Vojnich Oszkár: A kelet-indiai szigetcsoporton. Uti jegyzetek képekkel / Budapest, Singer és Wolfner, 1913. / Sz.Zs. 1334

Előszó helyett

6 De eltértem a mondókámtól. Mire Suezbe érkeztünk, egészen felmelegedett az utazó" társaság. Azóta jobban megösmertem a hollandust és mondhatom, hogy idegen úri emberrel szemben páratlan a szívességében.* Ezt előre kellett bocsájtanom, mert némi világot vet arra a szépséges szigetcsoportra, amely az ő uralmuk alatt a legvirágzóbb gyarmat a Keleten. * Dacára a hollandus szolgálatkészségnek, nem tudtam a bolyongás közben megösmert útitársakkal úgy összebarátkozni, mint a többi germán és angolszász rokonnal. Részben nem jutott időm a társadalmi formáknak eleget tehetni, viszont úgy találtam, hogy a derék hollandus meglehetősen rideg; a természet szépségei iránt kevés az érzéke, sporttal nem foglalkozik alaposan, az utazás nem kenyere, ha nem kenyérért történik, közömbös minden iránt, ami nem hoz hasznot és üres idejében legboldogabb, ha pongyolában, papucsban hűsselhet kényelmes otthonában.