Vojnich Oszkár: A kelet-indiai szigetcsoporton. Uti jegyzetek képekkel / Budapest, Singer és Wolfner, 1913. / Sz.Zs. 1334

I. Fejezet. Java sziget

23 ahol megpihenhet a tekintetünk. Lembangban a Beau Séjour szállodában készen várt a telefonon megrendelt hátas; ezzel folytattam az utamat fel a kráterig. Rizs-, cukornád-, dohány- és kávéültetvényeken át a chinchina kulturába érkezünk; ahol a chinchina-fa elérte a neki már nem kedvező magasságot, egyszerre benne vagyunk az őserdőben. A jávai őserdő dísze a nagy páfrányfa, fejlettebb, magasabb példányokat seholse láttam. Az ős fákat körülfonják, befutják a folyondárok, teleülik az élősdiek, az orchideák, az altalajt ellepik a mohák, páfrányfélék; az útszéleket a nagy fehér virágot hajtó datura arborea (állítólag a böitenzorgi növénytani kert intézősége ülteti szerte a turista járta utak mentén) és a bársonykára emlékeztető lila és rózsaszínű Impatiens latifolia díszítik; de általában vad virágban nem nagy a bőség a hollandus gyarmatszigeteken. A virág helyét a lepkék pótolják. A természet buja volta megkapó, minden él, minden üde, de hiányzik hozzá a madárhang; úgy látszik a kis szárnyasok jobban találják magokat a völgyben, a rizstáblák szomszédságában, de lehet, hogy nagyon is fogdossák őket. Majdnem minden házban kalitkában a kis énekes, különösen kedvelik az apró csíkosmellű gerlicét. Lembang körül, de sokfelé a gyarmaton magas póznára húzták fel a kalickát s a madárszó úgy hangzik a magas kalickából, mintha az ős fák lombjaiból jönne. Másik kalickás madár a kakasviadalra őrzött kakas. Úgy becézik, úgy kedveznek az öntelt, ostoba sarkantyús vitéznek, ezt azonban felfogja kis agyával és nagyokat kukorékol a napnak minden szakában. A Tangkoeban Prahoe kettős kráterét (2076 m.) vulkanikus hamuval és eruptiv kövekkel fedett gát (dyke) választja el egymástól; a nyugatnak eső régibb kráter falainak peremén lombosak a fák, a