Vojnich Oszkár: A kelet-indiai szigetcsoporton. Uti jegyzetek képekkel / Budapest, Singer és Wolfner, 1913. / Sz.Zs. 1334

VI. Fejezet. Sumatra

181 nak és a sziklás fenék miatt a hajó a legtöbb helyen csak távol a parttól horgonyozhat. Simeuloe sziget kikötőhelye, Sinabang teljesen védett; a kikötő bejáratánál kókuszszigetkék fogják fel a hullámverést, a kókusz szigetkék között mélyvizű kanális vezet be Sinabang kerek öblébe. Rövid idővel ezelőtt alakult társaság, hogy Simeuloe sziget kiváló faanyagát értékesítse. Most törnek utat a rengetegen; vagy fél kilométer távolságra lerakták már a síneket és három gőzmozdony ázik a síneken. Hallomás szerint egyelőre háromszáz munkást alkalmaztak Java szigetről; a férfiak 50—60 centet kapnak naponként, a női munkások 25 centet (egy cent körülbelül 2 fillér). A 90 kilométer hosszú szigeten nagy értéket képvisel az őserdő, az óriások között olyan kemény fajok is tenyésznek, hogy Európában nem akarják feldolgozni; ezeket Khínában és Japánban fogják értékesíteni. Ahol a sínek véget érnek, mély bevágásban kotrógéppel csinálják a vasút számára az utat; a tisztás hely körül apró szárnyasok repdesnek a rovarok után, első pillanatban fiatal fecskéknek néztem őket, mintha csupa fiókmadár repült volna el idő előtt fészkéből, de nem, ők egy piccoló faj fecske, a fészkeiket pedig a khínai kedveli. A tropikusán nedves, penészes őserdőben sok áldozata lesz a maláriának és a fekete víz (Schwarzwasser) láznak, mert az őstermészet nem engedi át magát a mívelésnek emberáldozat nélkül. Sumatra nyugati partmentén Tapatoeantól északnak kis csónakokon halásznak a benszülöttek; messze kieveznek vagy vitorláznak a nyilt tengerre, meglátszik, hogy tengeri rablók voltak az őseik, mert a merész halászok mind az atjehi faj szülöttei. Északnyugat felé pár sziget követi Sumatra