Vojnich Oszkár: A kelet-indiai szigetcsoporton. Uti jegyzetek képekkel / Budapest, Singer és Wolfner, 1913. / Sz.Zs. 1334

VI. Fejezet. Sumatra

218 Lho Seumawe. (Kota Radjától 251 kilométer.) 1QT2 január elsején honfitársra találtam Sumatra északkeleti sarkán. Langsa az „Atjeh Tram" végállomása. 1912 január 1-én Bireuén vasúti állomáson csengettem a telefonon, felhíva a Nass-szálloda vezetőjét Lho Seumaweban. — Ki beszél ? — volt a válasz. — Vojnich turista. Jó szobát kérek. Megérkezem a déli vonattal. — Jó reggelt, Vojnich úr, — válaszolták magyarul Nasséktól, — a bácskai Vojnichok közül való ? Én is ott születtem, a nevem Schwartz. Már 15 esztendeje lakom Sumatrán és most a Nass-cég üzletét vezetem Lho Seumaweban. — Mondanom sem kell, hogy kellemesen érintett honfitárs szavát hallani, itt, ahol nem jár magyar és épen újév első napján. Lho Seumawe állomáson Schwartz úr fogadott, besétáltunk a közeleső szállodába. Nemcsak rokonszenves magyarra találtam Lho Seumaweban, hanem olyan helyre, amely a fenyőfához hasonló tjemarafáival Európát juttatta az eszembe. A Nass-cégnek Észak-Sumatrán több üzlete van, itt is az üzlet a fő, a szállodát inkább a vevők részére tartják fenn, de azért kevés helyen találtam magamat jobban, mint ebben a szállodában. A széles nyitott teraszról, a tjemarafákkal szegett pázsiton ót kiláttam a nyilt tengerre és a tenger tükre olyan simának tűnt fel az európai fákra emlékeztető tjemarák és akácák között, hogy szinte a Balaton mellékére képzeltem magamat és hogy a hangulat egészen magyaros ízü legyen, délben Palugyay-féle tokajit ittam. A szállodában lakik jó ideje egy fiatal amerikai petroleumszakértő; geológus társaságában bejárta a