Vojnich Oszkár: A kelet-indiai szigetcsoporton. Uti jegyzetek képekkel / Budapest, Singer és Wolfner, 1913. / Sz.Zs. 1334

VI. Fejezet. Sumatra

206 dott el katonát a fekhelyéről. Csakhogy őrjárattal nem lehet ám egy öreg cannibal eszén túljárni! A katonák nem maradnak meg békességben a leshelyeiken, a sok szótól, számtalan embernyomtól, pipa- és cigarettafüsttől megneszesített tigris de úgy otthagyja a vidéket, hogy kilométerekre üthetik a nyomát. Milyen jó, hogy erről a vadászőrségről idején értesültem í . . . a második biwakot kivettem a számadásból. Mi van az első biwakkal — kérdeztem ? Úgy hallom, folytattam, hogy a biwak előtti nagy hídról rendesen látnak estefelé elefántokat . . . Igaz, válaszolta, de pár nap óta ismételten veszem a telefonüzenetet a kruéng-szeumpói parancsnoktól, hogy a biwak veteményes és zöldséges kertjére rákaptak az elefántok; késő este jönnek, ellegelésznek, feldöntenek pár papájafát és reggelfelé szépen visszasétálnak az őserdőbe. Olyan világon járók, ahol ez is lehetséges és ha már nem igen vágyakozom, az atjehi rablók miatt katonai fedezet alatt cserkészni nagy vadra (csakis így kaptam volna engedélyt elhagyni a járt ösvényt), miért ne kísérelném meg egyszer holdfénynél lőni elefántot ? Velem hordom már egy éve vadász-villanylámpásomat, sose szedtem elő vadászaton, talán most a hasznát vehetem ? December 28-án reggel indultam el Bireuénből a nehéz motorszekéren; kívülem az úton alkalmazott altiszt és szolgaszemélyzet foglaltak helyet. Szörnyű pöfögéssel, csigaütemben megindult a nehéz kocsi. Bireuénből kiindulva több kilométer távolságra rizstáblák mentén vezet a Gajó-űt. A rizstáblákon épen úgy szántja, gyúrja' az atjehi a földjét, mint Java vagy Sumatra szigeteken a padi teraszokon, csakhogy ez a terület sík, a sík mögött lalangot