Vojnich Oszkár: A kelet-indiai szigetcsoporton. Uti jegyzetek képekkel / Budapest, Singer és Wolfner, 1913. / Sz.Zs. 1334

VI. Fejezet. Sumatra

257 ezüstövvel a derekán, a fülében arany fülbevaló. Köszöntöm maláji nyelven: „tabe". Tabe, viszonozta. Rámutatok a derékövre: „minta portrék". (A minta szót kérésnél használjuk, körülbelül az a jelentősége, mint az angol please; a portrék fényképet jelent.) Szivesen eleget tesz a kérésemnek, mondta, de előbb felöltözik. Jóidéig tartott, amíg a helység rádzsájáKaro batak özvegyasszony Hinalam helységben. nak élénk kis rokona felcicomázta magát; ezzel kiállt a ház teraszára, ő csak onnan akar képet. Amint elkészültem a felvétellel, „ketyil percent" mondom (kis ajándék) és odanyújtok 50 centet (1 korona); „dua" mondja (kettőt) és kapott még egyet ; „szatu lagi" (mégegyszer) ismétli, bájos mosollyal. Annyi kedves koketteria volt a modorában, hogy beillett volna európainak, de nagyon emlékez15