Vojnich Oszkár: A kelet-indiai szigetcsoporton. Uti jegyzetek képekkel / Budapest, Singer és Wolfner, 1913. / Sz.Zs. 1334

I. Fejezet. Java sziget

28 jókba; ezt gyerek végzi, ők csak a gyeplőt vezérlik, még pediglen elég jól. A jávai általában ügyesen és elég merészen hajt; nem igen lépteti a lovat, de nem is hajtja agyon a saját jószántából. Kirándulások Garoetból. A Papandavan kráter. A Kawah Manoek gejzer völgy. A Le les és a Tel aga Bodas tavak. A Garoet városból tett kirándulások egy-egy napot vesznek igénybe: a Papandayant és a Kawah Manoekot két órai kocsizás és harmadfél órai lovaglással érjük el; a Leles tó kocsin körülbelül két órányira esik Garoettól; a Telaga Bodas tóhoz viszont rövidebb a kocsiút, de hosszabb időt vesz igénybe a lovaglás. A kocsiút mindenütt jó, a hegyi lovagló ösvény helyenként eléggé meredek, de száraz időben a kis jávai póni teljes biztonsággal viszi fel és le az lovasát. A Preangerben három lovat fognak a taligába, a középső ló két rúd között, jobbról, balról lógós; a kis pónik (csaknem kivétel nélkül mének, a kancát nem fogják be) egy kocogásban teszik meg a másfél vagy két órai utat. Ezidöszerint (julius) kevés a turista, pihenhetnek bőségesen a lovaik, jó karban is vannak. Az utak mentén mindenütt dagasztja a jávai és szundai nép a rizstáblákon a sarat, vagy átülteti a plántát, ahol pedig learattak, arra felé tart a pioguin kacsa. Ha véletlenül épen az úton lepjük meg őket, azonnal az „Qui vive" állást veszik fel, vagyis kiegyenesedett testtel méregetik az útszélét. A sárkány-eregetést kedvelő jávai ifjúság a meredek terasz vidéken nem űzheti a sportját, így