Vojnich Oszkár: A kelet-indiai szigetcsoporton. Uti jegyzetek képekkel / Budapest, Singer és Wolfner, 1913. / Sz.Zs. 1334

I. Fejezet. Java sziget

64 banting (az indiai gaurral rokon faj) nyomot mindig találtunk, de vadat nem, ami azt jelenti, hogy vadász járhatott a vidéken, aki megriasztotta őket. Éjjel legelt a bantingcsorda és hajnal közeledtével távozott; a szárazság miatt lehetetlen volt nyomon követni, így feladtam a további kísérletet. Az esti órákban gyakran hallottunk pávákat szólni, egy reggelen egészen közelre bevártak, de nagy vad után lévén, természetesen hagytuk őket békésen tovább szedegetni; vadtyúk és kakas is gyakran kisétált az ösvény szélére; az itt élő szürke monkeyk a kora reggeli és esti órákban hangosan uhhoztak, a tanyánk alatt folyó patak túlsó partján pedig kilépdeltek bogarászni vagy vizet inni. Egy alkalommal a folyó túlsó partján több majom forgolódott és az egyik különösen izgatottan viselte magát, az innenső partról egyedül úszott át, társa, úgy látszik, miatta aggódott. A folyóban krokodilusnak is kellene lenni, így mondták az embereink, de nem lehetnek nagy számban, mert sohase mutatkoztak és a majom se mert volna egyedül úszni, ha krokodildús a folyó. A patakba beszögellő kis gazos helyen rende- t sen két fehér gém halászott; egy napon órákon át lesekedett rájok egy iguanon. Eredeti volt látni, hogy a gémek milyen kíváncsiak voltak megtudni, hogy mi az a darabka valami (iguanonfej), ami kilátszik a vízből? A hüllő negyedórákon át megmaradt egy helyben, a gém közelebb és közelebb lépdelt, most az iguanon alámerült, talán hogy megkerülje a nagy madarat; a gém gyanút fogott és ugyancsak lépdelt ám kifelé a sekélyebb helyre, ahol nem lephette meg a hüllő s ez ismétlődött többször. A végét nem tudtam kivárni, de lehet, hogy a kíváncsi madár egyszer mégis csak lépre megy.