Vojnich Oszkár: A kelet-indiai szigetcsoporton. Uti jegyzetek képekkel / Budapest, Singer és Wolfner, 1913. / Sz.Zs. 1334

I. Fejezet. Java sziget

35 a hollandus részről egy-egy rezidenst neveznek ki; a rezidens, akit a szultán idősebb testvérének tekint, a ceremóniáknál minden tiszteletet megad a szultánnak, de politikailag tulajdonképen ő uralkodik és külállamokkal szemben ő képviseli a szultanátust. A „hagyjuk a benszülötteket önmagukat kormányozni" elvet sehol sikerültebben nem oldották meg, mint a két függetlennek nevezett jávai szultanátusban. A koloniális kódexekben ezt az ügyes elrendezést kommentálják is és több, külsőleg minden fejedelmi pompát, ceremóniát fenntartó szultanátusban vagy [rádzsaágon az európai kéz vezet. A benszülött uralkodó óvakodik nagyon is eredeti, világfelforgató eszmékkel foglalkozni, mert pótolják más érdemes rokonnal, akit a nép szintén elfogad, mert vérebeli és aki épen nem szabadkozik elfoglalni a trónust és szórni az aranyat. Djoktja városban 80.000 ember lakik; habár az európaiak itt is elkülönítik magukat a villáikban, Djoktja elüt a többi jávai várostól. A város közepén a szultán lakóhelyét, a Krátont közel három méter magas fal veszi körül; a Kráton szűk utcáival tipikus keleti város, de az élet, a jávai nép csendes vérmérsékletéből folyólag, nem zajos és az utcák tiszták. Egyébként csaknem azt lehetne mondani, hogy Djoktja benszülött lakossága a küllem szerint sorakozik : a szebb arcú nőket a Krátonban látjuk, a Krátonon kívül élő nép, de általában az egész dzsokcsakartai birodalom benszülött lakossága, a ruházatot véve, nem olyan tiszta, mint a preangeri és kevésbbé szép típus. Mintha az emberek jobban ki lennének használva, mint ahogy az adott éghajlati viszonyok megengedik; így pl. a cukorgyárakban az aratás idején három hónapig éjjel-nappal 2*