Vojnich Oszkár: Hogyan vadásszunk veszélyes vadra. Idézet híres vadászok könyveiből / Budapest, Singer és Wolfner, 1914. / Sz.Zs. 1328

Második fejezet

•MHMJVppHgMIJIHil&HPp 75 Ahol sok európai járt, kevesebb a támadó kedvli orrszarvú, viszont itt könnyebben találkozunk sebzettel s ez rosszabb indulatu. Jackson úgy találta, hogy Angol-KeletAfrikában az athi és kapiti síkon igen rosszindulatuak az orrszarvúak, az oka lehet ennek, hogy a benszülöttek sokat zaklatják. Neumann veszélyesebbnek tartja a borjával járó tehenet, mint az egyedüljáró hímet. Knochenhauer állította, hogy az öreg him orrszarvú párzáskor gyakran dühöngésl rohamokat kap. Az orrszarvú miként az elefánt, ha sebesült, addig megy, amíg menni tud s így ha rossz helyen sebeztük, nem érdemes követni. Három lábon is elmegy.* A rhinocerosnak meglehetősen pontosan betartott váltóin a benszülöttek Német-Kelet-Afrikában vermeket ásnak, ezt elfödik olyanformán összetördelt száraz fűvel, mint aminőt az orrszarvucsapáson rendesen találunk. A verem lefele szűkül úgy, hogy a beléeső orrszarvú lábai nem érvén feneket, a nagy test bele szorul a gödörbe (Wissmann 44. oldal). Első afrikai orrszarvúm. 1910 február 12-én délután elefántcserkészetről hazatérőben, záporeső fogott el bennünket. Ilyes valamire nem is gondol az ember Afrikában a száraz hónapok alatt, de a hegyvidéken, ahol 12-én jártam, megesik, hogy átvonul olykor egy kis felleg és megszaporítja a pocsolyákban a vizet. A puskát, töltényeket megvédtük úgy, ahogy a rövid ideig tartó, zuhogó esőtől és hazaérkezve a sátorba, rövid vacsora után lepihentünk, hogy kora reggel fölvegyük a friss elefántnyomokat. Ezidőben hiába jött volna lövésre antilopféle, az első elefántom után jártam s elhatá* A karddal vadászó hamran-arabok az orrszarvúval bántak el a legnehezebben, mert igen sebesen képes futni és ha el is vágták az egyik hátsó inát, három lábon is képes lévén futni, könnyen veszélyessé vált.