Vojnich Oszkár: Hogyan vadásszunk veszélyes vadra. Idézet híres vadászok könyveiből / Budapest, Singer és Wolfner, 1914. / Sz.Zs. 1328

Második fejezet

88 összeverődnek, megtörténik pedig ez akkor is, amidőn csak rövid időre buknak fölszínre és a hullámos vizben alig láthatják meg egymást. Talán bizonyos helyeket jobban kedvelnek, hogy ne mondjam visszatérnek a tanyájokra? 1910-ben eredményes észak-ugandai vadászkirándulásomról visszatérőben ismét a fehér Nilus mentén vadásztam a 10° 20" és 10 fok északi szélességi fokok között. Ugandából a rendes hajójárattal jöttem vissza. Achmed Aghával szemben, a Nilus balpartján várt reám két bérelt vitorlásom. Az első vitorláson magam laktam, a másikban a személyzet, a hátasöszvérem és szamaram. A saját vitorlásom elején rendeletemre drótszunyoghálóból kis házikót készíttetett a khartoumi Capato cég. Ebben a házikóban volt az ágyam. Amint a nap lement és a szúnyogok megérkeztek, hogy beoltsák a malária vírusát, kendőmmel elhessegettem a szunyogmentes ház légmentesen záró ajtaja előtt a zümmögő hadat és beugrottam a kalickámba. Soha ennél nagyobb kényelemben nem élveztem a tropikus éjszakát. A száraz levegőben ragyogott volna a csillagos ég, ha a kecses hold nem hinti szét ezüst fényét. A Nilus vize visszaverte a holdfényt; halak paskolták a hullámait, közbe-közbe beleszólt egy magányos kanhippo basszusa. A szárazon sem maradtak adósok hanggal. Két oroszlán kiabálta bele az éjszakába éjjeleken át, hogy vége a vacsorának és két éjszakán és kora hajnallal a túlsó partról három társ felelt. Egy ordító viziló különösen kivált a többi közül, mintha birokra kelt volna a társaival, majd meg magára maradt és tombolt egymagában. Ezután a legény után jártam három napig csónakon, amíg végre sikerült egy kis Mausergolyót elhelyezni az agyában. Az első alkalommal, hogy megláttam ezen öreg kant, sekély vízben találtam rá. A csónakom felé ugrott, mintha támadna. Csak ijesztett, mert amint a hullámos vízen ringó csónakból ellőttem a feje fölött, elmenekedett, s ettől kezdve léleg-