Vojnich Oszkár: A kelet-indiai szigetcsoporton. Uti jegyzetek képekkel / Budapest, Singer és Wolfner, 1913. / Sz.Zs. 1334

VI. Fejezet. Sumatra

231 annyira tudom becsülni az olyan emberi ténykedést, amely új gazdasági ágat teremt a letarolt őstermészet helyén. Ha így folytatják Kelet-Sumatrán a ficus plántálását, talán közel a túltermelés ideje és ha ez beállna, milyen eszményi dolog lenne a nagy városok főutcáit gummilapokkal kirakni . . . Ezután még csak az maradna hátra, hogy beszüntessék a rikkancs árusítást és még azt is megérheti az emberiség, hogy nagyvárosi ember is ép idegrendszerrel élje végig az életét. Siantart öt év előtt kezdték építeni, ma tekintélyes falu; itt nemcsak az üzletek vannak khínai kézben, hanem a földmunkát is ők végzik; a khínai szerződött munkásokon kívül hinduk és más fajok is képviselve vannak. Két éve európai tisztviselőt, controleurt neveztek ki; a controleur teendője lenne az adminisztrációt vezetni, az utak jókarban tartásáról gondoskodni, ezidőszerint inkább rendőri teendőket végez, mert a jött-ment munkáshad sok galibát csinál. Gyakori eset, hogy előleget vesz és megugrik, s azután szerencsét próbál ilyen módon más vidéken. Siantartól szintén egyfogatú taligán kocsiztam a Toba tóig. A benszülöttek ezen a vidéken már a batak népfajból valók ; a községek körül rizst plántálnak, azon túl lalang fű borítja a hullámos vidéket a Toba tóig. A kis völgyekben, távol egymástól, haragoszöld facsómok mögött, egy-egy batak család míveli a maga kis rizsföldjét. Az óriási fák igazolják, hogy a talaj termőképes, vájjon hogyan pusztulhatott el az őserdőség; vagy itt csak az ember ültette volna el a fákat a lakott helységk környékén ? Tiga Razig folyton találkoztunk útkaparókkal; az utakat részben a rabokkal készíttetik, részben pedig közmunkával. Azt épen nem mondhatnám, hogy a munka serényen folyt, de olyan is az út,