Vojnich Oszkár: A kelet-indiai szigetcsoporton. Uti jegyzetek képekkel / Budapest, Singer és Wolfner, 1913. / Sz.Zs. 1334

III. Fejezet. Celebes sziget

89 likus vallást követi; megsüvegeli az európait, de egyenlő joggal bírván vele, ezt először is a külsőségekben mutatja. A férfiak a legszélsőbb „francobelga" módon nyírják a hajukat, a fent vízszint vágott fekete tüskés haj a szélrózsa minden iránya felé eláll ; nappal hagyján, ilyenkor kalap vagy kendő fedi a hajat és a középtermetű, zömök minahasszai benszülött köntösben mozog, de látni őket gyülekezeten, ünnepségen, lakodalmon, amint én láttam Airmadidiben, ettől égnek mered a szemlélő haja is. A lakodalom adta be az én Minahassába tervezett utamnak a végső csapást í Amint a smokingba és különböző szinű cipőkbe bujt lovagokat és a rosszul szabott fehér ruhákban megjelent szűzeket lejteni láttam ceppel-polkát és francia négyest, lemondtam Minahassáról. Se kényelem, se eredetiség, ezzel szemben nem elegendő kárpótlás a szép vidék. A minahasszai lakosság katholikus. Mivel ismételten láttam, hogy a katholikus hittérítők első gondja köntösbe bujtatni a maga mezítelenségében boldog és formás benszülöttet, feltételezem, hogy itt is részben ők adták meg az első lökést a régi festői viselet eltörléséhez; ezért elitélem őket, egyébként természetesen dicséretes, hogy híveiket rendben tartják és a tisztességtudásban kioktatják. Éjféltájban visszatérve a szállodába, az ajtókat zárva találtam; a szolgaszemélyzet mélyen horkolt; nagy dörömbölésre az egyik vendég ajtót nyitott. Azonnal becsomagoltam a kirakott holmikat, nyikorgó ágyamban pár órát pihentem s reggel visszasiettem a hajómra. Csakhogy innen megszabadultam I Vannak európaiaklakta helyek, ahol nem maradhat meg úriember, ha nem muszáj — ilyennek találtam a menadói szállodai életet.