Vojnich Oszkár: A kelet-indiai szigetcsoporton. Uti jegyzetek képekkel / Budapest, Singer és Wolfner, 1913. / Sz.Zs. 1334

VI. Fejezet. Sumatra

202 zik a most divatos, erős hatású angol lőport) meg nem érkeznek csapatosan. A professzionista agyarvadászokat értem és tartok tőle, hogy a jó hollandus későn gondol majd a vadóvásra. Bireuén. A rossz közbiztonság Bireuén városban és vidékén. December 26-án az atjehi trammal folytattam utamat kelet felé. Seulimeumtól jó darabon lalang fű nő a vasút mentén; a decemberben derékig érő füvet, úgy látszik, szívesen legeli az elefánt, mert rövidesen Lam Temot után össze-visszajárták a zöld füvet, megannyi járdát taposva a legelőn. Az atjehi vasút északi vonalán Bireuén város lakossága tette reám a legellenszenvesebb benyomást. A várost magas drótkerítéssel zárták körül; 26-án estefelé kisétáltam a kerítésen túl; az útmenti árusító bódékban többször hallottam ismételni a „tuan" szót (= úr), de ezt máshol is megteszik Sumatrán. Arról beszélhettek, hogy ime, az úr egyedül járkál vagy hogy milyen az úr nyakkendője stb. Visszafelé menet rám- ' sötétedett; a drótkerítésen belül jártam már, közel a vásártérhez, amidőn egy atjehi jött velem szemben; 6—7 méter távolságra lehettem hozzá, egyszerre csak kihúzza övéből a kését.* Egy pillanat alatt tisztában voltam vele, hogy ellenséggel állok szemben; mivel nem valószinű, hogy rablás vezéreli a lépteit, csakis fanatikus atjehi lehet, aki bosszúból orang blandát akar ölni (orang embert jelent a maláji nyelven, blanda fehéret, *A Nederlandsch Indié szigeteken az a szokás, hogy a fegyveres benszülött félreáll az útból, ha európaival találkozik vagy lefelé fordítja a kardot, de a kard vagy tőr kihúzása egyenesen sérelemnek, kihívásnak tekinthető.