Vojnich Oszkár: A kelet-indiai szigetcsoporton. Uti jegyzetek képekkel / Budapest, Singer és Wolfner, 1913. / Sz.Zs. 1334

I. Fejezet. Java sziget

61 nád- és dohányültetések között vezet az út; a munkásokat ide Madoera szigetből telepítették. Amboeloe vidékén a bambuszházak udvarán mindenütt szárították a széles dohányleveleket; Amboeloetól ritkul a farm, pár kilométerrel tovább már csak itt-ott látunk az őserdőben újonnan letarolt területet. Az őserdő nagylevelű tikfáin Java vad szárnyasai keresik az árnyékot; a hosszúfarkú, fekete és rozsdavörös majom itt is otthonos; a sűrű bokrosban pedig vaddisznó talál nappal menhelyet. Batoeoeloenál a halászok rövid tartózkodásra összetákolt viskókban laknak. A tengerparton fantasztikus sziklákon törnek meg az óceán hullámai; a távolabb eső szigetek barlangjaiban hallomás szerint az ehető fészketrakó fecskék otthonosak; a barlangokat itt is khínaiak bérlik. A közelmúltban is megesett, hogy khínai rablók megdézsmálták a fészkeket. A tengerpart fövenye sötétszinű; az ollós kis rákok futkosnak rajta és a nagy teknősbéka hagy éjjelenkint barázdákat a homokon, amint dagállyal törekszik a tojásait a homokra kirakni. Java szigetén nem szükséges sátrakat hordozni, a benszülöttek pár óra alatt összetákolják a bambuszházikót, ugyancsak bambuszból asztalt, fekhelyet készítenek, a tetőt lefedik levéllel és a kis otthonban egészen jól érezheti magát a vadász vagy az utas. Pár kilométerre a halászkunyhóktól, közel a tengerparthoz ilyen házikót építettek embereink a számunkra, tekintettel a száraz időszakra, ők a fák árnyékában tanyáztak. Ebéd után embereink a sátor elé kuporodtak és nézelődve társalogtak, de olyan csendesen, hogy ezzel ugyan nem zavartak; naponként megesett ez,