Vojnich Oszkár: A kelet-indiai szigetcsoporton. Uti jegyzetek képekkel / Budapest, Singer és Wolfner, 1913. / Sz.Zs. 1334

I. Fejezet. Java sziget

16 vélik, a teraszokat ősidőktől fogva úgy formálják, amint azt a talaj hullámos, dombos volta kivánja. Egy talpalatnyi terület se marad kihasználatlanul és mégis az összbenyomás nem egyhangú, ugyanis az agyagos termőföld erősen összeáll, az ősidőktől készült teraszok ennek folytán olyan összetartó felületet nyertek, mint a gejzer vidékek természetalkotta teraszai. A teraszokon a most plántált rizstől kezdve az aratásra érettig a termelés minden időszaka képviselve volt, ami azt mutatja, hogy kétszer, sőt háromszor is arathatnak évente. A teraszokról vájuszerű bevágásokról vagy bambusz-csövekből csorog lefelé a hegyi víz, ahol még nem ültettek el rizsplántákat (mert úgy ültetik el kis csomókban, piántárói), a vízzel elöntött teraszok mindmegannyi kis víztartály tükrözik vissza a napsugarat. A rizs alá szolgáló földet vízözönelőtti ekével szántják végig, megkapálják, kézzel-lábbal megdagasztják ; szóval a lehető legegyszerűbb módon, de alaposan mívelik meg a szántott területet, helyenként az eke el is marad, itt az emberi munkának még nehezebb szerepe jut. A rizstáblák között pálmafa, banána, bambusz, mango, mangusztán, papája és más tropikus fák és bokrokkal tele ültetett dombocskán rejtőznek a benszülöttek bambuszházikói. A bambuszházakat rendesen annyira elfedik a bokrok és fák, hogy lehetetlen jó fényképfelvételt készíteni róluk, de csakis ebben a környezetben festői az összbenyomás, mert ha nem fák lombjain át nézzük a szántó-vetők lakóházait, az ablaknélküli négy fal egyáltalán nem kelt lakályos benyomást. De a benszülött csak hálni jár a házikójába, így nincs is szüksége ablakra. Természetesen a módosabbak házain vágnak