Vojnich Oszkár: A kelet-indiai szigetcsoporton. Uti jegyzetek képekkel / Budapest, Singer és Wolfner, 1913. / Sz.Zs. 1334

VI. Fejezet. Sumatra

190 kocsikkal jártak, mert a benszülöttek ismételten rálődöztek az utasokra; sok vidéken ma is megcselekednék a dolgot, de elfogyott a töltény és a szigorú ellenőrzés mellett lehetetlen lőporra és golyóra szert tenniök, így a vasúti vonal mentén úgyszólván helyreállt a nyugalom. Azok után, amit hallomásból tudtam, másként képzeltem el ezt a vonalmentjét. Ott, ahol éveken át irtó háború folyt az ellenszegülőkkel szemben, ma rizst, kókuszdiót, borsot és más hasznos növényt termelnek és nem idegen kéz, de atjehi míveli a földet. Láttam olyan területet is, amelyet fű és gaz vert fel és csak helyenként árulja el a táblaszerű beosztás, hogy itt valaha rizst termelhettek, de a munkáskéz elpusztult; kiirtották ádáz harcban vagy lepuskázták mint vadat szokás, a saját földecskéjén.* A hegyek közé menekült lakosság ma, hacsak nagyon rossz fát nem tett a tűzre, lassanként visszaszálingózik a falujába és ha kellő tanúságot tesz, visszakapja a földjét. A nagyobb állomásoktól eltekintve, ahol kényelmes passangrahan vagy szálloda vár az utasra (mint Lho Seumaweban), a kis állomások kerítéssel körülvett passarok (vásárhelyek), rendesen valamely falu közelében. A passarokat élősövény vagy drótkerítés* Az itt harcoló katonaság zömét a menádói és amboni közlegények teszik ki; állítólag bátor katonák, de kegyetlenek. A háborúskodás kezdetén mindkét részről történtek kegyetlenkedések ; a hollandus tisztek nem voltak képesek olyan fegyelmet tartani a [félvad legénység sorában, amint az európai rendes hadseregekben lehet; megesett, ha tiszt nem voltjelen, hogy úgy puskázták le a szántóvetőt, mint vadállatot, viszont az előzmény az volt, hogy a jóbarátnak vélt atjehiek ismételten orozva szúrták le az európait. Szóval mindkét félnél elkeseredett gyűlölet irányította a tettet. Ma a humanizmusnak annyi teret nyitott az európai, amennyivel még lehet háborút viselni.