó minden 4—5 askari számára egy teherhordót fogadni. A teljesen biztos vidékeken nincs szükség askarira, így 1909. és 1910-ben se Sudanban, se Észak-Ugandában nem volt fegyveres ember a kíséretemben.